Szerző
Kis István Mihály

Kis István Mihály

Életkor: 67 év
Népszerűség: 278 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 492 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (20)

Kis István Mihály

Egyedül és bután

Társtalan lett a kis öreg,
búra hajlik feje.
Hűvös, üres a szobája,
rendetlen a helye.

Nógatják őt a rokonok:
- Újra nősülhetne! -
- Kinek kell e vén fogatlan? -
töredezik kedve.

Hanem azért meg kell hagyni,
ha megkérnék kezét,
feszítené még az íját,
s megtöltené tegzét.

Hogyha jönne az igazi,
a vágyva várt vénlány,
subájára leültetné,
- merthogy nincsen dívány.

De e világ nem változik,
marad a régiben,
a vénlány is csak azt várja:
álompárja izen.

Mivel e rend sziklaszilárd,
csak eldől az öreg...
(agyongyötört szalmazsákból
hullik ki a törek.)

Így hullnak az évei is,
egy a másik után
s asszony nélkül, társtalanul
nyugszik végül bután.

2016. február 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


stapi(szerző)2016. március 1. 21:26

@Seelensplitter: Köszi, hogy olvastál! Ahogy mondod... Az idő elrohan. Úgy, hogy legalább Te igyekezz! :)

Seelensplitter2016. február 29. 22:15

Kedves Stapi!

Könnyeden, humorosan írtad le azt, ami nem is oly nagyon vicces...
Az idő meg,.. elrohan.
Én is tapasztalom, pedig , ahogy az idősebbek mondják: ''Te most vagy életed teljében, Kölyök!'' ;)

Üdvözlettel: Seelensplitter

stapi(szerző)2016. február 29. 16:34

@szalokisanyi1: Köszönöm, kedves Sándor! Örülök, hogy meglátogattál. :)

szalokisanyi12016. február 29. 16:23

Remek vers. Gratulálok!
Szívvel: Sanyi

stapi(szerző)2016. február 27. 23:25

@tzoldav: Köszönöm szépen!

tzoldav2016. február 27. 10:04

jó verset írtál, gratulálok, tetszett

stapi(szerző)2016. február 26. 15:50

@Andrasirkafirka: Köszönöm, hogy olvastad! :)

Andrasirkafirka2016. február 26. 11:00

Nagyon szép vers! Úgy gondolom, a versed önmagáért beszél... Gratulálok, András

stapi(szerző)2016. február 25. 18:14

@M.Laurens: ''Iszik, vagy vezet? - Ön dönt.'' Én sírva mosolygok.

Kedves Barátom, örülök, és köszönöm, hogy itt jártál! (Néha a fórumon is tiszteletedet tehetnéd, mert én már kidőltem... :)

Üdvözlettel: István

M.Laurens2016. február 25. 17:26

''Hogyha jönne az igazi,
a vágyva várt vénlány,
subájára leültetné,
- merthogy nincsen dívány.''
---
:)) Most akkor sírjak vagy mosolyogjak? :))
Szívből és szívvel gratulálok!
/ Miklós /

stapi(szerző)2016. február 25. 07:12

Mindenkinek köszönöm a látogatást és a hozzászólást! Örülök, hogy ilyen sokan olvastátok. :)

@Golo: Kedves Radmila! Remekül összefoglaltad a versem jellemzőit! Már nem is nagyon reméltem, hogy valaha valaki megérti nehézkes fogalmazványaimat. Köszönöm! :)

Golo2016. február 24. 20:33

Kedves Mihály!

Nekem feladtad a leckét.
Az öregedést, és az azzal járókat olyan stí1lusban fogalmaztad meg, hogy szerintem összefolyik a humor, az irónia, a ''sajnállak '', a tehetetlenség . Mindez egy versbe foglalva könnyedséggel, természetesnek látva az effajta életvitelt.

Szívvel és szeretettel gratulálok:Radmila

donmaci2016. február 24. 19:54

Nagyszerű melankolikus verset írtál! Szívvel gratulálok: Józsi

meszaroslajos602016. február 24. 19:45

Szeretettel olvastam, Lajos.

adamne2016. február 24. 15:34

Kiváló verset írtál kedves István!!!
Szívvel, szeretettel gratulálok: Manyi

Barienn2016. február 24. 14:09

Jól megírtad ezt a verset, de az szintén rajtad áll, hogy hogyan legyen tovább, merre vezessen az utad.
szívvel, Ildikó

Barienn2016. február 24. 14:09

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

rojamsomat2016. február 24. 13:47

Tökéletes vers!!
Hány ilyen sors van, és nem is tudjuk, tán nekik így jó!!
Szívvel,,,Tamás

Perzsi.2016. február 24. 13:18

István a magány ihlette vers kiváló lett, és igaz, hogy társtalanul keserű az élet, és szinte értelmetlennek tűnik.
Szívvel gratulálok:Erzsébet.

filo-csibi2016. február 24. 12:37

Inkább csak egyedül, mert, aki ilyen remek sorokban és őszintén képes magáról és a magányról írni, annak szelleme és lelke csordultig van értékkel és szépséggel. Szeretettel és szívvel gratulálok: Ilike

noheb2016. február 24. 11:54

Nagyon tetszik! Ilyen amikor egy szomorú vers meg tud mosolyogtatni!!!
Gratulálok!!!
Marika

1111112016. február 24. 11:51

Csontjaiban érzi generációnk minden szavad súlyát kedves István, ám a remény a szívekbe tanyázik még, csak ajtót kell nyitni felé. Csodálatosan megírt érzelmi- életkép, szeretettel, szívvel olvastam.

Törölt tag2016. február 24. 11:49

Törölt hozzászólás.

Sida2016. február 24. 11:43

Szomorkás vers, kis mosollyal elővezetve- ilyennek látom, és nagy szívet jelölök.
Si

gypodor2016. február 24. 11:26

''Mivel e rend sziklaszilárd,
csak eldől az öreg...
(agyongyötört szalmazsákból
hullik ki a törek.)''
Erős és jó vers.. Az említett generáció tagjai nehezen teremtenek már kapcsolatot. Náluk a hűség síron túl is tart!
Szívvel olvastalak.
Gyuri

Eddi2016. február 24. 11:21

Remek versedhez szívvel gratulálok. Eddi.

dvihallyne452016. február 24. 11:10

Szeretettel és szívvel gratulálok szép versedhez! Sarolta

dr.vegha2016. február 24. 10:36

Nagyszerű vers, szívvel olvastam!
De talán mégis akad még egy társ...
Attila

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom