Szerző
Csikesz Hajnalka Mária

Csikesz Hajnalka Mária

Életkor: 58 év
Népszerűség: 78 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 740 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. március 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (20)

Csikesz Hajnalka Mária

Hófehérke és a hét törpe

Régi mesék újra töltve

Egyszer volt, hol nem volt, mindig így kezdődik,
Palota ragyogott, és benne élősdik.
Élt benne egy király és szép felesége.
Született egy kislány, neve Hófehérke.

Egy nap a királynő jól lebetegedett,
Elszállt, mint egy felhő, lassan ellebegett.
Angyalok kísérték messzi, szép vidékre,
Hol a jóság érték, szívek büszkesége.

Csodálatos lánya egyre cseperedett,
Szépséges, szép bája világhírűvé lett.
Ébenszínű haja, mint a nyári, kék éj,
Bájos, lágy mosolya a szívekig elér.

Ragyogó két szeme szivárványként csillog,
Valaki ránézne, már attól is boldog.
Mégis szomorúság árnyékolta lelkét,
Várta édesanyját, hátha visszajön még.

Édesapja látva a szomorúságát,
Úgy gondolta, lánya kap egy jó pótanyát.
Elvett hát egy asszonyt, akinek szépsége
Majdnem túlszárnyallott. Akár Hófehérke.

Akkor még nem tudta, hogy a szíve gonosz,
Mert ha tudta volna, akkor nem ilyet hoz.
Naphosszat tükörben nézegette arcát.
- Tükröm, tükröm mondd meg, ki a legszebb! Mondd hát! -

És a tükör felelt. - Szép vagy, királyasszony,
De nálad sokkal szebb a királykisasszony. -
Haragra gyúlt szíve e szavak hallatán.
- Megállj, Hófehérke! Pusztulnod kell. Az ám. -

A vadászt megbízta, hogy a lányt megölje,
Erdőbe csábítsa, és a szívét vegye.
Élt a közelükben egy csinos királyfi,
És szerelmesebben, mint közülünk bárki.

Epedett a lányért. Időnként kileste.
Legtöbbször, ha ráért, titokban figyelte.
A vadász fejében sok minden megfordult,
Mert az ő szívében gonoszság sosem dúlt.

Így hát Hófehérkét az erdőbe csalta,
Ám a vadászkését egy disznóba szúrta.
- Szaladj, Hófehérke! Sosem bántanálak.
Menekülj messzire! Majd a mostohádnak

Disznószívet viszek, hadd higgye, te voltál.
Én Istenben hiszek. Aztán jól vigyázzál!
Sose találjon rád, hiszen gonoszsága
A mostohaanyád rossz jellemvonása. -

A lányka csak szaladt, szedte a lábait,
Csak egy árva galamb kísérte útjait.
Erdő közepében egész más a világ,
Minden csupa kékben, fű, fa, bokor, virág.

Az összes levélke kék színben pompázott,
Őzek, varjak kékbe, s az összes állatok.
Kék madarak szálltak kék ég alatt kéken,
Kék pillangószárnyak libbentek a szélben.

Kék sövényen bogyók, szintén kékek voltak,
A színkavalkádok eltűntek a sorban.
Hosszú utat tett meg, el is fáradt nagyon.
Szeme megakadt egy aprócska kis házon.

- Végre! - sóhajtotta. Talán itt megszállhat,
Ajtaját kinyitva a házba befáradt.
Kicsi házban asztal, szépen megterítve,
Olyan, mi marasztal. Leülhetett végre.

Hét kicsi tányérka, hét pohár és hét szék,
Persze a tányérba bogyók voltak, s mind kék.
Mit tehetett volna, éhes volt már nagyon,
Szépen megkóstolta, s jóllakott a bogyón.

Édes íze széjjeláradt a szájában.
Jóízűen, kéjjel telt el a gyomrában.
Az ital is kék volt, mit pohárban talált.
Savanykásan csorgott le a lány garatján.

Hét kicsi ágyacska volt a kis szobában.
Alig fért el rajta. Egyre rádőlt nyomban.
Fáradt volt ő nagyon, el is aludt hamar,
Így hát őt most hagyom, hisz senkit sem zavar.

Díszes palotában eközben mi történt?
A király honában királylányt keresték.
A gonosz királynő várta már a vadászt,
Meg is érkezett ő, s disznószívet ad át.

- Itt a királylánynak szíve, most már nem él. -
- Tömlöcbe záratlak azért, amit tettél. -
- Szép jutalom, ejnye! Még a fejem veszik. -
A vadász fejébe e gondolat kering.

Szólna ő, ha tudna, menten a királynak,
Ám azt ő jól tudta, nem hisznek szavának.
Így hát a jó vadászt tömlöcbe vetették,
De a királyleányt hiába keresték.

A jóságos király nem végeztette ki,
Azt mondta, a szabály igen fontos neki.
Amíg a leányát ő meg nem találja,
Addig a bús vadászt a tömlöcben tartja.

A királynő bezzeg örömtől repesett,
Várta már az estet, s a tükörbe nézett.
- Tükröm, tükröm mondd meg, van-e szebb nálamnál? -
És a tükör felelt. Nem szebb királylánynál.

Dúlt-fúlt a királynő. - Hát ez meg hogy lehet? -
Ha meghalt volna, ő hogy lehet nála szebb?
El is határozta, végére jár ennek,
Ropogós almába mérget fecskendezett.

Erdő közepében, ahol minden oly kék,
Beköszöntött közben az esti sötétség.
Kicsi ház gazdái megérkeztek sorban,
Hogy járt itt valaki, észrevették nyomban.

Hét aprócska törpe volt a ház gazdája.
- Ki ült a székemre? - kérdőn, csodálkozva
Kérdezte az egyik. - Tányérkámból ettek -
Így szólalt a másik. - Vajon ki lehetett? -

A szobába érve meglátták, az ágyon
Aludt Hófehérke, mélyen a díványon.
- Egy óriás alszik ágyacskámban, látom.
Az angyalok őrzik. Így édes az álom. -

Szólt a negyedik törp. - Jaj! Fel ne ébresszük! -
Elkésett, mert a hölgy ébredezett köztük.
Felkelt a kis ágyból, és bemutatkozott,
Hófehérke attól a törpékkel lakott.

Mondanom se kell, hogy ők is kékek voltak,
Mind a heten nagyon kék színben ragyogtak.
Be is mutatkoztak. - Én Törpapa vagyok,
És kezemben vannak ősi varázslatok. -

A második mondta: - Okoskának hívnak,
Tudásom hatalma világhírrel bírnak. -
Harmadik folytatta. - Én vagyok Törperős,
Ha bárki bántana, öklöm mindent legyőz. -

Lustitörp egy kicsit elszégyellte magát,
Elmondta, hogy mindig lustálkodni imád.
Ötödik törpécske is bemutatkozott,
- Ügyetlen ügyeske, Ügyi-Fogyi vagyok. -

- Hami vagyok. - mondta a hatodik törpe,
Az evést imádja, s állandóan főzne.
A végére maradt a helyes törpelány,
Ő is odaszaladt. Törpilla, a vagány.

Törpapa így szólt még: - Ez itt a kék világ.
Itt minden hupikék, fű, fa, bokor, virág.
Te lány! Légy óvatos! Van egy ellenségünk,
Hókuszpók, a gonosz, kellemetlenségünk.

Macskájával járja a vidéket, s hogyha
Ő minket elkapna, be is falatozna.
Nap közben az erdőt járjuk, s bogyót gyűjtünk,
Este gumiszörpöt s gumibogyót főzünk.

Zárkózz be, amikor elindulunk innen!
Gonosz mostohádtól mentsen meg az Isten! -
Attól fogva reggel, ha a törpék mentek,
Jó erős retesszel bezárt a lány mindent.

Telt, múlt az idő, s mert a lány bogyót evett,
Hiszen az erdőben semmi más nem termett
A kék bogyón kívül, ettől Hófehérke
Lassacskán bekékült, bőre hupikékre

Változott, ezért hát nevét felcserélte,
Ezen túl úgy hívták most már, Hupikékke.
A gonosz mostoha nap mint nap kérdezte,
Tükrét kifaggatta, - Ki a legszebb? Én-e?

És a tükör felelt. - Nálad Hófehérke
Százszor, ezerszer szebb, s lakik kék erdőbe`. -
Ám egy nap, amikor újra megkérdezte,
Fura módon akkor tükör ezt felelte:

- Szép vagy, királyasszony. Nincsen szebb tenálad,
A királykisasszony nyomodba sem járhat...
Kék erdőben él ő, bőre kékre váltott.
Szépsége nem sértő, mivel nem vigyázott

Szépségére, hiszen kék bogyókat eszik,
Ettől ő egészen kékké átváltozik,
Ám, ha visszatér a régi ételekre,
Fehér lesz ő újra, s visszatér szépsége. -

A királyasszonynak felcsillant a szeme,
Igazán boldognak kevélysége tette.
Gyötörte mégis a gondolat, hogy egyszer
Mást eszik a lányka, s nem bír a szépséggel.

A tükör elmondta, a gonosz Hókuszpók
Lakik a szomszédban. Na, ez pont elég volt.
Felkerekedett hát, őt meglátogatta,
Gonosznak adta át mérges almát, nyomba`.

Megígérte, hogyha a leánynak adja,
Törpéket elfogja, cserébe azt kapja.
Hókuszpók rá is állt, hiszen a törpékre
Rég fente a fogát, így hát megígérte.

Nappal, amikor a törpék erdőt járták,
S egyedül a lányka fel-le, alá járkált
Bent a házban, akkor odasettenkedett,
Majd bekopogtatott, s a leány kinézett.

A gonosz Hókuszpók macskáját nem vitte,
Szia-Miau volt őkelmének neve.
Félt, hogy lebuktatja, mert hiszen sejtette,
Az okos Törpapa ezt is elmesélte.

Hupikékke sajnos még nem ismerhette,
Így hát az ablakon szólt ki, s kérdezgette,
Mi járatban van itt, mi szél fújta erre?
Nem látott még senkit e tájon sohase.

A ravasz Hókuszpók telt kosárral jött el,
Benne almák, sok, sok. Ad neki örömmel.
Hupikékke unta már a kék bogyókat,
Így hát elfogadta, pont a legnagyobbat,

Mit feléje nyújtott Hókuszpók vidáman.
- Most aztán megkóstold! Szétolvad a szájban. -
Bele is harapott a leány, vesztére.
Sikerült Hókuszpók gonosz cselekménye.

Holtan esett össze. Hókuszpók vigyorgott.
Sikerült a terve. Ezután elhúzott,
Akár a vadlibák. Tenyerét dörzsölve,
Fejében motoszkált, övé lesz sok törpe.

Eközben a törpék a kék erdőt járták.
Elfáradtak, ezért voltak velük párnák.
Lecsüccsentek sorba egy kicsit pihenni,
Hisz a zsákjaikba nem volt már mit tenni.

Megtöltötték mindet, kék színű bogyókkal.
Abból kicsit ettek, és tele pocakkal
Indulnának haza, ámde jött a macska.
Szia-Miau ma indult vadászatra.

Ők voltak a vadak számára sok falat,
Mert ennek a macsnak sosem adtak halat.
Kék törpökre vágyott, s bizony meglepődött,
Mert hét csapdát látott, ezen eltűnődött.

Megjelent egy asszony, szépséges, mint a Nap,
Összeszedte azon nyomban a vadakat.
Ketrecekbe tette mind a hét törpikét,
De elfáradt közbe, s szundított kicsikét.

A macska sem volt rest, odasettenkedett,
Hisz nem hagyhatta ezt, hogy másé legyenek.
Kinyitotta sorban mind a hét ketrecet,
Törpék azon nyomban futásnak eredtek.

Hazáig szaladtak, ahol Hupikékke
Feküdt, földön, holtan. Sírt a hét kis törpe.
Elcsodálkoztak, mert a lány megváltozott,
Bőre fehérebb lett, csak már sajnos halott.

A gonosz mostoha arra nem is gondolt,
Hogy ez az egy alma ily változást hozott.
Nemcsak megmérgezte a szépséges leányt,
Vissza is színezte fehérre, újra át.

A gonosz mostoha, amire felébredt,
Hűlt helyét találta mind a hét törpének.
Szégyenszemre ezért haza is ballagott.
Másnap majd visszatér. Szálltak gondolatok.

A gonosz Hókuszpók várta a törpéket.
Az üstben már víz forrt, hogy megfőzze őket.
De mert hiába várt, s a királynő nem jött,
Hogy hozzon vacsorát, az eszébe ötlött,

Felkerekedik, és palotába indul,
S a királynak ezért mindent be is árul.
A király fogadta. Színe elé járult,
Persze azt hazudta, almát nem ő árult,

Hanem a királynő vitt mérgezett almát,
Egyes egyedül ő okozta halálát.
- Hej, az ebugatta! Innen fúj hát a szél! -
A király haragra gyúlt. - Tömlöc jár ezért. -

Hívatta a vadászt, aki elmesélte,
Hogy hogyan vágta át, s élt még Hófehérke.
Mivel a királyfi épp aznap arra járt,
Kérdezgetni kezdte a már szabad vadászt.

Rendre el is mondta a királyfinak ő,
Hófehérke sorsa e gonosz királynő.
Kezében volt mindig, gonoszul bánt vele,
Egészen idáig, hogy megmérgeztette.

Tömlöcbe záratta király a királynőt,
És mellé csukatta Hókuszpók cseltevőt,
Hiszen a királynő végül elárulta,
A mérgezett almát Hókuszpókra bízta.

Királyfi és király befogattak gyorsan,
Hintajuk repült, szállt kék erdőbe nyomban.
Hamar odaértek a kicsiny kis házba,
Szomorú törpéket találtak, s a lányka

Hófehéren feküdt a törpék ágyában.
Hupikékke eltűnt, még akkor, holtában.
Hozatott a király egy üvegkoporsót,
Szép lányának kijár, s berakták azonmód.

Sírt király s királyfi, zokogtak a törpék,
Ám akkor valami érdekesség történt.
A törpék vállukra vették a koporsót,
Ügyi-Fogyi lába farönkbe megbotlott.

Földre ejtették a koporsóval együtt,
S a mérgezett alma torkából kirepült.
Életre kelt a lány, rögtön fel is csücsült,
Az élet egy talány. Hej! Mindenki örült.

A királyfi mindjárt megkérte a kezét,
Így mindenki jól járt. Hagyhatnám e mesét,
De van még folytatás. Palotába mentek,
És egy cifra, csodás lagzit megejtettek.

Sok-sok finomság volt. A törpék is ettek,
És azon nyomban, ott mind fehérek lettek.
A gonosz mostoha megkapta a tükrét,
Gonoszsága rusnya nővé tette kelmét.

Kérdezte is nyomban. - Tükröm, tükröm, mondd meg,
Ebben a világban ki a leges-legszebb? -
- Hófehérke -, felelt a tükör csendesen.
- Milliószor is szebb királynő, mert hiszen

Az egész világban a legrusnyább te vagy,
És mert gonoszságban éltél, így is maradsz. -
A királynő ekkor megpukadt mérgében,
Tovább már nem dekkol a tömlöc mélyében.

Ezt látva Hókuszpók, hogy magára maradt,
Kelmének azonmód a szíve megszakadt.
Csodás palotában él az öreg király,
Sohasem magányban, hisz neki is kijár

Most már a boldogság. Három unokája,
Mind a három leány, visel gondot rája.
Királylány s királyfi, királynő s király lett.
Szívüket kitölti három csodás gyermek.

A törpék sem mentek többé bogyót szedni,
Itt letelepedtek. Történetük ennyi.
Boldogságban élnek, amíg meg nem halnak.
Vége a mesének. Tovább nem untatlak.

2015. december 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Chikes(szerző)2016. április 13. 11:14

@evacsoki: Kedves Éva! Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám,
és örülök, hogy tetszett eme kis írásom.

Szeretettel:
Hajni

evacsoki2016. április 13. 04:34

Kedves Hajni! Szívvel olvastam verse mese alkotásodat. Üdvözöllek Éva

Chikes(szerző)2016. április 11. 09:12

@lenartanna: Köszönöm szépen, igazán örülök, hogy tetszett :)

Szeretettel:
Hajni

lenartanna2016. április 8. 20:36

Régi mesék újra fogalmazva. Nagyon tetszett. Szívvel olvastam :)

Chikes(szerző)2016. március 5. 18:48

@Karsai_Tibor: Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy benéztél, és
elnyerte tetszésed e-kis szösszenetem.

Szeretettel:
Hajni

Chikes(szerző)2016. március 5. 18:47

@gypodor: Kedves Gyuri!
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm a látogatásodat, és a
szívecskéd is! :)

Szeretettel:
Hajni

Chikes(szerző)2016. március 5. 18:46

@Faramir: Kedves Feri!
Bizony kifogyott egy tollam, mire a végére értem :)
Örülök hogy tetszett!

Szeretettel:
Hajni

Chikes(szerző)2016. március 5. 18:45

@HAdriana: Köszönöm a látogatást, kedves Adriana! :)

Szeretettel:
Hajni

Karsai_Tibor2016. március 5. 09:24

----Ez igen-----! Gratulálok szeretettel!

gypodor2016. március 4. 14:50

Hűha!
Ez igen. Szép feldolgozás!
Szívvel gratulálok.
Gyuri

Faramir2016. március 4. 11:22

Nem sajnáltad a tintát, de jól sikerült :)
Szívvel olvastalak!
Üdv: Feri

HAdriana2016. március 4. 11:11

Jól sikerült versedhez szívből gratulálok!
Szívvel, Adriana

Chikes(szerző)2016. március 2. 16:08

Kedves Költőtársaim! @csumpi: @dr.vegha: @111111: @anci-ani: @kodrane: @Demonboy20: @rojamsomat: @Hopehely: @donmaci: @195705252012: @PiszarEva: @joco57: @adamne: Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, és a sok türelmet, hogy e-terjedelmes művem végigolvastátok! Az ötletet a Három kismalac adta először, amikor úgy éreztem, hogy folytatnom kell a ''régi mesék újratöltve'' sorozatot. Már megszületett a Csipkerózsika is (az sem rövid, és még be is kell pötyögnöm, mert papírra vetettem, régi szokásom szerint először. @csumpi: Örülök, hogy tetszett :) @dr.vegha: Azért nem maradt el a karácsonyi vacsora :) @111111: Teljesen igazad van, kedves Piroska, itt javítom ''pukkadt''. Külön köszönöm türelmed! :) @anci-ani: Köszönöm gratulációdat a mixemhez :) @kodrane: Egyszerűen köszönöm, hogy olvastál :) @Demonboy20: Köszönöm neked is gratulációdat, és türelmedet :) @rojamsomat: Kedves Tamás, köszönöm értő hozzászólásodat :) @Hopehely: Köszönöm türelmed, és a szívecskét is :) @donmaci: Köszönöm, kedves Józsi! :) @195705252012: Kedves Irén! Köszönöm. Hamarosan benézek hozzád. @PiszarEva: Kedves Éva! Ilyen lett a főztöm. Köszönöm türelmed. :) @joco57: Kedves Jocó! Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy benéztél! :) @adamne: Kedves Manyi! Köszönöm neked is, hogy itt jártál. Örülök, hogy ennyi kedves rímfaragó mestert ismerhetek!

Szeretettel:
Hani

adamne2016. március 2. 13:59

Különleges, terjedelmes meseversedet élmény volt olvasni
kedves Hajnalka. Tetszett.
Szívvel, szeretettel gratulálok: Manyi

joco572016. március 2. 10:30

Kedves Hajni!
Ez a modern mese nagyon összeszedett gondolatokat kíván! Egyediségében, szerkezetében is kiváló lett!
Szívvel gratulálok!
Jocó

PiszarEva2016. március 2. 08:54

Ezért nem láttunk egy ideje. Terjedelmes modern mese lefoglalta idődet. A főzeted sikerült, szívvel gratulálok! Éva

1957052520122016. március 1. 23:06

Gratulálok remek mesédhez szívvel , Irén

donmaci2016. március 1. 22:06

Egyszer volt hol nem volt... film jutott az eszembe ahol ugyanígy megvan keverve a mesebeli szereplők. Nagyon jó mesédet szívvel viszem: Józsi :)))

Törölt tag2016. március 1. 19:10

Törölt hozzászólás.

rojamsomat2016. március 1. 18:59

Gratulálok!! Nagyszerű monumentális mesédhez!!
És nagyon tetszett!!!
Gratulálok szerető szívednek, egy szívvel!!
,,,,,Tamás

Demonboy202016. március 1. 18:59

Hosszadalmas remek versedhez gratulálok :)

kodrane2016. március 1. 18:16

Remekül megírtad!)))))))

anci-ani2016. március 1. 18:12

Kedves Hajnikám! Csodás ''Mix''-et gyúrtál a régi mesék történetéből, az újratöltéssel!!! :)) Igazán érdekes, különleges gyedi, remek mese született!!
Gratulálok hozzá nagy szívvel, szeretettel: Anci

1111112016. március 1. 18:07

Fergeteges ez a modern Hófehérke, pazarul rímbe szedted kedves Hajni. ('' megpukadt'' hiányzik egy betű),Szerettem olvasni, nagyon szívesen tettem. Piroska

dr.vegha2016. március 1. 17:57

Na, most már tudom, hogy miért maradt el Nálatok a karácsonyi vacsora :)))
Jól összekavartad a két mesét, mint egy bűbáj főzetet!
Szívvel olvastalak kedves Hajni!
Attila

csumpi2016. március 1. 17:45

Nagyon szépen megírt verses mese!
Szeretettel és szívvvel olvastam!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom