Egyszerű közelség
Félni szeretnék attól, hogy elveszítlek.
Remegni üvegvékonyan a töréstől.
Addig álmodni téged, míg el nem hiszlek
igaznak a mindent elejtő enyémből.
Fényesedsz bennem egészen, teljesen:
arcod, mint tükörben a fordított tér,
melyben nesztelen meglelem a helyem,
ha létem nehezebb lesz a semminél.
Könnyű vagyok benned, te súlyosan jársz,
lebegek szíved dobbanó erében.
Ne mozdulj, csupán egy percre, ha megállsz,
elbújok egy egyszerű közelségben.
Ruháid és bőröd közé feledkezem
vékonyan, mint zuhanó könnyeid váza,
érintéstől érintésig terjedelem
szerelmünk zaklatott halhatatlansága.
S ha levetkőzöl, ott leszek, hol indulsz,
érkezel, maga az út, a türelem,
s míg te csöndesen semmire sem gondolsz,
addig én a holnapodat keresem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Marych2016. március 20. 19:05
Különleges, .............Marych
Lakatos.Zsolt(szerző)2016. március 19. 15:18
Kedves Klári, Hópehely, Lillus, Erzsébet, Tamás!
Köszönöm, hogy olvastátok a verset, és a szíveket is köszönöm.
rojamsomat2016. március 19. 07:59
Szép versedhez gratulálok!!
Szívvel,,,,Tamás
kodrane2016. március 18. 14:28
Remek vers! Szívet hagyok érte!
Törölt tag2016. március 18. 14:01
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2016. március 18. 13:24
Törölt hozzászólás.
clarekri2016. március 18. 13:12
Egyszerűen gyönyörű! Szeretettel és szívet hagyva: Klári