Szerző
Csikesz Hajnalka Mária

Csikesz Hajnalka Mária

Életkor: 58 év
Népszerűség: 78 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 411 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (22)

Csikesz Hajnalka Mária

Hamupipőke

Volt egyszer egy ember, s annak felesége.
Boldogan éltek, de lányuk születése
Felborított mindent. Beteg lett az asszony.
Elszállt, az égbe ment, angyali szárnyakon.

A férfi nevelte fel szép kisleányát.
Annyira szerette, mint a Nap sugarát.
Amikor a gyászos évek már leteltek,
Úgy gondolta, asszonyt hoz a házhoz, egyet.

Faluban lakott egy ifjú özvegyasszony.
Két lányával élt ott. Így lett ő menyasszony.
Feleségül vette, s három lányt neveltek,
És az évek rendre, gyorsan elrepültek.

A mostohalányát a nő nem szerette.
Szépséges, szép báját inkább irigyelte.
Lányai szépségben nyomába sem értek,
Így nem szeretetben teltek el az évek.

Minden házimunkát a lányra testáltak,
Főzést, takarítást és egyéb munkákat.
- Fűts a kemencébe! Hideg van, s mi fázunk. -
Hangzott reggelente, s szófogadó lányunk

A hamut kiszedte, ami őt belepte,
Így Hamupipőke lett az ő gúnyneve.
Naphosszat dolgozott, hogy nekik jobb legyen.
Sosem panaszkodott, mégis szeretetben

Élte az életét, mert apja szerette,
Ki kereskedőként járt el világszerte,
Így hát nem is látta, hogy bánnak lányával.
No persze a lánya nem panaszkodással

Fogadta őt sosem, hiszen oly boldog volt,
Ha ő megérkezett, a nyakába ugrott,
Kopott kis ruhában, kócosan, boldogan.
Apja mellett sohasem volt boldogtalan.

A mostohalányok is nagyon örültek,
Mert az apa hozott nekik minden szépet.
Na, nem az apának örültek oly nagyon,
Hanem a ruháknak. Kértek minden napon

Cifra szalagokat, csatokat, fűzőket,
Arany brokátokat, szép fülönfüggőket,
Ám Hamupipőke sohasem kért semmit.
Apja megkérdezte, hozzon-e valamit.

- Kedves édesapám! Nem kérek tőled mást,
Csak mit utad során, a földön megtalálsz.
Ne végy nekem semmit! Ne adj ki pénzt reám!
Mi eléd sodródik, azt hozd, édesapám! -

Következő útján, járva a vidéket,
Megakadt kalapján egy vessző, mely éket
Hordozott. Termését, három kicsi makkot.
Lányának jelképes ajándékot hozott.

Eközben a király éppen bált rendezett.
Megnősítse fiát, ő így rendelkezett.
Gondolta, hogy fia majd e pompás bálon
Talál asszonyára, s megnősül a nyáron.

Hamupipőke épp járta a vidéket,
Hogy gyűjtsön venyigét, tűz rakása végett.
Bejárta az erdőt, ismert minden tájat.
Pont arra vetődött, ahol egy vadászat

Folyt, és a királyfi volt a főszereplő,
Épp vadakat űzni járt az erdőbe ő.
Egy szép szarvas állta útját a leánynak.
A lányka meglátta, s tudta, rá vadásznak.

Ekkor a királyfi is odaérkezett.
Nem volt már mit tenni, lovával fékezett.
Egy szép lányt meglátott, ki a vad elé állt.
- Remélem, nem bántod! - a leány így kiált.

Az ifjú királyfi letette fegyverét.
Kezdte elfeledni, hogy ő, ide miért
Is jött. Bizony, bizony a lánynak szépsége
Varázslatos, azon nyomban megigézte.

Faggatta a leányt, mi járatban erre.
Tán tündérek hozták eme szép vidékre?
A lány csak mosolygott, de nem árulta el,
Hogy rőzséket gyűjt ott, s melegért is felel.

Egyszerű vadásznak hitte a királyfit.
Megtetszett a lánynak, gondolj csak akármit!
Nem maradt sokáig, hiszen otthon várták,
Hanem a szívüket mindketten otthagyták.

Napok, hetek teltek, s a leány megtudta,
Hogy bálra készülnek, fényes palotába,
Hiszen mostohái másról sem beszéltek,
S arról, hogy királyfi keres feleséget.

A vadászra gondolt, s megdobbant a szíve.
Talán majd éppen ott találkozhat vele.
Mostoháját kérte, ő is hadd mehessen,
Aki azt felelte, csak ha minden rendben

Lesz. - Csináljál rendet! Vessed be az ágyunk!
Ha megcsinálsz mindent, fűts be, mert mi fázunk!
Majd összekevert egy tál borsót, és lencsét.
- Szemezd ki ezeket! Talán eljöhetsz még.

- Különben is. Minek jönnél el a bálba?
Nincs, amit felvehetsz és kopott ruhában
Nem ildomos menni. Még kinevetnének.
Ha nincs mit felvenni, ne is gyere, kérlek!

Szegény, kicsi leány. Iparkodott nagyon.
Hiába. Szorgalmán nem múlott, nem bizony.
Beágyazott, sepert, aztán tüzet rakott,
Mostohái helyett ő mindent elpakolt.

Még a hajukat is jól kifésülgette,
Selyem szalagjukat hajukba kötötte,
Ám a borsó, lencse jól kifogott rajta,
Hiába sietne, nem várt mostohája.

Így hát válogatta a borsót, s lencséket,
Míg mostohaanyja lányokkal lelépett.
Javában folyt a bál, ám a kis királyfi
Egy szép lányt sem talált. Kutattak szemei.

Ugyan, mért is jönne, kit erdőben látott,
Hiszen szégyenkezne. Kis ruhája kopott.
Hej, de szomorú volt e gondolatokra.
Szíve úgy zakatolt. Talán mégis. Hátha.

Eközben a lányka édesanyját kérte,
Hogy segítsen rajta, tekintsen szívébe.
Könyörgő imája, lám, meghallgattatott.
Nyitott ablakára szálltak a galambok.

A konyhába szálltak, s a borsót és lencsét
Pillanatok alatt szépen kettészedték.
Most mitévő legyen? Hiszen nincs ruhája,
Amit felvehetne fényes palotába.

Bárányfelhők közül leszállt édesanyja.
A leányka sem ült tovább a konyhában.
Ablakból meglátva, kirohant anyjához.
Angyalát csodálva ölelte magához.

- Vedd magadhoz gyorsan a három kis makkot!
Semmin se csodálkozz! Varázsajándékok.
Csoda makkok ezek, segítenek rajtad.
Hajnalra vége lesz majd a varázslatnak.

És ahogy jött, úgy ment. Várták az égiek.
Könny szökött szemébe Hamupipőkének.
Köténye zsebében matatott sokáig,
Megtalálta szentem az égnek csodáit.

A kezébe akadt a három, csöppnyi makk,
Egy pillanat alatt egyből hintó fakadt,
A másik kettőből pedig paripa lett,
Ezüst báli ruha az égből leesett.

A hintóra ugrott egy gyönyörű macska,
S nyomban átváltozott macskából, kocsisra.
Átöltözött a lány, szépséges ruhába.
Ezüstszínű topán, ruha mellett várta.

Nem is gondolkodott, hogy történt a csoda.
A kocsisnak szólott, irány a palota.
Repültek a lovak fényes palotába.
Hej, a királyfinak leesett az álla.

Úgy elcsodálkozott, ahogy őt meglátta.
Végre, ez a bál most mégsem volt hiába.
Felkérte a leányt, aki meglepődött,
Hiszen ő a vadászt hitte benne, nem őt.

Táncoltak hajnalig, mert a királyfinak
Dehogy kellett másik lány, s nagyon boldognak
Látták, ki ráfigyelt. Sugárzott az arca,
S a csillogó szemek folyton csak a lányra

Néztek, hiszen sosem láttak nála szebbet.
Mostohatestvérek, hej de irigykedtek.
Mikor felismerték, majdnem megpukkadtak,
Hiszen az irigység gonoszságból fakad.

Ám, de jött a hajnal, a varázsnak vége.
Kiosont a lányka. Okkal sietsége.
Épp csak, hogy hazaért, el is múlt a varázs.
Ahogyan visszatért, újra kopott ruhás

Leány lett belőle, s a kocsisból macska.
Eltűnt cipellője, és a szép ruhácska.
Rendre hazaértek mind a mostohái.
Hát szépen elkéstek anya és lányai.

Szép Hamupipőke, kopott ruhájában
Aludt a kemencepadka zegzugában.
Édes volt az álma, hisz annyi jó történt
Vele az éjszaka. Tovább álmodta még.

Mostoha, s lányai nem hittek szemüknek.
Hogy lehet, hogy alszik? A bálba mégse ment?
Tán szemük káprázott, vagy egy hasonmása,
Ki a bálban táncolt, fényes palotában?

Így beletörődtek, el se mondták neki,
Hogy mi történhetett, nem tudta meg senki.
Persze a királyfi kereste a leányt,
S úgy gondolta, megint rendeztet egy szép bált.

Úgy tervezte, hogyha a lány megérkezik,
Akkor szolgálója, alsó lépcsőfokig
Lemegy, és szurokkal a lépcsőt bekeni,
Így, ha a leányka el találna menni,

Cipőjét elhagyja, s nem lesz más teendő,
Topánka gazdája így megkereshető,
Hisz sosem látott még ilyen csöppnyi lábat,
Így hát, majd könnyedén lányra rátalálhat.

Még kijárogatott, szinte minden napon,
Az erdőbe vágyott, hátha egy szép napon
Ott találja a lányt, s akkor nem ereszti,
De hiába a vágy, hiába szereti,

Mert a leány nem jött, hiszen tavaszodott,
Így rőzsét nem gyűjtött, otthon szorgoskodott.
Mostohái alig-alig engedték ki.
Hej, a leány pedig úgy vágyott elmenni.

Eljött hát a nagy nap, és az egész város
Bálra készült újra. Minden ház, mi lányos,
Reménykedett benne, hogy a király fia
Lányukat felkérje, lányukat válassza.

Amíg a mostohák a bálba készültek,
Anyjuk adott munkát Hamupipőkének.
Most már nem csak lencsét s borsót öntött össze,
Babot is kevert még e két keverékbe.

A két lány felrakott mindent önmagára,
Inkább hasonlított bazári majomra,
Mert a cicomázást jól túlzásba vitték,
Így sértve meg csúnyán az emberi ízlést.

Jó Hamupipőkénk szomorúan nézte,
Hogy folyik nővérkék gyors készülődése.
Mentek is serényen, fényes palotába,
Persze azt remélve, fényt hoznak a bálba.

A leányka ismét édesanyját kérte,
Hogy az ő szerelmét hadd láthassa végre.
Az imája újra felrepült az égig,
Hiszen édesanyja ott volt vele mindig.

A galambok ismét segítettek neki
Babot, borsót, lencsét jól szétválogatni.
Enyhe szellő rezdült, suttogott az égbolt.
Szívében dal csendült. - Vedd elő a makkot!

Minden pont úgy történt, mint az első bálon,
Egyetlen különbség, aranyszín a lányon.
A varázslat folytán lett szép, új ruhája,
Aranyszínű topán és aranyruhácska.

A macska, mint kocsis, aranyhintón vitte,
Fényes palotába őt elrepítette.
Szerelmes királyfi búsult egymagában,
Nem akart táncolni párja nélkül, bálban.

A sok lányos szülő szomorúan nézte,
Lányából királynő nem lesz, talán mégse.
Ekkor kitárult a palota ajtaja,
Sok szempár ámulva nézte, milyen csoda

Lépett be az ajtón. Ragyogott a lányka.
Hát, ezen a bálon sem lesz neki párja.
Irigykedve nézték, de nem a királyfi.
Boldog volt s örömét nem tudta titkolni,

És nem is akarta. Rögvest odalépett.
Az első bál óta vágyta ezt a képet.
Karjaiba zárta, s táncoltak hajnalig.
Teljesült a vágya, hogy a lány újra itt.

Ám, de jött a hajnal, s így Hamupipőkének
Menni kellett hamar, a varázslat végett.
Kakas kukorékolt, jelezve új napot,
Így csapot és papot maga mögött hagyott.

Leszaladt a lépcsőn, egész az aljáig.
Topánja beragadt, persze csak az egyik.
Kibújt hát belőle, fél lába mezítláb
Így elveszítette a fél pár topánkát,

Mert a szurok ragad, s királynak fia,
Ki utánaszaladt, rögvest megtalálta.
De milyen a varázs? Nézzük csak, emberek!
Elmúlott a hatás, s a topán elveszett.

A leány épp hogy csak hazaért a bálból,
Színarany ruhája eltűnt a varázstól.
Hintóból, lovakból három makkocska lett,
Szegény kis kocsisból csak egy macska, öreg.

A királyfi, ahogy a topánra akadt,
Ami a szuroktól a lépcsőbe ragadt,
A kezébe vette, ez volt a reménye,
De, hogy mi történhet, azt nem is remélte.

Ahogy a kelő Nap kisütött az égen,
A királynak fia mit tartott kezében?
Semmit, hisz a topán szertefoszlott nyomban,
Reménye is lomhán hevert porhalomban.

Tudom nagyon jól, hogy nem így szól a mese,
Na, de az a horror nem ide illene,
Hogy a király fia a leányt keresve
Botlik mostohákba, kik lábuk lenyesve

Szeretnék becsapni a királynak fiát.
Történetünk emitt újdonságért kiált.
A mi kis királyfink nem adta fel mégse,
Járta az erdeit, a leányt keresve.

Eközben a leány otthon szorgoskodott.
Konyhában liszteszsák kiürült, kifogyott.
Messze volt a malom, kerek erdőn is túl,
Egy kora hajnalon a lány útnak indult.

Az ifjú királyfi sem tudott aludni.
Szerelmi bánati kezdték meggyötörni.
Ezen a napon is kora reggel ébredt,
S a lába hová visz? Oda, hol remélhet.

Egyenest az erdő közepéig vágtat.
Ha esik az eső, ő akkor se várhat.
De ezen a napon tiszta kék volt az ég,
És a kis tisztáson ült Hamupipőkénk.

A királyfit várta, könnyes szemmel nézve,
Talán arra jár ma, titkon azt remélte.
Éppen indult volna, várta őt a malom,
Egy lovas vágtatva közeledett, nagyon.

Felcsillant a szeme, mégse várt hiába,
Mert az ő szerelme volt, a kis királyka.
Sugárzott, mint a Nap, ahogyan meglátta,
Nem törődött azzal, kopott kis ruhája.

A fiú letérdelt, s megkérte a kezét.
Dehogy mondott nemet. Erre várt, réges-rég.
Forró csók követte a gyors leánykérést,
Fa tetején gerlepár megirigyelték.

Nem hagyta, hogy a lány a malomba menjen,
Fehér paripáján hazavitte menten.
Fényes palotáig ők, meg sem is álltak.
Hej, a mostohái hiába is vártak.

Várták, hogyha a lány majd visszaérkezik,
Friss, puha kalácskát, foszlósat süt nekik.
Jó Hamupipőke mondta is párjának,
Hogy mi dolga lenne, s őrá nagyon várnak.

Haragra gyúlt szíve az ifjú királynak.
Küldött reggelire étket, mostoháknak.
Megtudta, hogy a lányt folyton kihasználták,
Parancsba adta hát, hogy a lányt szolgálják.

Így az édesapa is mindezt megtudta,
S a három mostoha útját ő kiadta.
Rá is kényszerültek, hogy elszegődjenek,
Mert az apa többet, rájuk nem keresett.

Őt is elvitték a fényes palotába,
Ahol egy asszonyka gondot viselt rája.
Bele is szeretett, s feleségül vette,
Nem soká született a lánynak testvére.

Szép Hamupipőkénk, fenn a palotában,
Most már királynőként él, nagy boldogságban.
Bár amikor férje, a király nem látja,
Leoson szép csöndben, királyi konyhába,

Ahol mostohái mosogatnak, főznek.
Nem tud ellenállni két dolgos kezének,
Segít nekik, pedig meg nem érdemelnék.
Azóta tisztelik, sőt, meg is szerették.

A szeretet győzött a gyűlölet felett.
Arcukra költözött, hordva szépségeket,
Mert hiszen a jóság szépséggel párosul,
Nincsen többé csúfság, neki bealkonyul.

A mostohalányok szintén férjhez mentek,
Kegyeikre vágyott sok, szép, ifjú herceg.
Mivel fűszerezzem a hosszú mesémet?
Én bizony, úgy hiszem, hogy ennyi elég lesz.

2016. március 28., Régi mesék újratöltve

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Chikes(szerző)2016. május 10. 13:34

@Edko: Kedves Edit! Köszönöm szépen a kedves hozzászólásodat!
Örülök, hogy benéztél hozzám, és örülök, hogy tetszik is eme átdolgozott történetem! Igyekszem kicsit mássá tenni e-régi szép meséket, amik lassan feledésbe merülnek.

Szeretettel:
Hajni

Edko2016. május 9. 21:36

Nagyon tetszik ahogy az ismert meséket feldolgozod, jó az átdolgozásaidat olvasni! Ha mesefilmet csinálnának belőle, nagy sikere lenne úgy érzem! ha a disney mesék így jelentek volna meg a te feldolgozásodban, színesebbek, kerekebb történetek lennének :)) és nem érnék őket bakik, mint pl a herceg okos módszere Hamupipőke megtalálására az üvegcipő által, ami persze érdekes módon megmaradt, nem foszlott semmivé..
Nagy szívvel olvastam a mesédet!!! :)
Szeretettel: Edit

Chikes(szerző)2016. május 7. 08:00

@Karsai_Tibor: Kedves Tibor!
Örülök, hogy itt jártál, és köszönöm
a kedves hozzászólásodat!

Szeretettel:
Hajni

Karsai_Tibor2016. május 7. 06:24

Örömmel olvastam '' remekedet ''..! Gratulálok szeretettel!

Chikes(szerző)2016. május 6. 10:41

@195705252012: Kedves Irén!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám,
és örülök, hogy tetszett a versem :)

Szeretettel:
Hajni

1957052520122016. május 5. 19:00

Gratulálok szívvel remek versedhez , Irén

Chikes(szerző)2016. május 1. 14:47

@PiszarEva: @meszaroslajos60: @gypodor: @kicsikincsem: Kedves Poet társaim! Örülök, hogy benéztetek hozzám! Igazán jólesik a sok szép hozzászólás! @PiszarEva: Kedves Éva! Igyekszem, hogy a gyerekeknek is megfeleljek! @meszaroslajos60: Kedves Lajos! Örülök, hogy élmény volt számodra! @gypodor: Kedves Gyuri! Mindig örülök neked, és hozzászólásaidnak! @kicsikincsem: Kedves Icus! Köszönöm neked is, hogy itt jártál!

Szeretettel:
Hajni

kicsikincsem2016. április 28. 08:42

Szépséges mese-vers. Szívvel gratulálok.
Icus

gypodor2016. április 27. 20:10

Remek mesevers!!! Szívvel gratulálok.
Gyuri

meszaroslajos602016. április 25. 20:33

Kedves Hajni, szép mesédet élmény volt olvasni, gratulálok szívvel, Lajos.

PiszarEva2016. április 25. 19:28

Ez ismét nagy munka volt Hajni, de remek. Azt hiszem olvasni is foglak a gyerekeknek, nevedet is megismerik s majd csak tőled kérnek ha ezt így folytatod! Köszönet a szép meséért! Gratulálok! Szeretettel és szívvel! Éva

Chikes(szerző)2016. április 25. 16:32

@Demonboy20: @rojamsomat: @Barienn: @dr.vegha: @anci-ani: @111111: @donmaci: @filo-csibi: @remember: @asztalos-sly: @Hopehely: @HAdriana: @adamne: Kedves Költőtársaim! Köszönöm, hogy benéztetek hozzám, és örülök, hogy nem volt hiába, érdemes volt megírnom ezt a történetet is, egy kis változtatással.

Szeretettel:
Hajni

adamne2016. április 25. 15:34

Nagy munka lehetett, de megérte, nagyon jó volt olvasni a
kedves mesédet Hajnalkám. Igazi élmény volt!!!!!
Nagyon nagy szívet érdemelsz nagyívű, szép alkotásodért.
Gratulálok: Manyi

HAdriana2016. április 25. 14:16

Kedves Hajni!
Olvasmányos és érdekes verses mesét hoztál, gratulálok!
Szívvel, Adriana

Törölt tag2016. április 25. 14:04

Törölt hozzászólás.

asztalos-sly2016. április 25. 09:56

Magas színvonalú remek írás !
Nagy szív érte.
:)
Thomas

remember2016. április 25. 09:39

Megdolgoztál ezért a szívért kedves Hajnalka! Szívvel gratulálok!

fiddler2016. április 25. 07:33

Ez is tetszett! Gratulálok, kedves Hajnalka!
Laci

filo-csibi2016. április 25. 06:44

Nagyon kedves, szép gyermek-vers. Szívet hagyok: Ilike

donmaci2016. április 24. 23:21

Csodaszépen versedbe írtad! Szívvel gratulálok. Józsi :))

1111112016. április 24. 22:47

Fantasztikusan, egyedi módon dolgozod fel a régi meséket kedves Hajni, élvezettel olvasom mindig, szeretettel, szívvel gratulálok! Piroska

anci-ani2016. április 24. 21:02

Ismét egy varázslatosan szép gördülékeny rímes történet az érdeklődésem felkeltette! Öröm volt olvasni tanulságos mesét ilyen szépséges versben!
Gratulálok kedves Hajni szép alkotásodhoz nagy szívvel, szeretettel: Anci

dr.vegha2016. április 24. 19:19

Kedves Hajni!
Ezt a verses mesét nyugodtan el lehet olvasni lefekvéskor gyermekeinknek, az unokáknak..
Szívvel olvastalak!
Attila

Barienn2016. április 24. 18:43

Ide tettem a szívet, utána neki kezdtem olvasni. Vers formájában még nem olvastam ezt a mesét, de ez valami nagyon szép lett! Mellesleg egy ilyen feldolgozott mesém nekem is van, a Rest macska, ...azóta sem probáltam meg mesét átdolgozni.
szívet hagytam, Ildikó

rojamsomat2016. április 24. 18:37

Gratulálok szép mesédhez!!
Nagy ívű munka, most értem a végére!!
Dolgozgatsz, jó lett nagyon!!
Szívvel,,,Tamás

Demonboy202016. április 24. 18:34

Mesédhez szívvel gratulálok :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom