Szerző
K. E. Lenhárd

K. E. Lenhárd

Életkor: 29 év
Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 322 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

K. E. Lenhárd

Homokozó

Olajjal festett, fekete, zord várak
omladozó falán ülve aranycsőrű
rohadásra éhes varjak csak rám várnak.
Szürkéllő felhők közt a napfénytől félek.
Olykor táplált, melengette a szívet,
de ma ennek már Ő vet véget.
Vagy ennek mi vetünk véget?
A gyökerekbe ékelt falak árnyékától
elvakulva nem látjuk a rémet.
Add vissza az éj sötétjét, a sötétség hangját!
Bekötött szemmel fürkésszük az eget,
de a sápadt csillagfény nem éri a föld arcát.
Sivataggá égeti az ember nevű kórokozó.
Gyerekké satnyult vénember játéka lesz
a ketrecbe zárt, bolygónyi homokozó.

Budapest, 2016. április 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Liszka08082016. április 19. 11:23

Remek vers!!!

Vadvirag462016. április 18. 19:41

Nagyon jó lett a versed.Csodálatos volt olvasni.Szívet hagyok Üdvözlettel Vadvirag46

babumargareta012016. április 18. 19:38

Kissé bús hangulatú versedhez gratulálok kedves Lenhárd,,,
megy az élet,,megy a végtelenbe,,,,szivvel Babu

rojamsomat2016. április 18. 17:02

Az életnek van rendje!!
Még akkor is ha zavartnak látszik!!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom