Szerző
Marx Ildikó

Marx Ildikó

Életkor: 43 év
Népszerűség: 185 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1712 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. március 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (83)

Marx Ildikó

Hazátlanul, idegennek lenni

Annyi verset olvastam már,
ami hazaszerető, otthont, hazát dicsőítő.
Irigyellek titeket, kiknek van miről írni,
kik otthon vagytok hazátokban,
mely talán az enyém is lehetne,
ha időutazó lennék,
és a századokat átléphetném.

De csak egy hontalan vándor vagyok,
aki egy csonkolt ország
amputált végtagjának része lett.
Születtem egy idegen ország idegenjeként,
ahol az anyanyelvemet számomra
csak "beszélt nyelvként" írják jóvá,
ha jóváírnák, de azt is csak írják valahová.

Itt a nép a Magyart megveti,
de királyait magáénak vallva henceg.
Attilát és Istvánt egy korba helyezik,
mit nekik az a hatszáz év, az majd valahol elveszik!

Ó, és ti, megmaradt magyarok,
ti se sajnáljátok idegenbe szorult társatok,
mert ha közétek megyek,
bennem immár ti is csak idegenre leltek!

Egy vagyok a sok kirekesztett hazátlan közül,
akikkel együtt hídnak kéne lennem
a mély árkokban hömpölygő,
nemzeteket elválasztó hatalmas folyók felett,
biztonságos utat adva a testvérnépeknek.

De csak vándor vagyok,
akinek hazája nincsen,
mert idegen vagyok a szülőföldemen.
Itt nincs a Magyarnak múltja,
nem voltak írói és költői sem soha!

A magyart eredendően butának könyvelik el.
Ha egyik a másikat nem érti, a jelző:
"Hát Magyar vagy, hogy nem érted"?
Ezt már sokan hallották más nyelven erre,
de tenni ők sem tehetnek ellene.

Csak lehajtott fejjel menni kell tovább,
mert bár volna, de mégis nincs hazánk...
A Magyar lassan elfogy, kihal,
megszűnik létezni,
kiáltanám, hogy hallják,
de úgysem fogják érteni.

Kisebbség, csak ez a jelző jutott nekünk,
hallgatjuk, hogy máshogy beszél majd a gyermekünk.
Büszkén vallanám magaménak a Magyar hazámat,
de nem ott születtem, hanem egy idegen országban.

Itt nem is értékelnék a szomorú ódámat,
mert magyarul írok valahol Európában.

Az emberek nagy része azzal foglalkozik, mi van Erdélyben, pedig a felvidéken 1946-ban lakosságcsere volt, amikor az embereket elköltöztették otthonaikból. Ma pedig gyerekhiány címen a kisebb magyar iskolákat igyekeznének bezárni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


13sze48.2017. szeptember 3. 14:21

Fájdalmas sorok,fájdalmas sors--osztozom benne !

Törölt tag2016. április 27. 20:39

Törölt hozzászólás.

Angyalfoldisrac2016. április 24. 09:19

Drága Ildikó!
Sajnos itt a saját hazájában sem türik már meg a Magyart, de fejet nem le , ha nem fel, mert mégis csak MAGYAR vagy és az a szíved , lelked ami nem eltörölhető!
Szívvel József
Ui. : És FIGYELLEK! Polonyi József: A Magyar szív ahogy dobban...

edars2016. április 23. 12:04

Szívből szóló, őszinte vers. Megfogott.
Szeretettel, Edina

MOROZOWSKY2016. április 12. 18:51

Szívvel olvastalak, és szomorúan tapasztalom, hogy nemcsak Kárpátalján érzünk így, hogy mindenhol, azok a magyarok, akik már nem a nagy Magyarország földjén születtek magyart beszélve anyanyelvükként egy másik ország kisebbségi nyelvként, ó de fáj a Trianon, de jobban egyes magyarországi magyarok hozzáállása, sehol sem kellünk senkinek és borzalmas ez a számkivetettség érzése.

csodálatosan megfogalmaztad ezt a verset...

Metta2016. április 5. 00:36

Kedves Ildikó!
Nagyon szép alkotás,és bizony elszorul az ember szíve mikor olvassa.
Őszinte csodálat érte!
Üdvözlettel:Margit

kistenkes2016. március 27. 04:41

Nagyobb fifgyelmetr érdemlő remek soraidnál szívet hagyok Frici

t.buga2016. március 23. 20:31

Szomorú tényekről írsz nagyszerű versedben. Tisztelettel és szívvel gratulálok alkotásodhoz!

ilonawirth2016. március 19. 13:54

Kedves Ildikó! Megcsodáltam igaz versedet, és együtt érző szívet hagyok, szeretettel. Ilona

Edinacica112016. március 18. 14:33

Átérzem versed mivel én meg Erdélyben élek.Szívem hagyom nálad Gratulálok!

mezeimarianna2016. március 18. 05:15

sokszor járok a Felvidéken és hallottam sokat,tapasztaltam is,szeretettel ajánlom figyelmedbe Csáky Pál Hit és Hűség színdarabját...végig zokogtam mint magyar ki Magyarországon született...hozzáteszem itthon is lehet hontalan az ember...másképp...

thorwald2016. március 17. 21:57

Kedves Ildikó!
Hazafias versedet szivvel olvastam!
Barátsággal, Ervin

goreny102016. március 17. 12:19

Versedhez gratulálok Laci

Faramir2016. március 17. 10:55

Egy az Isten, egy a Nemzet...remény pedig mindig van, még akkor is, ha már csak holdkórosnak kikiáltott emberek látják és láttatják az igazságot.
Versed szívvel olvastam!
Üdv: Feri

lepko.ila2016. március 16. 20:58

Rettentően jól látod és csodás megfogalmazással.
Elszomorító, fájdalmas. örülök és figyelőbe teszlek, szívvel gratulálok.
Marcsi

mystynekatika2016. március 16. 13:02

Nehéz szívvel olvastalak...
A Bibliát is lapozgatom.
A Bűn világa egyszer véget ér...
Száműzi majd aki Vele élt!
Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.
(Kölcsey Ferenc - Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
Kata

Barienn(szerző)2016. március 16. 12:25

@domezsuzsa: @Sida: @Gmeindlmargitka: @evacsoki: @Dellamama: @WNOR: @Anikaa: @Radaszsuzsanna: @kintkong10: @Andicsek: @Eddi: @Ibolya.52: @bakonyiili: @lizomka: @BakosErika: @sapa78: @Marimama: @Liwet: @Vadvirag46: @Nichi-ya: @kicsikincsem:

Köszönöm a látogatást, a véleményeket és a szíveket is.

@erzocsend:

''Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi
erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi;
mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel''

Köszönöm a versrészletet..:-)

kicsikincsem2016. március 16. 10:45

Szívvel olvastam a hazafias verset, gratulálok.
Icus

Nichi-ya2016. március 16. 10:13

Fájdalmas, mesterien megírt, őszinte alkotásodhoz elismeréssel, hatalmas szívet hagyva gratulálok.

Vadvirag462016. március 16. 08:41

Kedves Ildikó!Nagyon átgondoltam versed,2-3 szor is elolvastam.Bocsánat ,hogy így írok.Mindenki az,olyan nemzeti,odatartozik,aminek szívében érzi magát.Születhet,az Brazíliában,vagy Amerikában,ha engem magyaranya szült..magyarapa nemzettMAGYAR vagyok.Meglehet rajzolni beteg elme szerint a határvonalakat.De belül senki semmit sem tehet.Azt én érzem,és az én vagyok.Különben csodálatos verset írtál.Tetszett,Bocsi megbántani még a gondolatam legmélyebb zugában sem akartalak.a barátaimat annál jobban tisztelem.Szívet hagyok baráti szeretettel Vadvirág46

Liwet2016. március 15. 10:55

Nagy igazságot fogalmaztál meg, Trianon hatalmas seb marad örökre.
Gratulálok szeretettel
Liwet

Marimama2016. március 15. 09:53

Kár, hogy csak egy szívet hagyhatok!!!! De az hatalmas!
Mária

Törölt tag2016. március 15. 00:51

Törölt hozzászólás.

erzocsend2016. március 14. 18:24

Kedves Ildikó! Döbbenetesen szép, és hatalmas igazságokkal teli verset hoztál! Engem rendkívül megfogtál vele. És természetesen nagyon együtt érzek Veled. Előttem már mindent elmondtak a fentebb említett dolgokról, én csak annyit tennék hozzá, hogy mit várhatunk egy olyan népcsoporttól, akinek a tanult rétege kiad egy olyan szleng-szótárt, amiben őszerintük a ''magyar'' kifejezésnek az a jelentése: buta, értetlen ember! Nos, ennyit erről... Én most egy szép vigasz idézettel szeretném befejezni a hozzászólásomat. A múltkori versemnél, hozzászólásodban, Radnóti: Áhítat c. költeményét hoztad fel példaként, így stílszerűen én is egy Áhítat c.versből idéznék, csak ezt Baudelaire írta. Remélem elnyeri tetszésedet, fogadd szeretettel:

''A rossz dáridón a nép az unt csömört aratja,
Add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat.''

Felkavaró, és kiváló versedet megértő szívvel viszem: Tibor

BakosErika2016. március 14. 17:31

A nap verse számomra.
Szívből gratulálok.

lizomka2016. március 13. 19:43

Nagyon megható a versed és a szívünknek is nagyon fájdalmas az,hogy szétszakítottak bennünket egymástól ostoba idegen kezek.A mai napig érthetetlen számomra ,hogy ez miért is történt?Kinek volt ez jó?Nekünk biztosan nem,de a magyar erős nép eltörölni megsemisíteni sosem fogják,mert az ereinkben generációsan ott csörgedez az összetartozás!Nagy szívvel és szeretettel gratulálok!Kati

bakonyiili2016. március 13. 17:38

Kedves Ildikó!
Igazi magyar-szívvel írt magyarság-vers! Bárhol éljen a magyar, szívében mindig az marad! Sajnos a sors kiszámíthatatlan, elsodorja messze a szülőhazától még az itt születetteket is.
Köszöntelek szívvel és szeretettel: Ili

Ibolya.522016. március 13. 16:10

Fájdalmas sorok, mégis nagyon szép vers! Szívvel gratulálok. Ibi

Eddi2016. március 13. 15:40

Fájdalmas sorok! Jó, hogy kiírtad magadból, talán elviselhetőbb lett igaz versed. Szívvel szeretettel Eddi.

Andicsek2016. március 13. 14:38

'' Egy vagyok a sok kirekesztett hazátlan közül,
akikkel együtt hídnak kéne lennem
a mély árkokban hömpölygő,
nemzeteket elválasztó hatalmas folyók felett,
biztonságos utat adva a testvérnépeknek. ''

Kedves Ildikó!
Őszinte hangvételű és igazán elgondolkodtató alkotás..,
Őszinte elismeréssel és szívből gratulálok: andi

kintkong102016. március 13. 14:10

Ildikó! Belesajdul a szívem, ha magára a tényre gondolok, hát még ha ezekre az embertelen, méltatlan kínokra...! Nagyon szépet írtál nekem a versemre. Szívvel gratulálok a tiédhez és köszönöm a szavakat. A leírtakra nem is tudok mit írni biztatásul, mert kilátástalan. J.

Radaszsuzsanna2016. március 13. 11:54

Kedves Ildikó!

Nagyon-nagyon elgondolkodtató a versed, sajnos sok igazság van benne és ez nagyon felkavart........... Nagymamámék Rozsnyóról jöttek át egész életében vágyott vissza, de nem tért vissza soha többé, nehéz örökséget cipelt és cipel most is a magyarság. Minden tiszteletem a határon túl élőké! Hálás szívvel köszönöm versedet, gratulálok!

Zsuzsi

Törölt tag2016. március 13. 10:41

Törölt hozzászólás.

WNOR2016. március 13. 09:27

Kedves Ildikó,
-aki Magyar az mindenütt Magyar,
-ha Magyarnak vallja magát,
-ha a nyelvet a kultúrát, magáénak érzi,
-ha a Magyar himnusztól borsódzik a bőre,
-éljen bárhol is e nagyvilág szegletén
-akkor is Magyar marad, a sírig örökre!
Versedhez Szívvel gratulálok!
Szeretettel: Norbi :)

Dellamama2016. március 13. 06:42

Trianon minden érző szívű magyar fájdalma.
Nagyon nehéz idegen uralom alatt magyarnak maradni.
Versedből érződik az aggodalom.
Szépen írtad le gondolataidat!
Gratulálok: Maria

evacsoki2016. március 13. 05:47

Kedves Ildikó! Szomorú , fájdalmas gondolataid szívet érdemelnek.Üdvözöllek Éva

Gmeindlmargitka2016. március 13. 01:06

Első férjem is egy kitelepített magyar volt .Aki azt a traumát,bár gyermek volt soha nem heverte ki. Disszidens lett később,ahogy akkor nevezték őket,mert sehol nem érezte otthon magát.
Ezért nagyon is megértem amit és amiről írtál. A szívem versedért és vigaszul bátorításként,hogy igen Magyar vagy, itt hagyom.
Margó

Sida2016. március 12. 19:57

Kedves Ildikó, átérzem fájdalmas gondolataidat, amiket nagyon szépen öntöttél formába.
Tetszik a versed. A hozzáfűzött szöveggel is egyetértek.
Szívvel:Klári

domezsuzsa2016. március 12. 19:10

Ildikó,
nagyon jó, hogy kiírtad magadból, hogy hangot adsz, hogy közös sorsunkon tűnődsz, s nem is akárhogyan. Áldás kísérje léptedet, utadat, s maradj magyarnak a sírig!

Barienn(szerző)2016. március 12. 15:52

@sanszi66: Köszönöm a látogatásod és a szívet.

@M.Laurens: Nagyon szép videó. Magyar feliratok a faluban, magyar utcanevek. Ezek vannak itt is, de nem tudom, meddig. Az idősebb generációban megvan az igyekezet, hogy megmtartsák a nemzet szellemét, de ez sajnos nem fog hosszú távon működni. Nem vettem észre a különbséget, amíg Komáromban éltem. Ott mindenki értett mindenkit és nem volt gond. Itt viszont, ahol most élek, Nyitra mellett, a vegyes házasságokból született gyerekek már nem nagyon beszélnek magyarul, pedig az egyik szülő magyar. Valami oknál fogva nem tanítják meg a gyerekeiket magyarul, mintha szégyen lenne és pont ezért fog a Magyar lassan kihalni, mert beolvad. Pedig nem is olyan régen még ez a város is magyar város volt.
Köszönöm, hogy itt jártál.

Ja, és majdnem elfelejtettem, @dr.vegha: a tegnapi versíráshoz hozzáfűzve, ha már Radnóti, akkor talán ez az egyik legszebb, legsokatmondóbb verse szintén megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=rBqka5E9k7U

M.Laurens2016. március 12. 15:03

''De csak vándor vagyok,
akinek hazája nincsen,
mert idegen vagyok a szülőföldemen.
Itt nincs a Magyarnak múltja,
nem voltak írói és költői sem soha!''
---
Keserű szavak amiket a mindennapok tápláltak és táplálnak máig.
Én, mint már az óhazában született székely leány fia mindkét oldalt megélem. Őszinte szívvel gratulálok soraidhoz, és fogadd szeretettel, tiszteletem jeleként, drága szülő anyám falujáról készített rövidfilmet:
https://vimeo.com/68862473

/ Miklós /

sanszi662016. március 12. 14:02

Szívvel olvastam versed.
Szeretettel: Sanyi

Barienn(szerző)2016. március 12. 13:58

@195705252012: @Tuzmadar: @schvalmrozsa: @kokakoma: @B.Sanyi: @anci-ani: @szalokisanyi1: @Doli-Erzsi: @111111: @adamne: @molnarne: @fiddler: @editmoravetz: @Csella: @Hopehely: @uzelmanjanos956: @Martonpal: @pintyipontyi: @amalina: @1-9-7-0: @zelgitta1: @jocker: @Sanyipapa: @Dram: @dr.vegha: @955kondoros: @keva526: @B...yL...o: @viola61: @HAdriana: @kerek: @dvihallyne45: @donmaci: @merleg66: @Ani970: @Bartolomeo.69: @Elise: @Golo: @lejkoolga: @Karsai_Tibor: @rojamsomat: @Grigo_Zoltan: @noheb: @Paga: @oroszlan17: @stapi:

Köszönöm a látogatást, a véleményeket és a szíveket is. Akárhogy is, de a Magyarok nagyon sokat adtak a világnak, a köszönet pedig mindig valami övön aluli büntetés volt évszázadokon át. Ami pedig Trianont illeti, na az maga a végítélet. Talán a Zsidókon kívül egy nép se szenvedett annyit, mint a Magyar. De akárhogy is van, egy nemzet büszkeségét nem lehet csak úgy megtörni akkor se, ha az anyaországot feldarabolták.


@gypodor: megtisztelsz vele, ha néha visszatérsz ide és köszönöm a figyelmed...:-)
@dobosigyorgy: köszönöm a véleményt, a szívet és külön köszönöm a hozzáadott verset..:-)

stapi2016. március 12. 11:23

''Itt nem is értékelnék a szomorú ódámat,
mert magyarul írok valahol Európában.''

...és már ez sem lesz sokáig, sajnos... Így határozott ama Nagy Babilon. S lesz a nevünk Eurábia...

Mély együttérzésem! És gratulálok versedhez!

oroszlan172016. március 12. 11:13

Remek alkotás, remek gondolataid meghatottak!
Szívvel, szeretettel olvastam: ica

Paga2016. március 12. 10:52

Kedves Ildikó,mélyen megérintenek soraid, nekem is szakadt Felvidékre rokonom 1945 után, és tudom, mi történt, történik ott. Köszönöm, hogy olvashattalak: János

noheb2016. március 12. 09:32

Kedves Ildikó!
Komoly, mély gondolatok az igazságról!!!
Remek alkotásodhoz gratulálok!!!
Marika

Grigo_Zoltan2016. március 12. 08:37

Szomorú amit írtál, de valóságos...
Bárhol ártam a vilàgban, magyarként mindenütt kirekesztettnek éreztem magamat.
Most újra itthon, nem változott bennem ez az érzés, nem tudom hol van a mi helyünk...
Gratulálok neked szeretettel. Zoltán

rojamsomat2016. március 12. 08:22

Nagy igazság!! Gratulálok versedhez!!
Szívvel,,,Tamás

Karsai_Tibor2016. március 12. 06:46

Bizony -bizony---...! Nagyszerű alkotás!! Gratulálok szeretettel!

lejkoolga2016. március 12. 06:15

''A Magyar lassan elfogy, kihal,
megszűnik létezni,
kiáltanám, hogy hallják,
de úgysem fogják érteni.''
Ildikó, megrendítően szépen és őszintén szóltál ''sokunk'' nevében!
Mert sok - öhibáján kívül - kinnrekedt több százezer magyart foglalkoztatnak hasonló gondolatok. Nagy önuralommal írtad meg versed, csak a tényekre hivatkozva. Én is tartogatok párat a fiókom mélyén. Szívvel, szeretettel gratulálok: Olgi

gypodor2016. március 12. 05:18

''Ó, és ti, megmaradt magyarok,
ti se sajnáljátok idegenbe szorult társatok,
mert ha közétek megyek,
bennem immár ti is csak idegenre leltek!''
Döbbenetesen jó és hiteles sorok.... Sajnos, a hazán belül is sok a ''hazátlan'', s Kölcsey Parainesis-ét kellene naponta sokaknak felolvasni, különösen azoknak, akik magyarabbnak képzelik magukat mindenkinél...
Ehhez a vershez többször visszatérek. Jó, hogy március idusa környékén megjelentetted!
Szívet hagyva olvastalak.
Gyuri

Golo2016. március 11. 23:07

Drága Ildikó!

Borzalmas igazságról írtál annyira őszinte kitárulkozással, hogy beleremeg az ember szíve.
rengeteg igazság, és szépséges lelked árad versedből.
Szívvel és szeretettel gratulálok: Radmila

Elise2016. március 11. 22:33

Szomorú versedből nem hiányzik az erős indulat és ezt nagyon is megértem. Rossz az, mikor az ember a hazájában nem érzi otthon magát. Sajnos sokan kezdünk hasonlókat érezni, (ha más okból is) a saját hazánkban.
Szívet hagyva üdvözöllek; Elise

Bartolomeo.692016. március 11. 22:21

Szomorú, ám számomra mégis felelmelő költemény. Ismered a mondást, ''házad bárhol lehet, de Hazád csak itt.'' Vagyis a lényeg a szívedben van!
Nagyon jó érzés volt olvasni egy ''kinn rekedt'' MAGYAR megható ódáját... és mégi szomorúság fog el. Szeretettel gratulálok remek versedhez! Szívvel, Berci

Ani9702016. március 11. 22:09

Hat,szivvbol gratulalok ehhez a versedhez is!

merleg662016. március 11. 21:14

Kedves Ildikó! Igen ez a szétszaggatott ország lehetetlen helyzete. Nekem a rokonságom szinte mind ''külföldön él! Szerbia, Horvátország,Svédország és még sorolhatnám, de egyre kevesebbet tudunk, vagy akarunk tudni egymásról! Remélem azért fennmarad ez a kis nép, mely oly sokat adott a világnak a kezdetek óta! Szívvel, szeretettel olvastam remek versedet. Üdv: Gábor

Kedves Ildikó! Így utólag is boldog névnapot!

donmaci2016. március 11. 21:03

Nagyon jó ütős verset írtál! Szomorú soraidat szívvel olvastam: Józsi

dvihallyne452016. március 11. 20:21

Kedves Ildikó!
Nagyon szomorú,igazsággal teli versedhez szeretettel és szívvel gratulálok!Odaát születtem én is,de szerencsére áttelepítettek minket.
Így mi ha akkor nem is,de később mégis csak jól jártunk!
Teljes szívemmel átérzem lehetetlen helyzeteteket. Ölellek.Saci

kerek2016. március 11. 19:36

Küldöm ütött kopott vándorbotom,
Valahol Európában lakom.
🍁🌼🌿

HAdriana2016. március 11. 19:19

Kedves Ildikó!
Honfitársi együttérzéssel olvastam a versedet mely igen szépre sikeredett.
Gratulálok hozzá szívvel és szívből: Adriana

dobosigyorgy2016. március 11. 18:59

Sok szeretettel:-Gyuri
Ez előbb lemaradt.

viola612016. március 11. 18:48

Találó sorok.
Szívvel.
Viola

dobosigyorgy2016. március 11. 18:46

Szomorú versednél szívem hagyom.Hogy ki hol született,az csak egy dolog.A lényeg,hogy a szívedben mit érzel.Magyar szíved van,akkor bárhol is élsz,mindig is MAGYAR maradsz.Azt hiszem, ez a régebbi versem minden re magadja a választ.
Dobosi György

Magyar szív

Rég volt már Trianon,
földet daraboltak,
és sok-sok családot
szét is szakítottak.

Lehet az Vajdaság,
Erdély, Kárpátalja,
Felvidéket is még
sok magyar szív lakja.

Ez ami oly fontos,
nem a határ számít,
bárhova utazol,
magyarságot szállít.

Eltűnnek határok,
szívek nem kérdeznek,
jó magyar barátok
mindenhol léteznek.

Nem tudták ellopni
igaz magyarságot,
bármerre megyek is,
mindenhol találok.

Találok mindenhol
oly kedves barátot,
mert nem a külföldit,
én a magyart látom.

B...yL...o2016. március 11. 18:35

Versedre nem találok megfelelő jelzőt: nekem Te MAGYAR vagy, és mindegy, hol élünk, az véletlen, hogy most épp egy másik országban.
Nagy szívvel, szeretettel:
László

keva5262016. március 11. 18:06

Fájdalmasan szomorú, és egyben nagyon megható a versed, kedves Ildikó!
Szívet hagyok sok szeretettel: Éva

955kondoros2016. március 11. 17:48

Kedves Ildikó!Megmaradni!! Mi a MAG népe vagyunk!!!Rettentő nehéz a feladat,egy évezrede harcolunk a gyáva rablókkal!Ismered a mondást?''Engedd be tótot az udvarra,kiver a házadból''De még ITT VAGYUNK!!Előbb utóbb kiseprűzzük őket!Szívvel szeretettel:András

dr.vegha2016. március 11. 17:32

''Ó, és ti, megmaradt magyarok,
ti se sajnáljátok idegenbe szorult társatok,
mert ha közétek megyek,
bennem immár ti is csak idegenre leltek!''

És ez nagyon nem jól van így... igaz..mindenki Erdélyre összpontosít, pedig ott van még Kárpátalja, a Vajdaság, a Felvidék és még megannyi táj és magyar...
Szívvel olvastam versedet! Tanulságos volt!
Attila

Dram2016. március 11. 17:17

Sokak sorsáról szóltál és írtál versedben,
tisztelettel, szívvel olvastam sorsversedet.
Üdvözlettel; András.

Sanyipapa2016. március 11. 17:16

Nagyon szomorú ez, de nincs megoldás pillanatnyilag ês lesz-e valaha?
Szívvel Sanyi

jocker2016. március 11. 17:08

Megrázóak a soraid, mégis öröm volt olvasni. Végre, hogy ilyet írt valaki.
Sajnos, de mindenben igazad van... Ilyen a világ, ilyenek az emberek.
Segélykiáltásod, vajh' meddig hallatszik....
Versed egy míves remek és egyszerűen nagyszerű! 5*
Poétaöleléssel és szeretettel, köszönettel, hogy megírtad-olvashattam: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri

zelgitta12016. március 11. 16:57

Kedves Ildikó!
Megrázó monológod érzelem nélkül nem lehet olvasni.
Ismerem ezt a kitaszított, sehol se lenni élethelyzetet, én is onnan jöttem. Erdélyből, ahol ugyanaz a helyzet, csak azért nem érzékelhető ennyire, mert ott még egy tömbbmagyarság van a Székelyföldön. Még....De a szórványokban ugyanaz a sors kaszál, mint Felvidéken, Bácskában, Kárpátalján. Ott is állandó támadások kereszttüzében '' porlik, mint a szikla'' a maronyi nép...az Eu se váltotta be a hozzáfűzött reményeket, inkább a rabló országok vezetőit hozza mindig helyzetbe.
Még csak vigasztalni se tudlak, minden szó elcsépelt és üres.
Szeretettel gondolok viszont rád, és hagyok egy testvéri szívet:
Brigitta, Székelyföld szûlötte

1-9-7-02016. március 11. 16:54

Kedves Ildikó csak egyszerűen gratulálok lélekemelő versedhez és szívvel gratulálok nagyon megérintett versed Anikó

babumargareta012016. március 11. 16:47

Kedves Ildikó nagyon átéreztem versed mondanivalóját,,,joggal irtad ,
''hazátlan''-ok sokan valljuk magunkat,,,hazátlannak ,,
akiket senki nem ismer el,,,csodás soraidhoz,,szivecskét hagyok szeretettel,,,
,,,,,,,,,,,,,,üdv.Babu

amalina2016. március 11. 16:32

Kedves Ildikó! Nem vagy irigylésre méltó helyzetben. Én sem, más okból. Nagyon együtt tudok Veled érezni.
Versedhez szívvel gratulálok:

éva

pintyipontyi2016. március 11. 16:21

Őszinte érzéssel,kétségbeesetten vázolod a sorsodat.Legalább kiírhatod Magadból,az is megkönnyebbülés.
Szeretettel
Ilon

Martonpal2016. március 11. 16:19

Nagyon megérintett a versed.
Én tudtam értékelni''szomorú ódádat''
Igen ,szinte meg sem említik,alig szól a média manapság az 1945 évi felvidéki kitelepítésekről.Aki magyarnak mondta magát,el kellett hagynia , ingó és ingatlan vagyonát hátra hagyva,szülőföldjét.Szüleink,nagyszüleink sokat szenvedtek ez miatt.Az ott maradtaknak egyre keservesebb magyarnak lenni.
Lassan minden feledésbe merül. Valóban ha ''haza''látogatunk, idegenként lépünk szülőföldünkre.Szörnyű.
Nagy szívvel gratulálok a versedhez....attila

uzelmanjanos9562016. március 11. 16:12

Fájdalmasan szomorú vers nagy igazsággal az igazságtalanságról és a kiszolgáltatottságról. Poéta szívvel gratulálok:János

Törölt tag2016. március 11. 16:10

Törölt hozzászólás.

Csella2016. március 11. 15:59

Nagyon komoly dologról írtál.
Szívet hagytam. Csilla

editmoravetz2016. március 11. 15:45

Drága Ildikó!

Versedből árad mindaz az érzés, melyet én is megéltem sok-sok évvel ezelőtt ... egészen pontosan 1963-ban - teljes mértékben azonosulni tudok gondolataiddal.
Tudom, miről írsz - igaz, én Erdélyből származom, de ugyanaz a probléma minden magyar ember szívében, aki nem az Anyaországban született, él/élt.

Szívem facsarodik mindazokért, akik ezzel küzdenek!
Meg azokért is, akik az otthont le kellett cseréljék az itthonra ...
A honvágy 53 év után is ott van a szívben...

Azért kívánom, hogy büszkén valljad magadénak a Magyar hazánkat!!!!

Tiszteletem azoknak, akik szülőföldjükön magyarnak vallják magukat!

Versednél nagyon sok szívet hagynék, sajnos, csak egyet nyújthatok, de az őszinte szeretettel dobog ÉRTETEK!

Edit /13./

fiddler2016. március 11. 15:33

Elszomorított a versed, mert annyira igaz! Könnyen mondhatnám, hogy ''ne hajtsátok le a fejeteket, hiszen magyarnak lenni áldás, nem átok!'' De azt hiszem, mindannyian értjük, hogy sok keserűséget kell nyelnetek.

Köszönöm ezt a verset, kedves Ildikó!
Laci

molnarne2016. március 11. 15:18

Mély érzések a hazaszeretetről,szívvel gratulálok:ICA

adamne2016. március 11. 15:14

Könnyet csalt szemembe a versed kedves
Ildikó.Megható, szomorú alkotás.
Hazaszereteted nagyon mélyről fakad!
Szívvel, nagy szeretettel olvastalak.
Gratulálok: Manyi

1111112016. március 11. 14:44

'' gy vagyok a sok kirekesztett hazátlan közül,
akikkel együtt hídnak kéne lennem
a mély árkokban hömpölygő,
nemzeteket elválasztó hatalmas folyók felett,
biztonságos utat adva a testvérnépeknek.''
Megborzongtam versed mély igazságtartalmán kedves Ildikó, köszönöm, hogy gondolataimnak új utat nyitottál és szégyen égeti lelkemet, hogy soha nem próbáltam helyetekbe képzelni magam! Szeretettel, szívvel olvastalak. Piroska

Doli-Erzsi2016. március 11. 14:38

Nagyon szép, fájdalommal ítr versedhez szívet hagyva gratulálok!
Erzsi

szalokisanyi12016. március 11. 14:30

Kedves Ildikó! Szívbemarkoló alkotás! Gratulálok!
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

anci-ani2016. március 11. 14:18

''De csak vándor vagyok,
akinek hazája nincsen,
mert idegen vagyok a szülőföldemen.''
Én is így érzek kedves Ildikó! Írtam is róla verset
Farkas Anna: A sors vihara
mert a fájdalom égeti a lelket... mert kisébbség sorsát nem könnyű élni!
Szépséges Hazaszerető versedhez szívet küldök szeretettel: Anci

B.Sanyi2016. március 11. 14:08

Gratulálok megható versedhez, kedves Ildikó!

Szívvel: B Sanyi

kokakoma2016. március 11. 14:07

Nagy igazságokat írsz le remek versedben. Fejet hajtva olvastam szívednek bánatát. Nekem: biztosítalak Magyar vagy ,mert magyarul szólítottál meg csodálatos ''fohászodban''. Magyar szívvel gratulálok Magyar szívnek! pj

1957052520122016. március 11. 14:04

Erdélyben élő magyarok oktatásáról kellett az egyetemen előadást tartanom egyszer. Akkor is, most is szívbemarkoló gondolatokkal kellett megbirkóznom. Gratulálok szívvel versdhez , Irén

schvalmrozsa2016. március 11. 14:04

Kedves Ildikó!
Könnyeket csal szemembe szép, szomorú versed.
Szívvel gratulálok! Rózsa

Tuzmadar2016. március 11. 13:54

Kedves Ildikó! Átérzem versed minden sorát...tudod, szintén zenész...
Nagy igazságokat boncolgatsz versedben, remekül megírva! Csak gratulálni tudok! Szívet hagyva, Királylány

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom