Szerző

Roszkopf Mónika

Életkor: 26 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 180 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. május 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Roszkopf Mónika

Remény

Előttem a dús rét,
Előttem a tenger,
Engem a boldogság tüze éget el.
Én vagyok az érintetlen, vad táj,
Ahol ember még nem járt,
A Hold fénye éjjel tisztán jár át.
Én vagyok a Napfény,
Mindent látok,
Tisztán a természetben járok.
Esőcseppek gördülnek arcomon,
Szél csapongva játszik a hajamon.
Ember vagyok, de a természet szült engemet,
Te, ha borús vagy, nem láthatsz eleget.
Veled vagyok tengernyi kínodban,
Veled vagyok az örömteli kacajban.
Segítek, ha szívedbe engeded
A forró napfényt.
Soha egyedül nem vagy,
Ha hiszed, ne félj!
Gondolja jóra, s ott termek,
Suttogd a csendbe nevemet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Monchi(szerző)2016. május 14. 19:45

@rojamsomat: köszönöm

rojamsomat2016. május 14. 09:15

Nagyon szép!
Érzelmileg merész, és elragadó!!
Jó vers nagyon!!
Szívvel,,,Tamás

Monchi(szerző)2016. május 13. 20:44

@feheryndigo: Köszönöm szépen.

feheryndigo2016. május 13. 15:41

Nagyon tetszik a stílus, amit hoztál verseddel. Szilaj és szépséges. Gratulálok! Szívet hagyok és figyelőmbe veszlek! Krisztina

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom