Csak egy könyv
1.
Egy dohos fa polcáról kémlelek,
elnehezedve bámulom az embereket.
A legmagasabb polcra raktak fel,
így már nem kellek senkinek.
Az idő során e kopott borító
nem árulkodik remek könyvillatról,
csak gubbaszt fent a többiekkel,
és csak bámul meredten.
Egy ócska, használt könyv,
amely lapjait a pókháló átsző,
néhány helyen meg is égett,
többé nem olvassa senki sem.
Porfogónak tartják csak ott,
hogy ne legyen hiány
a szorgosan telepakolt polcokról,
így most is néz ki az ablakon.
Az ablakon túl tengerkék az ég,
a felhők boldogan úszkálnak,
nem törődnek azzal, hogy mély,
csak lubickolnak és hadakoznak.
Mögém tuszkolnak egy lejárt könyvet,
s én e magas polcról leesek,
lapjaim száz fele szállnak,
haldoklom, de már elfáradtam.
Néhányan meghallják a puffanást,
de ügyet sem vesznek róla,
csak azt a kétbalkezest szidják,
meg a padlót sajnálják.
Hevessé válik a lélegzetem.
Csak ennyit érdemlek?
A padlón vesztem vén életemet?
Nem láthatom újra a kék eget?
Majd egy magas személy odamegy,
felveszi a földről a könyvet,
beleolvas, de megijed...
...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hillailaszlo-ve2017. május 10. 12:06
Remek vers!
Szép kifejező képek!
A befejezés kíváncsivá tesz!
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci
Undertaker(szerző)2016. április 13. 15:44
Nagyon köszönöm szépen :)
rojamsomat2016. április 13. 15:35
Nagyon érdekes vers!!
Gratulálok!!
Szívvel,,,Tamás
Zsoltii2016. április 13. 11:51
Kíváncsi vagyok a könyv tartamára ,illetve a folytatásra!Gratulálok!
XBrigi2016. április 13. 10:24
Érdekes ,elgondolkodtató téma.
Tetszik e versed,gratulálok!
Üdv:Brigi