Váró szíved
Belőled áradó szavakból, minden mennyországból,
azon szándék, mi az életünket úgy övezi,
haladni teérted, s a megkövezett út porából
váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc,
mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gyűjtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felhők leplét, szeleknek susogását,
kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
te sapkát kötsz az elhaladó időből.
Arcodon fények, egy tűzcsiholó láng-ország,
és én nézlek, nézlek egyre közelebbről.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Ritamacs2016. október 20. 22:06
Kedves Zsolt!
Nagyon szeretem a verseidet, azokat is, amelyek már nincsenek itt fent. Köszönöm az élményt, az elvarázsolt világot, amit nyújtani tudsz a verseid által. Szívet hagyok Nálad... :)
rojamsomat2016. március 29. 08:16
Nagyon szépet írtál!!
Szívvel,,,Tamás
eskarita2016. március 27. 07:20
Kedves, ''finom'' kis vers, van egy nagyon kellemes hangulata! Gratulálok! Szívvel...