Szerző
Hegedűs Attila

Hegedűs Attila

Életkor: 42 év
Népszerűség: 50 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1015 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (35)

Hegedűs Attila

A holdról a mélybe ugrani

Állok. Nézem azt a magam előtt lévő képet,
Amiről azt képzelem, hogy az maga az élet.
Várok. Talán arra, hogy változzon valami,
Arra, hogy a saját üvöltésem már ne akarjam hallani.

Az életem torz arca vicsorog bele arcomba,
Bár megbotlom, de soha nem bukom bele ebbe a harcomba.
Rettegek. Nagy, erős lánccal fog körül a magány,
Mióta kiszakította testéből testem az anyám.

Mászok, mint gyík, ki ha éhes, elkap egy legyet,
De éhsége szüntelen sohasem lehet.
Hallgatok. Bár szavaim mind világba kiáltanám,
Ha azt a számtalan szenvedést, próbát mind kiállhatnám,

Mit ez az élet elémbe állított,
Húzott magával, mint igába fogott állatot.
Meghajlok. Az éj sötétjének tükre hullámzik lábam előtt,
Benne egy fényes sarló, mely napról napra egyre nőtt.

Elkapom, de kezem a semmit fogja,
Ennyi lenne életem, csak ennyi volna?
Bárcsak szólítana magához az ég,
Majd a Holdról a mélybe ugranék.

Lebegek. Múlt és jövő nyújtja felém kezét,
Közben halk nesz súgja fülembe gyermekeim nevét.
Választanom kell, bár semmit sem akarok,
De a jelenben úgy érzem, meghalok.

Félek. Elengedni múltam, lezárni életem,
Jövőm bár láthatnám, de megnézni nem merem.
Ugorjak? Hová, hisz mindvégig itt álltam,
Néztem magamat, hogy mivé váltam.

Gyere! Üvölti arcomba hívó szavát a múlt,
Rettenve nyúlok utána, de kezemre valami lesújt,
S ott ülök életem egyik végében,
És múltam ezernyi darabra széttépem.

Ülök. S nézem felülről a világom.
Kezemben a jövőm, s teli torokból kiáltom: ÉLEK!
Nézem azt a magam előtt lévő képet,
Amiről azt képzelem, hogy az maga az élet.

Repülök. Szárnyaim hasítják az ég puha hullámait.
Sorra váltom valóra elmém még meg nem álmodott álmait.
Megígérem magamnak, soha többé nem fogom magamban kutatni,
Hogy miért akartam a Holdról a mélybe ugrani.

A verset egy barátomnak írtam, aki élethelyzete miatt elkeseredett állapotba került.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


6tila(szerző)2018. július 2. 21:10

@deakeva: Megtisztelő számomra, köszönöm!

deakeva2018. július 1. 00:27

Öröm, hogy Rád leltem! Éva

Hero2018. június 15. 12:39

Fantasztikus!
Gratulálok! :)
Áldással!
Roland (BakkerFrédi)

szombati2018. május 12. 09:44

Szóhoz sem jutok.
Elismerésem!
Jól írsz.
Ha téged olvaslak,gazdagodom és engem is segít az írásban.
Köszönöm!
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Tibi

Törölt tag2017. október 21. 11:26

Törölt hozzászólás.

bluebirds2017. szeptember 30. 16:11

Nagyon szép sorok, mélyen megérintenek, ahogy olvasom!

Törölt tag2017. július 7. 21:52

Törölt hozzászólás.

ereri2017. május 10. 12:16

Többször is elolvastam a versed és kétségtelenül nagyon tartalmas és mély. Kíváncsi lennék a barátod hogyan fogadhatta - remélem segíthettél vele. Újabb elismerésem és szívem hagyom soraid mellett - szeretettel: E. E.

Callypso2017. január 20. 09:25

Nagyon szép, hogy pozitív végkifejletre jutottál ennek a csodának a végére! Jó volt olvasni ezt a verset!
Örömmel látogattam hozzád és szeretettel gratulálok!

Kalmar_Sandor2016. május 27. 21:44

Kedves Attila. Nagyon köszönöm .

bogyi2016. május 8. 11:22

Ez egy nagyszerű költemény kedves Attila! Szívvel olvastam! (a cím remek)

Törölt tag2016. május 4. 13:58

Törölt hozzászólás.

Bartolomeo.692016. május 3. 21:38

Versed címe hívta fel figyelmemet a versedre. Nagyon mély lélekből fakadt költemény, amely megérintett. Tetszik, ahogy egy elkeseredett élethelyzetből előtűnik egy reménysugár, hogy élni mégiscsak érdemes! „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” Nagyon tetszettek a páros rímeid! Versedhez szeretettel gratulálok! Barátsággal, Berci

Monchi2016. április 25. 22:22

Ez a vers gyönyörű :). És nagyon igaz. Nem jó ha az ember önmagában meg rakad, ahelyett, hogy élne. Gratulálok! Nagyon tehetséges vagy!

Kicsikinga2016. április 23. 14:05

Csodálatos dolgot ''műveltél'', és remélem, hogy ez a masszív, értelmes, intelligens ''ráhatás'' fölsegítette a barátodat a földről, netán a Holdról...
Fejet hajtok.

Doki662016. április 22. 00:01

Én tartalmas versedbe ugrottam, még visszajövök , és olvaslak még....Figyelőmbe teszlek.....Doki

clarekri2016. április 21. 22:15

Kedves Attila! Néhány nappal ezelőtt (idő hiányában) épp csak átolvastam versedet, de most egy ideje itt ülök előtte. Akkor azt kérted, véleményezzem, de meg kell mondanom, én nem sokat foglalkozom a verstan tudományával. Nem foglalkozom a szótagszámokkal, keresztrímekkel és egyebekkel. Számomra az a fontos, mennyire érinti meg lelkem a vers. Természetesen ehhez kellenek különböző kifejező eszközök, de ezeket spontán szüli meg a lélek. S a te lelkedből csodálatos vers született most is. Fájdalmas, keserű szavak, egy sokat megélt ember gondolatai nagyszerűen felépítve. Egy olyan vers, amely mélyen megérintette a lelkemet. Ott van benned a nagy tehetség, ezt minden kétség nélkül érzem, feltétlenül mutasd meg nekünk!!! Szeretettel: Klári

B.Mirela2016. április 20. 22:25

Kedves Attila, szívvel gratulálok a versedhez!
Köszönöm,hogy fel keltetted a figyelmem, nagyon mély érzelmeket tár fel a versed, és pontosan, illően van megfogalmazva. Az én tudásom csekély de meglátásom szerint nagyon tehetséges vagy, és mindenképpen folytasd a költészetet.
Szívvel, Mirela!

Elise2016. április 19. 14:54

Nagyon jó vers, bár tele van fájdalommal, drámai!
Szívet küldve gratulálok!
Elise

Elizabeta2016. április 17. 20:44

Micsoda dráma (nagyon jól megírva) ...de a vége mégis biztató.

M.Laurens2016. április 17. 20:25

''S ott ülök életem egyik végében,
És múltam ezernyi darabra széttépem.''
---
Nagyszerű vers, épp az én ízlésemnek való megfogalmazásban.
Őszinte tiszteletem és elismerésem, kedves Attila!
/ Miklós /

schvalmrozsa2016. április 17. 20:00

''Hallgatok. Bár szavaim mind világba kiáltanám,
Ha azt a számtalan szenvedést, próbát mind kiállhatnám,''
Mély gondolatok, nagyszerű vers, figyelőmbe veszlek.
Szívvel gratulálok! Rózsa

editmoravetz2016. április 17. 19:56

Kedves Attila!

Elsőként megjelent versedhez is el kellett jönnöm, mivel felkeltetted érdeklődésemet (olvasva második versedet). Ez merőben más témájú és szerkezetű.
Annyi átérzéssel írtad meg barátod élethelyzetét, hogy szinte úgy érzi az olvasó, saját magad élted át... Felettébb megrázó, átérezhető mindaz a kínlódás, mellyel egy ilyen állapotban lévő ember küzd .... beleborzongtam...
Egészen az utolsó előtti versszakig tartott, amikor is kezd kibontakozni a remény ... jól érzékelteted a változást, ami végbemegy mikor rádöbben, ÉLNI jó! ....
Kedves Attila!
Ki merem mondani, egy nagyon tehetséges fiatalembert ismertem meg személyedben!
Várom további verseidet - kíváncsivá tettél!

Szívet hagyok nagy-nagy szeretettel: Edit /13./

anci-ani2016. április 17. 19:47

Nagyon komoly vers nagyszerű mondanivalóval, remek bölcs gondolatokkal kedves Attila!
Az életben vannak olyan élethelyzetek, melyek megoldása nem egyszerű, lelki vívódásokhoz vezet.
Nagyszerű versedhez gratulálok szívvel: Anci

6tila(szerző)2016. április 17. 19:17

@angel-a-nagy: @VIKING_Bear: @krisztitakacs: @viola61: @dr.vegha: @gypodor: @m.falvay: @1-9-7-0: @rojamsomat: @HAdriana: @HAdriana: @111111: @Zsoltii:

Köszönöm mindenkinek a megtisztelő figyelmét, és azt hogy fordítottak idejükből pár percet a versem elolvasására véleményezése! Minden pozitív és negatív kritika építő jellegű számomra, hogy tovább haladhassak költői utamon és mint mindig tanuljak valami újat.
Köszönettel venném ha a következőkben publikált verseimről is véleményt tudnátok nyilvánítani, sokat jelentene számomra!

angel-a-nagy2016. április 17. 15:46

Kedves Attila! Az összetett és szenzitív emberi lelkület és érzelmi világ egy olyan zártabb, intimebb szegmensébe pillanthatunk be soraid által, ahová nem túl gyakran nyer bebocsájt idegen. A kavargó érzelmeket, köztük a küzdelmet, vívódást nagyon szépen tártad fel, stílusosan, jó érzékkel. Ehhez szívből gratulálok és figyelőmbe veszlek. Üdvözlettel: Angéla

VIKING_Bear2016. április 16. 20:20

Köszönöm Attila, hogy nálam jártál! Nagyszerű mély érzésű versedhez szívvel gratulálok!

Bear

krisztitakacs2016. április 15. 13:05

Nagyszerű vers, szinte érzem minden fájdalmad. Amikor nem mondjuk el másoknak mit érzünk és csak gyötör belül...ezernyi kérdés vetődik fel bennünk...miért? ...és mit érünk? Van-e remény?
Van értelme élnünk és még mit bírunk ki? A benned tomboló
tehetetlenség és a múlt, jelen, jövő közötti létedet nagyon szépen szinte mesterien megjelenítetted előttünk olvasók előtt. Szívvel és szeretettel gratulálok versedhez.

viola612016. április 12. 08:57

Szép sorok!

dr.vegha2016. április 12. 08:21

Jó ''tanító'' voltál, biztosan megfogadja szavaid..
Attila (9)

gypodor2016. április 12. 07:30

Remek bíztató vers. Nem egyszeri olvasásos, de egyedi, az biztos! Szívvel jártam soraidnál...
Gyuri

m.falvay2016. április 10. 22:11

Az elkeseredett élethelyzetből /DEPRESSZIÓ/ Ki lehet gyógyulni , de legtöbbet a beteg akarat ereje segít.Vagy ki írja magából a fájdalmait .
Szívvel Miki

1-9-7-02016. április 10. 18:21

''Kezemben a jövőm, s teli torokból kiáltom: ÉLEK!'' ez a lényeg !!!!!szívvel gratulálok Anikó

rojamsomat2016. április 10. 15:22

Először is gratulálok első versedhez!
Másodszor végig olvastam az eddigi hozzászólásokat, köztük Tiédet is!!
Ettől függetlenül, mondom, hogy jó a versed!
De ez csak egy vers, és hozz még légy szíves sokat, és ha akkor is közönyt látsz lehet keresni hol a baj! Szeretettel,, szívvel,,,Tamás

HAdriana2016. április 10. 15:03

Azt érzem ki a versből, hogy adott egy ember aki segítségre szorul és emberi biztatásra. Talán talált egy kiutat magának vagy csak azt hiszi, hogy az az út vezet ki s sűrűből. Talán nem is hiszi de szeretné megoldani a problémáit. Egyszóval érdekes, tanulságos, elgondolkodtató és igen messzire nyúló érzelmekkel teli versedhez gratulálok!
Szívvel, Adriana

1111112016. április 10. 13:46

Első gondolatom: remek szerkezetű, nagyszerű a bemutatkozó versed kedves Attila.
Mély depresszióban lévő, elkeseredett, belső magányában tipródó ember monológja, amit nagyon érzékletesen adnak át soraid.Drámai a hangulata egészen az utolsó előtti versszakig, itt már érzékelhető a ''lábadozás'',látható a visszatérés reménysugara.Tetszett, szívet hagyok és figyelemmel várom a következő alkotásaidat! Piroska

Zsoltii2016. április 9. 10:04

Nagyon jó vers ,gratulálok.Tetszik a dimenziók közti ugrálás,de főleg a lényeg:''ÉLEK!''.

6tila(szerző)2016. április 9. 01:46

@Motta: Köszönöm szavaidat! Érdekes, hogy a 17 olvasóból csak te méltattad a költeményt, a többiek talán nem értették meg. Bár egy 4 sorost könnyebb megérteni, értékelni, mint egy életutat.
Bár felkészültem erre, de azért első publikálásomtól többet vártam.

Motta2016. április 8. 18:56

Hát reméljük az utolsó versszakod kisegitette belőle. Végül is, ezért vannak a barátok. Nagyon kifejező a versed.
Szivvel Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom