Szerző
Csikesz Hajnalka Mária

Csikesz Hajnalka Mária

Életkor: 60 év
Népszerűség: 105 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 912 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (27)

Csikesz Hajnalka Mária

Csipkerózsika

Régi mesék újratöltve

Élt egyszer egy király s királynő lányával.
Még kicsi volt a lány, és máris bájával
Tündökölt, ragyogott fényes palotában.
Éppen csak gagyogott pazar otthonában.

Keresztelőjére készülődtek éppen,
Meghívók tucatja készült el e-képpen.
Ám egy rokonukat kihagyták e sorból.
Boszorkányságokat tanult ő a sorstól.

Azért nem hívták meg, mert tartottak tőle,
E szent ünnepséget nehogy még megsértse.
No, de a hír terjed, s így fülébe jutott,
Hogy most kap majd nevet a királyi utód.

Tizenkét teríték volt a palotában,
Tizenhárom vendég nem jöhetett szóba.
Színezüst tányérok és evőeszközök,
De neki nem jutott, ám ő mégis eljött.

Eljött hát a nagy nap, keresztelő napja,
Ott volt az udvarnak apraja és nagyja.
Megérkezett rendre a kis vendégsereg,
Nem hiányzott egy se, se felnőtt, se gyerek.

Elnevezték a lányt Csipkerózsikának.
E csöppnek szép név járt, mert hiszen bájának,
Nincs párja a földön, bőre, mint a rózsa,
Haja szőke, göndör, ég-kék szeme lángja.

Megkeresztelték a csöppnyi királyleányt.
Az ünnepség épp a tetőfokára hág,
A palotaajtó ekkor kicsapódott,
Belépett az anyó, ki boszorkánykodott.

A hívatlan vendég átkot szórt a lányra.
- Nem hívtatok, ezért ha felnő a lányka,
A tizennyolcadik születésnapjára
Azt kívánom neki, hogy ujját megszúrja

Egy orsó, amelytől elalszik örökre.
Vendégseregestől álom száll szemükre. -
Majd, amily gyorsan jött, oly gyorsan távozott,
Így hát maga mögött csúnya átkot hagyott.

Szomorúság járta át az ünneplőket,
Ám, de kisvártatva egy tőlük kilépett.
Tündér volt a szép hölgy, segíteni próbált.
- Az alvás ne örök legyen, hanem év, száz.

Majd e száz év után jöjjön egy királyfi,
A szépséges leány tetsszen meg majd neki,
Csókkal illetve őt, amitől felébred,
Rokonok és szülők, mindenki feléled. -

A jóságos tündér e szavakat mondta,
Majd elment a vendégsereg megnyugodva.
A király s királynő bizony nem nyugodott,
Félelemmel telő szívük úgy dobogott.

Mivel a rokkához orsó kellett, fonni
A fonó munkához, el kellett törölni.
Ezt a munkát immár nem tehette senki,
Minden orsót, rokkát el kellett égetni.

Hej, a fonónőknek keserves lett éltük,
Mert nem kereshettek, így hát nem volt pénzük.
Kik egykor fonalat fontak a királynak,
Ők mindent otthagytak, hogy fonjanak másnak.

Elnéptelenedett a királyi udvar,
Kik fonásból éltek, elköltöztek hamar.
Kik velük maradtak, más országba jártak,
Hogy a jó királynak pompás, új ruhákat

Vegyenek, és persze minden ott lakónak,
Mert a király s népe meztelen nem járhat.
Tellett, múlt az idő, s a lány tizenhét lett,
Születésnapra ő lovat kapott, szépet.

Csillogó paripa várta őt a kertben,
Nyomban lovaglásra csábította szentem.
Nap mint nap lovagolt, repült szellők szárnyán,
Erdőben barangolt, de sohasem árván.

Katonák kísérték, nehogy eltévedjen,
Szülei féltették a sötét erdőben.
Közeledett újra a születésnapja,
Éppen csak pár nap az, mi elválasztotta.

Kilovagolt ismét királyi erdőbe,
Két katona volt még, aki elkísérte.
Vihar közeledett. Lova csak száguldott.
Odahagyott mindent, oly gyorsan vágtatott.

A két kísérője már régen lemaradt,
Hiába követte kétszemélyes csapat.
Az erdő közepén meglátott egy kunyhót,
Hiszen eltévedt rég. Leszállt s bekopogott.

Mit tehetett volna? Viharos szél tombolt.
Egy öreg anyóka nyitott neki ajtót.
A lány körbenézett. Volt egy szék s egy asztal,
S még érdekességek, ami itt marasztal.

Látott még középen valamit, mi furcsa,
Az anyóka szépen fonalat font rajta.
Sosem látott ilyet. Faggatta az anyót.
Ez a tárgy mi lehet, mi fonalat fonott?

Az anyó elmondta, tiltott dolgot csinál,
Mert ez itt egy rokka, s így készül a fonál.
Csipkerózsika csak csodálkozva nézte.
Hogy betiltották, azt anyó elbeszélte.

De bizony az okát el nem mondta volna,
A boszorka átkát titokban tartotta.
Elvonult a vihar, s a lány elbúcsúzott,
S akkor az anyóka ily szavakat mondott.

- Születésnapodra meglepetést szántam.
Menj fel a padlásra majd a palotában.
Mert én is ott leszek, és akkor megkapod,
Hogy még szebb lehessen a születésnapod.

De ne szólj senkinek arról, hogy itt jártál,
Mert nem tudhatja meg bárki is, hogy láttál!
Rokkám elégetnék, s akkor miből élnék?
Hát pontosan ezért tőled ennyit kérnék. -

- Senkinek se szólok. Titkodat megőrzöm. -
A lány így válaszolt, majd szépen elköszönt.
Arra szállt egy galamb, a lány felismerte.
Mutatta az utat, hazáig kísérte.

Szülei várták őt, úgy aggódtak érte,
Szívükbe költözött nyugalom és béke,
Amikor meglátták, nincsen semmi baja,
Így nem is faggatták, hogyan jutott haza.

Hej! Ha tudták volna, hogy a lány kinél járt,
Nem költözött volna szívükbe nyugodtság,
Mert bizony az anyó volt a rút boszorka,
Ki a szörnyű átkot a fejükre hozta.

Őt Csipkerózsika meg nem ismerhette,
Kicsi lányként látta, s régen elfeledte,
Hisz nagyúr az idő, szövi pókhálóját,
A múltat beszövő, s nem látsz a hálón át.

Eljött hát a nagy nap. Tizennyolc lett a lány.
Vendégeket hívtak ünnepelni, az ám.
Bárány, kacsa, csirke, pecsenyék készültek,
A kukta vesztére, mert kicsit megégtek.

Odalép a szakács. - Ej, te ügyefogyott!
A pecsenyekacsák szárnya odakapott. -
Pofonra emelte kezét a főszakács,
De persze eközben történt még egy és más.

Királynő és király épp koccintanának,
Egy-egy borospohár kezükben valának.
Egy herceg felkér egy szépséges hercegnőt,
Hogy vele ellejtsen táncként egy keringőt.

Odakünn, a kertben galamb szállt egy ágra,
Persze őt követte szárny suhogva párja.
Egy macska arra járt, egér után szaladt,
Szép csöndesen megállt, kivárva e vadat.

Csipkerózsikának hűséges kutyája,
Kit Buksinak hívtak, épp az erdőt járta.
Almaárus lányka a lépcsőn üldögélt,
Kezében kosárka. Ebből szépen megélt.

Szép Csipkerózsika a padlásra indult.
Sosem járt még arra. Ezért kicsit izgult.
Vajon mit hoz neki az öreg anyóka?
Meglepetést rejti a padlásszobácska.

Recsegő lépcsőkön ő felkapaszkodott.
Megpihent egy lépcsőn, majd feljebb araszolt.
Egy rozoga ajtó a lépcsők tetején
Kinyitva nyikorgó. Meg is ijedt szegény.

Ám a kíváncsiság legyőzte félelmét.
Kezében egy virág, így látva értelmét,
Hogy az anyókának adhasson valamit,
Merthogy a virágnak csak örülni illik.

Az ajtót kitárva a leány belépett.
Az anyó már várta e kedves szépséget.
Aranygyapjúból font fonál volt kezében,
Egy köszöntőt mondott, s átnyújtotta szépen.

- Ó, de csodálatos! Sosem láttam ilyet. -
Így szólt az anyóhoz. - Ezt te készítetted?
Bárcsak én is tudnék ily szépet csinálni!
Hát erről beszéltél? Megtudsz tanítani? -

- Ó, hát persze. - Mondta az öreg anyóka.
- Pillants a sarokba! Ott egy öreg rokka.
Tedd le azt a rózsát, amit nekem hoztál!
Ott van egy öreg ágy. Ülj le szépen most már! -

A leány letette illatos virágát.
Akkor nézett körbe, s meglátta a rokkát.
Leült hát az ágyra, s kíváncsian várta,
Hogy őt az anyóka fonni megtanítsa.

- Vedd a kezedbe az orsót, mert ez is kell!
Helyezd a rokkába! Számára ott van hely.
Kócból készül fonál, mit meg kell sodorni.
Ilyen egyszerű, lásd, a fonalat fonni. -

A leány az orsót kíváncsian nézte,
És persze azonmód felvette kezébe.
Ám az átkos, rút tárgy ujját megsebezte.
Nem tudta szegény lány, hogy ez lesz a veszte.

Álmosság fogta el, s lehevert az ágyra.
Lecsukódott szemmel dőlt rá a díványra.
Mély álomba merült, s körülötte minden
Személy elszenderült, csak az anyóka nem.

A főszakács keze levegőben maradt,
Nem tudott ő vele adni pofonokat.
Királynő és király koccintottak éppen,
De biz a két pohár nem maradt a kézben.

Csörömpölve estek a fényes padlóra,
A királyi szemek lecsukódtak sorra.
A herceg hiába hívta a hercegnőt,
Elmaradt a tánc ma. Nem jártak keringőt.

A kis galamb párja lejutott az ágra,
De abbamaradt a halk turbékolása.
A macska a kertben összegömbölyödött,
Egerészés helyett látott álomködöt.

Persze az egérke sem jutott messzire,
Elaludt a kertben, álom szállt szemére.
Az almaárus lány ledőlt a lépcsőre,
Az átkos boszorkány biz őt is legyőzte.

Az almáskosárka kezéből kiesett,
Így az összes alma is szanaszét hevert.
Csak egy árva kutya úszta meg az átkot,
A lánynak kutyája átugrott egy árkot.

Szaladt, szaladt fürgén, mintha szélvész volna,
Talán megérezvén, menekülni kell ma.
Vissza se nézett, csak menekült messzire.
Vajon hová szaladt? A világ végire?

Őrá pozitívan hatott ez az átok,
Az alvás elmaradt, menedék az árok,
Mert ki épp határán volt a palotának,
Nem öregedett ám, boszorka átkának

Köszönhette azt, hogy száz évig úgy maradt,
Így fiatalságot hozott rá e malaszt.
Számára malaszt volt, nem pediglen átok,
Így hát a kutyát most megvédte az árok.

Szedte a lábait, szélnél sebesebben.
Király határait elhagyta a szentem.
Máskor is csavargott, járt már messzi földön,
Messzi, messzi tornyok várták nyelvetöltőn.

Aholmás a király, s annak három fia
Él köztük, nincs viszály, a békesség hona.
Buksi kutya betért ebbe a városba,
Egy kis szeretetért bármit megtett volna,

Mert hiába várta, hogy a lány felébred,
Vissza, visszajárva, szívében remények.
Csipkerózsika csak aludt, aludt mélyen,
Kedves kutyusának új gazdája lészen.

Eközben az idő gyorsan el is szaladt,
Majdnem száz esztendő gyorsan tovahaladt.
Akkor ért Buksikánk ebbe a városba,
Szívében csöppnyi vágy. Lesz, ki megsajnálja?

Legkisebb királyfi magához fogadta,
Vitte őt vadászni, meg -, megsimogatta.
Száz év kellett ahhoz, hogy gazdára talált.
Csipkerózsikához, olykor még visszajárt.

Ilyenkor kereste őt az új gazdája,
De mivel nem lelte, vissza-visszavárta.
Csatakosan tért meg, tele volt bundája
Rózsatövisekkel hűséges kutyája.

Egy nap, amikor a kutya útnak indult,
Gazdája gondolta, meglesi, hova fut.
Felkapott lovára, utánavágtatott.
Messzi, messzi várba érkeztek meg legott.

Szép rózsákkal benőtt palotához értek.
Királyfi ezelőtt nem látott ily szépet.
Szépségnek ára van, a tövisek szúrnak.
Lováról lepattant, így indult hát útnak.

Kardjával szabdalta szét a virágokat.
Hiába csodálta csodás világukat,
Ösvényt kellett nyitni, hogy továbbjuthasson.
Megvárta őt Buksi egy csöppnyi tisztáson.

Így haladtak rendre, beljebb, egyre beljebb.
Az udvarnak kertje virágokkal telt meg.
Mindenütt csak rózsák, akár a mesékben,
Illatukat ontják pompás színeikben.

Kutyaméretben az út kitaposott volt,
Hiszen a hű kutya számtalanszor járt ott.
De emberhez mérten kevés volt ez ösvény,
Így hát nem véletlen, egyetlen teremtmény

Se járt még e fényes palotában soha.
Vándor, ha eltévedt, inkább elment tova,
Mert szúrtak a tüskék, így senki se tért be.
A vándor is ezért messze elkerülte.

A királyfi, ahogy egyre beljebb haladt,
Bánta már valahogy, hogy otthon nem maradt,
De a kíváncsiság erősebb mindennél,
S hogyha már erre jár, palotába betér.

Számtalan gondolat járt az ő fejében.
- Ez a vár de kihalt. Mi van belsejében? -
A palota hívta, csalta, hogy betérjen.
- Talán biz` lakatlan? Most már meg kell néznem. -

Palotalépcsőhöz érkezett, s meglátta,
Aludt a lépcsőn egy gyönyörű leányka.
Körülötte almák hevertek a földön.
Feje alá szalmát tett, hogy el ne dőljön.

Buksi csak rángatta, hogy menjenek tovább.
Bent a palotában, a királyi család,
S egész vendégsereg mélyen szenderegtek.
A lakomák, sültek szanaszét hevertek.

A konyhán keresztül vezetett az útjuk.
A királyfi derül. Hogy min? Azt jól tudjuk.
A szakácsot látva, ki a kukta felé
A kezét pofonra éppen felemelé.

Ám Buksi csak hívta, így hát továbbmentek,
Lépcsőkön szaladva a padlásra értek.
Résre nyitott ajtót ő szélesre tárta.
A sarokban ágy volt, s rajta egy leányka.

- Ó, mily gyönyörűség! - Nézte álmodozva.
Így hát közelebb lép, s lecsüccsen az ágyra.
- Akárcsak egy tündér, annyira szépséges.
Orcája hófehér, ajka is negédes. -

Gondolataiban karjába emelte.
A gondolatokat végül tett követte.
Megcsókolta ajkát, s a leány felébredt.
Hosszú, hosszú álmát így szakította meg.

Szép Csipkerózsika azt sem tudta, hol van.
Hosszú volt az álma. Mosolygott boldogan.
Azt gondolta, biztos az anyóka küldte
Királyfit, hogy az most feleségül vegye.

Kézen fogva mentek le a palotába.
Mindenki felébredt, és lett folytatása
A történéseknek, szakács kupán vágta
Kuktát, az ügyetlent pofonnal ellátta.

Királynő és király új poharat kértek,
Koccintottak, aztán tósztot mondtak, szépet.
Herceg és hercegnő táncolni indultak.
Dallamos keringő, amelyre táncoltak.

A galamb turbékolt, párjának udvarolt,
A macska felugrott, egér után kapott.
Az almaárus lány felszedte almáit,
Azon csodálkozván, hogy gurult szerte így.

Buksi meg boldogan csóválta a farkát.
Csipkerózsikának megnyalta az arcát.
Most már a rút idő ővele is haladt,
Ám megszépíthető. Két gazdája maradt.

Szép, fiatal páros, nyomban egybekeltek.
Vonzalmuk nyilvános. Egymásba szerettek.
A király elmondta lányának, mi történt.
A boszorka átka felelős mindenért.

Na de menjünk vissza. Száz évvel előre,
Mikor a boszorka a lányt csalta tőrbe.
Nem tudta azt senki, hogy a lány egy tündér,
S ha bántja valaki, az átok visszatér.

Amikor a leány mélyálomba merült,
És a csúf boszorkány mindezeken derült,
Lehajolt a lánynak szép ajándékáért,
Hogy kezébe kapja. A szép rózsaszálért.

Felvette kezébe, ám egy tüske kiállt,
Ujját megsebezte. Ő pedig felkiált.
- Ejnye! Átkos rózsa! - Sziszegte az anyó,
És a földre rogyva elaludt, s halandó

Lett ő azon nyomban. Mély álma most is tart.
Alszik zavartalan. Nem okozhat több bajt.
Ha fel is ébredne, többé nem varázsol.
Nincs is, ki életre keltené, s magától

Soha fel nem ébred. Csók őt nem illeti.
Átka lett a veszte. Senki nem ébreszti,
Mert ki az a bolond, ki a rút banyának
Adna varázscsókot, segítve bajának.

Persze a királyfi őt észre sem vette.
A sarokban fekszik. Padlás eltemette.
A királyi család boldogságban élnek,
Amíg meg nem halnak. Vége a mesének.

2016. február 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Chikes(szerző)2016. április 24. 17:05

@evacsoki: Kedves Éva!
Örülök, hogy tetszett, ez a kissé
hosszúra sikeredett versem :)
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!

Szeretettel:
Hajni

evacsoki2016. április 24. 16:54

Kedves Hajnalka! Jó volt olvasni alkotásodat. Nagy szívet hagyok érte. Üdvözöllek Éva

Chikes(szerző)2016. április 24. 16:26

@kodrane: Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám!
Igazán örülök neked!

Szeretettel:
Hajni

kodrane2016. április 24. 16:15

Hű de jól elmesélted! Gratulálok és szívet hagyok!

Chikes(szerző)2016. április 23. 21:58

@donmaci: @PiszarEva: @meszaroslajos60: @HAdriana: @joco57: @Barienn: Kedves Költőtársaim!
Annyira örülök nektek! Szép hozzászólásaitok új reményt ad nekem újra, és újra, hogy érdemes volt ismét megírnom azt,
ami éppen a szívemben csengett! Köszönöm nektek!

Szeretettel:
Hajni

Barienn2016. április 23. 12:15

Csodálatos, új életet leheltél a régi mesébe!
szívet és figyelőt hagytam, Ildikó

joco572016. április 15. 10:48

Kedves Hajni!
Igazán élvezhető, gördülékeny, csak úgy úsztam a gondolatokkal!
Nagy munka, remek alkotás!
Szívvel gratulálok!
Jocó

HAdriana2016. április 15. 08:21

Szép meseverset írtál, gratulálok!
Szívvel, Adriana

meszaroslajos602016. április 14. 21:21

Kedves Hajnalka, elbűvölő alkotásodat szívvel olvastam, és figyelőmbe vettelek, Lajos.

PiszarEva2016. április 14. 19:24

Már reggel láttam, de nem érkeztem ezt a terjedelmes alkotásod elolvasni. Most viszont jól esett! Gratulálok Hajnalka, nem kevés munkádhoz ismét. Szeretettel, szívvel, Éva

donmaci2016. április 14. 18:59

Gyönyörűen versbe írtad ezt a mesét! Szívvel viszem: Józsi :))))

Chikes(szerző)2016. április 14. 18:25

@adamne: Köszönöm szépen, kedves Manyi, hogy itt jártál.
Igaz sok munka volt, de úgy érzem megérte, mert olyan hálás olvasóim vannak! Ezt pedig én köszönöm neked is!

Szeretettel:
Hajni

adamne2016. április 14. 16:54

Csodaszép meseversedhez gratulálok drága Hajnalka!
Hatalmas munka lehetett megírni!!!, de nagyon jól sikerült.
Élmény volt visszamenni a mesék világába. Szívvel, nagy
szeretettel olvastalak. Köszönöm. Üdv. Manyi

Chikes(szerző)2016. április 14. 14:07

@Hopehely: @gypodor: Kedves Hajni! Kedves Gyuri!
Örömmel nyugtázom, hogy nálam jártatok, s főleg, hogy
tetszett is e-hosszúra nyúlt írásom. Múzsám, az én drága
kicsi unokám sok erőt ad egy-egy ilyen vers írásához.
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám!

Szeretettel:
Hajni

gypodor2016. április 14. 13:32

Elképesztően jól sikerült!
Nagy szívvel gratulálok ehhez a nagy munkához!
Gyuri

Törölt tag2016. április 14. 13:15

Törölt hozzászólás.

Chikes(szerző)2016. április 14. 12:00

@111111: Kedves Piroska!
Bizony nem egy nap alatt írtam meg ezt a verset sem,
de szerencsére mindig tudom, hol is tartok, s hogyan
is folytassam :) Örülök, hogy elbűvöltelek!

Szeretettel:
Hajni

Chikes(szerző)2016. április 14. 11:58

@flagranti-poeta: Kedves Thomas! Igazán örülök, hogy tetszenek a verseim. Unokám ösztönöz, hogy a régi mesék újra
életképesek legyenek, s egy kis fantáziát viszek bele, hogy azért
egy kicsit mégis más legyen! Köszönöm, hogy itt jártál! Benézek én is hozzád, hiszen szeretem a meséket, az lehet hun-korban játszódó, vagy Szkítai harcosokról szóló!

Szeretettel:
Hajni

1111112016. április 14. 11:46

Megint elbűvöltél meseverseddel kedves Hajni, nem könnyű egy ekkora lélegzetvételű alkotás megírni, szeretettel, szívvel olvastam. Piroska

Chikes(szerző)2016. április 14. 11:22

@Demonboy20: @Motta: @Edko: @merleg66: @195705252012: @anci-ani: @dr.vegha: @kicsikincsem: @filo-csibi: @rojamsomat: @remember: @fiddler: @viola61: Kedves Költőtársaim! Igazán örülök, hogy érdemesre tartottátok e-kissé hosszúra sikeredett költeményemet elolvasni! Ami elszomorít, hogy egy jó pár helyen hibákat találtam a versemben, egybe írt szavakat, amit nem így raktam fel, nem értem, mi történhetett, hogy a moderátor hogy tehette így fel? Hiszen wordból másoltam át, ahol nem hibás! Na de szerencse, hogy azért a sorok ugyanúgy maradtak, abban nincs változás. Már elkészült egy újabb hosszú mese, még nem árulom el, hogy mi, sőt a következő is majdnem kész, ha még lesz hozzá türelmetek! :) Csak be kellene másolnom a füzetkémből :) @Edko: Kedves Edit! Hasonlóság mindössze annyi lehet benne, amit egyszer a TV-ben láttam, hogy volt Csipkerózsikának egy lova, eltévedt, és a kis házikó is stimmel, ahol a boszi volt, de a többi mesebeli változás, mint Buksi kutya, a boszi elalvása, stb... a saját agyszüleményem :) Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy itt járt, és nagyon jó érzés, hogy tetszett nektek eme költemény. :)

flagranti-poeta2016. április 14. 08:44

verseid nem csak szépek, de rímeid mesteriek. :)
Én is sok mesét írok, de ezek kaland versek,
és többnyire Szkítai harcosokról szól.
Vagy hun- korban játszódik.
:)
Bravó!!!
Thomas

viola612016. április 14. 08:17

Jó, hogy újratöltötted!
Gratulálok!!
Viola

fiddler2016. április 14. 07:49

Nagyon aranyos, meglepő változat! Gratulálok!
Laci

remember2016. április 14. 07:12

Ejha ! Gratulálok Hajnalka :)

rojamsomat2016. április 14. 07:05

Szép fabula!!
Végig olvasva egészen leköt!
Gratulálok, szép munka!
Szívvel,,,Tamás

filo-csibi2016. április 14. 06:46

Kedves Hajni!
A mesemondás Neked, úgy tűnik sajátod. Szép és részletes, úgyhogy minden eseményt érthetően megmagyaráz. Újra gyereknek éreztem magam az olvasásakor. Nagyszerű mesédnél szívet hagyok: Ilike

kicsikincsem2016. április 14. 06:10

Hűűű. Nagyon tetszett.
Szívvel gratulálok.
Icus

dr.vegha2016. április 13. 21:39

Hát, nem mérted szűken mondanivalódat... :-)
Szívvel, Attila

anci-ani2016. április 13. 21:21

Nagyon érdekes, gördülékeny csodás meseversed kedves Hajni örömmel egy szuszra olvastam el szívvel, szeretettel: Anci

1957052520122016. április 13. 20:36

Gratulálok remek versmesédhez. Szívvel , Irén

merleg662016. április 13. 20:32

Kedves Hajnalka! Nagyon szép mesédet szívvel szeretettel olvastam. Üdv: Gábor

Edko2016. április 13. 20:18

Hát ez nagyon szép mese volt!! Igazán egyedi, különleges változat, nagyon tetszett!! Ez az új átdolgozás teljesen a te műved? Vagy egy két ötletet kölcsönvettél? csak mert mintha ismerős lenne egy két elem más átdolgozásokból, de nem vagyok benne biztos, lehet tévedek!!!
Mindenesetre, új nézőpontból láttam ezt a mesét, és szívemmel jutalmazom!!:))

GratuláloK!: Edit

Motta2016. április 13. 19:46

Na, hát köszönjük ezt a szép mesét.
Szivvel Motta

Demonboy202016. április 13. 19:37

Mesebeli versedhez szívvel gratulálok :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom