Szerző

Márta Bosnyákné Harpauer

Életkor: 61 év
Népszerűség: 52 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 291 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. május 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Márta Bosnyákné Harpauer

Úton hazafelé

Úton hazafelé szívem a torkomba dobog,
Ahogy a kanyargós szerpentinen haladok,
Az ismerős táj szívemet melengeti,
Tudom, a következő kanyar után mi fog jönni.

Ismerem a fákat az út menti erdőben,
A korlát melletti félelmetes mélységet,
Tudom, hogy hol nyílik itt a legszebb ibolya,
S kankalin itt erdőben él, nem virágbolti primula.

S a városba beérve ismerem a házakat,
Melyek nem változtak az elmúlt ötven év alatt,
S vannak még itt lakók, kik emlékeznek ránk,
Tudják azt is, ki volt Apám és Anyám.

S megvannak a régi játszóhelyek,
A pad is, min este ültünk mi, gyerekek.
Hangos ricsajtól harsogott a környék,
A fenyőfa nagyra nőtt, mi kicsi volt még.

Végigjárom a régi, boldog helyeket,
Hol gyermekként játszottam önfeledten,
Szinte leperegnek előttem a gyermekévek,
Míg itt éltem, boldog voltam minden percben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


keva5262016. május 23. 18:20

Ismerős, torokszorító érzés....
Szeretettel hagyok itt egy szívet.
Éva

jocker2016. május 23. 15:41

Hmm... valami fölséges, ahogy megírtad, nagyon szívbemarkoló, de mit tegyünk... elmúlt idő dala száll!
Köszönöm az élményt és csak gratulálni tudok: jocker/Kíber/Feri

rojamsomat2016. május 23. 11:44

Egycsodás verset hoztál!
Sokat kóstolgattam, nagyon szép!
Szívvel olvastalak, és olvasni foglak!!
Szeretettel,,,Tamás

Kicsikinga2016. május 23. 10:38

Egy kicsit, most én is hazamentem...

Kicsikinga2016. május 23. 10:37

Nem haragszol, hogy idehoztam azt a zenét, ami azonnal eszembe jutott, és azóta is könnyezem, de már zenére...

https://www.youtube.com/watch?v=z5Ri_08oEf8

https://www.youtube.com/watch?v=yGxDx8ftX1I

''Amikor még kicsi voltam, a fenyők óriásoknak tűntek, de most már én vagyok magas, és a fenyők lettek kicsik... ''

'' Ne kérdezd, hogy hogyan, és miért...''

Kicsikinga2016. május 23. 10:22

Nagyon szép versed könnyeket csalt a szemeimbe.

filo-csibi2016. május 23. 08:01

A gyermekkor csalhatatlan szépsége. Átéreztem emlékezésedet. Szívvel: Ilike

Vadvirag462016. május 23. 06:08

Nagyon szép lett a versed.Gratulálok hozzá.Gyönyörű emlékezés.A boldog gyerekkorodnak örültem...... Nagyon csodálatos alkotás.Nagy szeretettel szívet hagyok Joli.

SAROLTA552016. május 22. 21:22

Szívvel olvastam szép,emlékező versedet.A gyerekkor szép emlékei,összehasonlítása ötven év távlatában,fájó könnyeket tud kicsalni.
Gratulálok;Sarolta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom