Szerző
Rezes Erzsébet

Rezes Erzsébet

Életkor: 56 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 881 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. február 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Rezes Erzsébet

A beszélő virág

Egyszer volt egy boszorkány,
Kit szolgált három kislány.
Boszorkák akartak lenni,
Embereknek varázsolni.
Tanultak ők minden nap,
Szorgosan, mint egy pap.
Gyűjtögettek sok virágot,
Megismerték a világot.
Maya volt a tanáruk,
Legkedvesebb boszorkányuk.
A nyolcéves Kittinek,
Lillának és Nikinek
Volt egy csodás virágja,
Beszélt ő a világba.
A virág gondolt egyet,
Megvicceli a gyerekeket.
Összeveszíti Mayát,
S a gyerekek hadát.
Jól kitervelte ezt a virág,
Okozott nagy galibát.
Egyik nap Maya elutazott,
Hagyott otthon jó tanácsot.
Míg a gyerekek aludtak,
Maya a virágnak ezt mondta:
"Vigyázzál rájuk nagyon,
Szemedet majd rajtuk tartod.
Mondd el, miket mondtam,
Tartsák be a szabályokat.
Leírtam én mindent ide,
Egy kis varázs cetlire.
Ezen hívhattok engem,
Hogyha kell, üzenhettek."
Ekkor Maya elindult,
Az ajtó is bezárult.
Elrejtette a varázs cetlit,
Az lesz, ami kedve neki,
Ugráltatja majd őket,
Nagy hatalma lesz végre.
Mikor a lányok felkeltek,
Dühösen reájuk nézett.
"Azt üzente Mayátok,
Sokat kell dolgoznotok.
Legyen ott a kezetekben
A lapát és a gereblye,
Délelőtt kint dolgoztok,
Délután már tanulhattok."
Összenézett a három lány,
Nem értette, ez talány?
Megtettek mindent,
mit e virág mondott,
Egy hét után azonban
Mindenki csak morgott.
Elfáradtak estére,
Nem volt idő nevetésre.
Ezt is megtiltotta ő,
Ez a nagy gonosztevő.
Egyik nap jött a postás,
Üzenetet hozott ám,
Képeslap volt, melyre Maya
Kedvesen csak ezt írta.
"Üdvözöllek Benneteket,
Olvassátok a varázs cetlimet,
Mindenre választ kaptok,
Ti meg nagyon hiányoztok."
Meglepődtek azon nyomban,
Rájöttek a furcsaságra.
A beszélő viráguk
Gonoszul velük játszott.
Fogták gyorsan a virágot,
Felrakták az asztalra,
Körbe állták, faggatták,
Kérdezték és szólították.
"Miért tetted ezt, te, virág?
Sosem bántottunk ám!"
De a virág nem felelt,
Csak a szemükbe nevetett.
Ekkor a három kislány,
Fogta a gonosz párát,
Kirakták a tornácra,
A jó hideg éjszakába.
Másnap reggel megjött Maya,
Csodálkozott is nagyon,
Miért éjszakázott a virág
Kint a hideg tornácon.
Felkeltette mind a hármat,
A virágot kezében fogta.
A beszélő virág ám,
Könnyezett folyvást,
Azt akarta elhitetni,
Hogy a lányok voltak
Vele olyan gonoszok.
Maya azonban átlátta,
Hogy a virág hazudott.
Nagyon örült ám annak,
A lányok nem árulkodtak.
A virág meg tüstént
Megkapta a büntetést.
Neki kellett megjegyezni,
Mit a lányoknak kellett
Egész nap tenni.
Megtanulta a virág,
Sosem lesz már ő galád.
A lányok sem nevették ki,
Hisz mindnyájan tudták,
Érezték, tévedhet bárki.

Az egyik Mesedélutánom verses meséje, melyet úgymond "megrendelt" a kedves mesekérő.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom