Szerző
Garai Katalin

Garai Katalin

Életkor: 64 év
Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 6640 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. február 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Garai Katalin

Im memoriam, Édesanyámért

Miközben szemed csukva, tested hideg,
homlokod lázban ég és gyöngyözik
ahogy nézlek, némán zokogok,
szemedből egy könnycsepp csordul ki,
szívembe éles fájdalom hasít,
két kézzel kapaszkodnék beléd,
de érzem menned kell.
Istenem engedd még szólni,
hadd halljam szavát,
hadd mondjunk el közösen egy utolsó imát.
Mi Atyán ki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
kérlek, hogy e drága lelket
fogadd be magadhoz, nyújtsd felé kezed.
Hallom, amint suttogva szólsz,
Uram a mennybe készülök,
vigyél magaddal,
jöjj értem, hisz a te országod
egy örökkévalóság,
a lelkemnek a mennyország,
tőled jön a segítség,
testem ne érje több fájdalom,
elfáradtam, menni akarok.
Mint szülő itt én már
nem szolgálom gyermekem,
hozzád készülök, fogadj be engem.
Várom, hogy értem jöjj Uram,
ha elviszel magaddal véget ért földi utam.
Egy utolsó sóhaj, a lelked már az Úré,
de az én szívem a fájdalomé.
Elindulsz az úton, mely ismeretlen,
a végén a fény,
ez vezet a Megváltó elé.
Megvívtad a földön nemes harcodat,
igaz ember voltál, hitedet megtartottad,
gyermekeidet az útjukra bocsájtottad.
Te már ott élsz az örökkévalóságban
az angyalok között,
hisz itt a földi életet élted,
ne félj drága Anyám
a mennyben ujjongó szeretettel
hazavárnak téged.
Ott fenn örökké tündököl a fény,
ahogy a Hold és a csillagok ragyognak,
én itt maradtam árva lélek,
s kérdem mi a titok, miért mentél el?
Ott ülsz az Isten jobbján,
ott építesz házat,
s ha itt az idő drága Édesanyám,
én megyek utánad,
Ahogy a tested elaludt az éji csendben,
ha majd a koporsód a föld mélye rejti,
s az éjszaka sötétje takarja sírodat,
fájdalmas sóhajom felszáll az égig,
itt egy angyal alussza álmát,
Édesanyám nyugszik itt.
Szomorú fűzfa hajlik a fejfádra,
melynek ágai simogatják sírodat,
mi kik itt maradtunk őrizzük álmodat,
s akik soha nem felednek,
mindig szeretni fognak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom