Szerző

Palotai Lajos Frigyes

Életkor: 30 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 362 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Palotai Lajos Frigyes

Metró

Elégedetlenségüktől fuldokló, megfáradt, üres tekintetek köszöntenek a karcos üvegen át,
Egymás elől bujkáló pillantások kergetik hétköznapjaik magányát.
Van-e Benned élet, Te megtépázott, eggyé váló, ocsmány embermassza?
Van-e szív, mely dobog még, vagy mi dobbanásokat hallat, csak üres mellkasod kongása?
Nincs válasz. Hömpölyög tovább ez akarat nélküli, önsajnálattól süket, szürke tömeg,
Nincsenek álmok, remény, vágy, mind a szőnyeg alá rejtve remeg.
Kollektív bánat formálja az arcokat, tétlen léptek dübörögnek a hajnali némaságban,
Az élet létezés, a létezés nem élet. Elszalad az idő a semmirevaló várakozásban.
Leveszem tekintetem Rólad, Te alaktalan, arctalan kollektíva,
Mennem kell, engem vár az élet, de látlak még Téged a hajnali járatra várva.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom