Aranyodi Zoltán

Villanások

Tengerparton
háromszor sósabb a serpenyő a tökmagolaj héjánál,
hegyekben
szárazabb az aszott libanyak, mint az avas gumiabroncs.
Ahol megállunk,
ott lesz az alma héja sasabb,
hangosabb a banánhéj vásznánál.
A pihentagyú csirkefarhát ufókkal virágzik,
hullanak az alagutakból az esősárkányok.
Mindegy, mit mond a szív, ha balra megy a nyíl,
a krokodilok nem dalolnak.
Fákkal tűzdelt utcákban suttognak a legyek,
a barack néhol nem sárga.
Érik a hajnali homály gólyalába.
Süket viharba ordít a csönd.
Meleg van, az esti harmat fénye öleli az álmodókat.
Jól parkoltunk nullakilencvenért,
a nullanyolcvanhétnél se mindig több a nullakilencvenöt.
Majom lóg a fán, érik a banán,
az inkarnált szellem visszatér a bűvös városba.