Oláh Tibor (Oltibo)

Új világ

Tavasz van most, de nem látszik,
a sok gyerek nem kint játszik.
Benn van most mind a lakásban,
unatkozik egymagában.

Virtuális világukban
jól elvannak egymagukban.
Barátságot neten kötnek,
minden szokást sutba löknek.

A grundfocit nem ismerik,
a billentyűt éjig verik.
Ott töppednek a gép előtt,
úgy elvannak, mint a befőtt.

A sportolás most nem menő,
nincsen arra semmi idő.
A játékban szintet lépnek,
hogy kiesnek, ettől félnek.

Manapság a mobil okos,
fiatalság fele drogos.
Bulizni ők éjjel járnak,
utat adnak minden vágynak.

Első randin ágyba bújnak,
másnap meg már ujjat húznak.
Ami nem kell, az a suli,
nincs más céljuk, csak a buli.

Házasodni már nem divat,
ritkán lő ki Ámor nyilat.
A gyerekek egyre fogynak,
sok a baja modern kornak.

Egyszer talán megváltozik,
ami rossz, az eltávozik.
Vagy ha mégsem, és így marad,
búslakodni sosem szabad.

Minden kornak van hibája,
háborúja és vitája.
Rossz dolgok közt keress szépet,
boldogságban így lesz részed.