Szerző

Gencsi Vivien

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Gencsi Vivien

Szélben állva

Felhők gyűltek a dombok ormára,
Bogarak készültek az orkánra,
Majd jött egy hatalmas, süvítő szél,
Több volt abban, mint amit sejtenél.

Harapni lehetett az ideget,
Oh, mondd, hová fújod a hitemet?
Miért hallom távolról, hogy üvölt?
Megannyi kérdés, de ő csak süvölt.

Megállt az idő egy pillanatra,
S ott álltam veszetten, lankadatlan,
Mint kutya, kit kidobtak az útra,
S csak várja, hogy jöjjenek újra.

De mégis, mi hagyott el engemet?
Talán a múlt, vagy a jelen temet?
Vagy a meg sem történt jövő képe?
Megannyi kérdés, de hol a vége?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. április 6. 07:22

Nagyszerű versed nagyon tetszik!!
Szívvel,,,Tamás

Motta2016. április 4. 15:47

Tetszik a versed, gratulálok
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom