Apukámnak
Miért...
Mondd, miért hagytál itt minket ily hirtelen?
Behunytad szemed örökre, mély fájdalom ez nekem,
Búcsú nélkül mentél el, most mit tegyek?
Miért nem mentem hozzád, miért volt bennem harag?
Megbántottál engem, mert konok vagy és ingatag,
Üres a lelkem, hisz már megbocsájtottam rég,
Annyira szeretnélek látni még egyszer, legalább elbúcsúznék,
Miért van, ha becsukom szemem, csak Téged látlak én?
Tudom, nagyon féltél a haláltól, pedig szinte rögtön jött a fény,
Miért nem látom többé arcod, s miért nem hallom többé a hangod?
Olyan ez, mint egy rossz álom, és csak írom szomorú versem,
De tudom, egyszer majd találkozunk ott fent.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Titta2017. május 1. 11:26
Egy szül elvesztése, nagyon tud fájni,de akárhogy fáj,tovább kell élni!!!szívet hagyok szeretettel Ágnes
szombati2017. március 20. 09:29
Az én édesapám is nem rég távozott.
Versed megható, és át tudom érezni!
Együttérző szívvel!
Részvéttel!
Szeretettel!
Tibi
Villtim(szerző)2016. május 9. 20:39
@rojamsomat: Köszönöm szépen Kedves Tamás!!
Nagyon jól esett, hogy itt jártál, és nagyon köszönöm a kedves szavakat!!!
rojamsomat2016. május 9. 15:36
Mély fájdalmú megható versedet szívvel,,,olvastam!!
,,,,Tamás
Villtim(szerző)2016. május 8. 17:58
Nagyon szépen köszönöm nem vagyok vers író, de ha néha megszáll az ihlet, vagy szomorú vagyok, hát akkor írogatok. Még egyszer nagyon szépen köszönöm!!!!
mama552016. május 8. 16:02
Fájdalmasan szép versedhez nagy szívet hagyva gratulálok, figyelőmbe téve várom további szép verseidet: Marika