Lakatos Zsolt

Egyszerű közelség

Félni szeretnék attól, hogy elveszítlek.
Remegni üvegvékonyan a töréstől.
Addig álmodni téged, míg el nem hiszlek
igaznak a mindent elejtő enyémből.
Fényesedsz bennem egészen, teljesen:
arcod, mint tükörben a fordított tér,
melyben nesztelen meglelem a helyem,
ha létem nehezebb lesz a semminél.
Könnyű vagyok benned, te súlyosan jársz,
lebegek szíved dobbanó erében.
Ne mozdulj, csupán egy percre, ha megállsz,
elbújok egy egyszerű közelségben.
Ruháid és bőröd közé feledkezem
vékonyan, mint zuhanó könnyeid váza,
érintéstől érintésig terjedelem
szerelmünk zaklatott halhatatlansága.
S ha levetkőzöl, ott leszek, hol indulsz,
érkezel, maga az út, a türelem,
s míg te csöndesen semmire sem gondolsz,
addig én a holnapodat keresem.