A gyöngy
Volt egy lány, ki boldogan élt,
Soha semmitől sem félt.
Törődött, védett, szeretett,
Más egyebet nem is tehetett.
Volt egy gyöngyszem, mit őrzött féltve,
Szíve a gyöngy mélyébe volt téve.
Egy nap a kincs kezéből elgurult,
S a lány élete teljesen felborult.
Futott a lányka utána sebesen,
Észrevette, feleslegesen.
Megállt, és csak sírt,
Apró könnyeivel nem bírt.
Bele fog halni úgy hitte,
Hisz a kincs szívét is vitte.
Úgy döntött leül és vár,
Vagy a gyöngy jön, vagy a halál.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
487.97742013. október 11. 10:54
Most találtam rá a gyönygszemre, vittem is , mert szükségét éreztem. Klára
zol2009. február 20. 14:06
Pontosan egy véleményen vagyunk.
Lilumilu(szerző)2009. február 18. 17:41
Napelem köszönöm!
Magdolna, írok még és neked is köszönöm! :)
Zoli, az öngyilkosság gondolata is távol áll tőlem. Én úgy gondolom aki a halálba fut az gyáva, és magának való ember. Köszönöm neked is!
Lilla
zol2009. február 17. 22:46
Halál? A halál nem meoldás jobb ha félünk töle. Szép öszinte vers. És igen, inkább írjál mint haljál.
üdv Zoli.
ambrus.magdolna2009. február 17. 22:28
Ügyes!!!Átéreztem ,hogy lelkedben űr maradt....vlaki hiányzik az életedből.Még írjál!
Üdv.Magdolna
napelem2009. február 17. 22:01
Jó volt olvasni! Érdekesen írsz.
Lilumilu(szerző)2009. február 17. 19:22
Mariann és Zeta köszönöm szépen! Mariann, ezek a versek segítenek nekem hogy kiadjam magamból azokat az érzéseket amik szomorúvá tesznek.köszönöm!
ZETA2009. február 17. 19:15
Nagyon kedves Szép verset írtál. Gratulálok!
mezeimarianna2009. február 17. 17:22
Nagyon mélyen érinthetett,sajnálom!Versed nagyon tetszett!!!De inkább élj és írj még ilyen szép és vidámabb verseket!!!Gratulálok!!!