Kilencedikről
A kilencedikről minden oly fura
a földig futó szocreál erkélyek sora
mire az elsőre ér zárja a háromszöget
és a fonnyadó leander leveleket
bemossa a fák poros zöldjébe
kilógó penészes dunyhákat szárít
mindenütt a kosz és a rozsda ásít
meg valami örökös huzat mi csendben
zümmög mikor nem rezdül semmi sem
mégis érzed hogy arcodon mászik
és ha az eső így őszelő táján esik
nézed az egymásra hulló cseppeket
vágyod hogy arcodba vágjon a szél
míg földet érsz
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2016. március 26. 21:38
Törölt hozzászólás.
szalokisanyi12016. március 25. 15:43
Remek.
rojamsomat2016. március 25. 08:08
Gratulálok, nem semmi!!
Szívvel,,,Tamás
Elise2016. március 24. 22:34
Megdöbbentő, mégis tetszik! De csak a vers!
Szívvel; Elise
32016. március 24. 22:18
Nagyon jó lett ! Gratulálok ! Ibolya
merleg662016. március 24. 20:53
Kedves Imre! Fantasztikus! Szívvek olvastam versed! Üdv: Gábor
M.Laurens2016. március 24. 18:23
Döbbenetesen jó! Szívet hagyok érte!
/ Miklós /
kodrane2016. március 24. 17:18
Remek versedhez gratulálok!
be.jozefina2016. március 24. 16:43
Remek vers,szívből gratulálok hozzá!
maxika2016. március 24. 16:03
Félelmetes és félelmetesen jó!
Albert
Dellamama2016. március 24. 14:53
Ezért költöztem el!
gosivali2016. március 24. 14:26
Szíven ütő vers...
Trombone2016. március 24. 14:25
Kedves Imre!
Zseniális vers... már másodjára olvasom. Nagyon megfogott a hangulata. Őszintén, szívvel gratulálok hozzá! (1.)
Szeretettel, barátsággal: István