Szerző
Jakab Tibor

Jakab Tibor

Életkor: 40 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 347 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Jakab Tibor

Értelmetlen sorok

Néha úgy érzem, hogy értem a lényeget,
nem csak látom, de áhítva várom a fényeket,
a fényt, mely a magas Égből a Földre jön,
az élettelen testbe a millió fénynyaláb életre tör.

Fölöslegesen emésztem magam mindezen,
inkább pihenek, az eget figyelem.
A csillagokat, a Holdat meg, a halvány fényeket,
a repülőt, mely mereszti fényes szemeit,
a pitvarát a Holdnak, a Göncölt, mellyel bejárhatnám
a Hold oly sötét felét.

A hegyet nézem, a sötét fenyvest kémlelem,
miként játszanak a csillagok az elszáradt fenyvesen.
Nyikorogva meg-meg hajlanak a beteg fák,
mikor a csillagok reájuk ülve ugranak a hegyen át.

A temetőt látom, a holtak jelenlétét érzem én!
Csöndes, nyugodt minden odabent,
az irigység, kapzsiság és sok hazug szó mind kint rekedt,
bent minden tiszta és jó, szép és bűntelen,
feledésbe merült, szürke érzelem.

Új dimenziók nyílnak meg lábaink alatt:
új síkok, új életek, új csaták.
De a tiszta lélek megmaradt...

A test elporlik, fölveszi eredeti köpenyét,
az Univerzum örök mozgásán,
szerves anyag formájában segít.

Magamat látom a tornácon,
kikopott zöld festék lapul a tulipános deszkákon.
Hideg van, kezem ráfagy a kilincsre,
ahogy a házba lépek, megváltozik minden.

Bent meleg van, ez jó nekem!
Rózsák illatoznak, az angyalok bort isznak velem.
Ezüst kehelybe töltve a vörös bort, mohón vedelem,
falom a mámort, selymes kezek elém vezetik Ámort,
mely szívemre céloz és lő! Ez fájt nekem.
Egy angyal ily fájdalmat okozhat? Szinte én szégyellem.

És rögtön forró tűz közepette a Poklot látom!
Mélysége ijesztőn lábam alatt tátong.
Érzem forró leheletét a Sátánnak vagy Szörnynek?
Félnem kellene tőled, tudom!
De az emberi gonoszsághoz képest a bukott angyal kisgyerek,
tanulhatna tőlünk, mit rejt a szó mögötti gonosz,
testvér testvér ellen küzd,
gyerek szülő ellen, és nincs józan ész,
ha szemünk előtt a sok pénz lengedez,
vigyázz, Sátán! A Föld a Pokol. Nálad lassan Mennyország lesz.

Fekszem az ágyon meztelen,
így jobban átérzem születésem hajnalát,
itt nem üti senki a seggemet! És mégis sírok szüntelen.
Az élet elrontott dolgain, a meg nem tett és megtett útjain
bolyong agyam.

Érteni kezdem a lényeget,
jelentéktelen tárgyak vagyunk egy Föld nevű bolygón,
melyen hülyítenek, és külön célokra tenyésztenek ki.
Mint valami állati fajt, egyedet.

Sirok, ki szeretnék törni a burokból,
de nem tudok!
Nincs hatalmam még magam fölött sem:
nem tudom, ki vagyok, hol vagyok, hova juthatok?
De úgy érzem, ha egy helyben maradok,
akkor meghalok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. február 26. 07:50

Szebb álom gyötörjön, jó vers!!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom