Szerző

Langmár Zoltán

Életkor: 40 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 295 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Langmár Zoltán

Alkony

Múlva, nem telve, időm így szivárog,
s lehelete, a hűvös, fénytelen csend,
és színeit veszti szűk láthatárom,
mint reggeltől idáig az örök rend.

Fakulnak szakadt függönyei - látom,
egyre távolodik a mennyezet fent,
mint én, te és más tőlem e világon,
hol sok utált, unt díszlet, s őrület szent.

A ház fala réveteg ablakokkal,
mint összefolyt rács, úgy hajol fölém;
oszlopokra akasztott csillagokkal

millió agy-mosópor-pixel ég,
a tér kövén ébred régmúlt napokkal,
s Örök-re nyúlik elhalva a fény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. február 26. 15:27

Szomorkás versednél szívet hagyok!!
,,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom