Szerző

Horváth Henrietta

Életkor: 22 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 224 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. március 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Horváth Henrietta

Márványsír

Esik az eső,
kopog az ablakon.
Megtört ágakat tép a szél,
s nyugodtan pipázik pár kémény.

Vihar van.
Csatát vívnak a szelek,
szárnyra kélnek a levelek.
S a felhők csak zokognak.

Kibújik a csigaházból,
szertenéz, kémlel, hunyorog,
meglát egy rózsát, mely lángol.
Odamegy, s már nem fázik.

A rózsa haldoklik, vérzik,
az eső cseppjei savként ízlelik,
de ő csak nyüszörög, egy szót sem szól,
csak a csigát óvja mohón.

A vörös rózsa vénként hullik a porba,
az apró csigát védi a háza,
de már nincs maradása,
egyenként ízleli könnyek sava.

Meddig tart még - ordít.
Közben eszméletét veszti,
ott feküdnek ketten egymás mellett,
egy kis fuvallat hamvaikat elvitte.

Te voltál az eső, s én a felhő,
a vattacukor elázott,
a föld vörössé változott,
s felégetett a zsarnok nap.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


hillailaszlo-ve2017. május 10. 10:44

Nagyon szép képek!
Érzéki versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

rojamsomat2016. március 15. 09:55

Gratulálok versedhez, megható!
,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom