Szerző

Virág Sámuel

Életkor: 40 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 176 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. június 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Virág Sámuel

Gyöngyös

Emlékszel, milyen volt Gyöngyös?
Mint egy másik bolygón töltött életre,
úgy gondolok most arra a hétre.
Hol is kezdjem... talán mikor megjöttem.
Leszálltam a vonatról délután,
Felhős ég és szemetelő eső.
Vállamra csapva táskám,
nekiindultam a városnak.
Egy boltban útbaigazítást kértem,
aztán határozottan kiléptem,
és végigmentem a főutcán.
Ki a város végéig.
Diákok mentek mellettem a járdán,
tartottam velük a lépést,
jólesett ez az érzés.
Mintha megfiatalodnék.
Aztán odaértem, ott volt a szálló
két sárga tömbje,
s ott várt a szobám csöndje,
melyben magam voltam lakó.
Soha rosszabbat, mint ferences
a cellájában,
egyedül meditáltam,
s tudtam, szép nyugodt napok jönnek.
De nem így lett,
mert előadnom kellett,
s míg felkészültem a beszédre,
- híres költőnket mutattam be -,
odalett a nyugalom.
De megtettem, amit elvártak tőlem,
s a többi napom
délelőttje s délutánja szépen eltelt,
elmetápláló szóáradat
pergett.

De jöttél te, és minden más lett.

Emlékszel, milyenek voltak a felhők?
Szürke paplanként zárták el a hőt,
mit fentről a nap bocsát le.
Itthon kánikula - ott szép, kellemes idő,
s az időtlennek látszó törékeny jelen
csalóka igézetében éltem.

S az idő valóban megállt,
mert rám emelted szemed,
s e szempár sugarán át
megláttam lelkedet.
Leírni nem tudom ezt,
de a szobám csendje
tőled lett már zajos,
s a percek gördülése
általad visszhangos.

Hogy történt, nem tudom.
Én ezt nem akartam,
de attól kezdve, mintha akaratlan,
lépteid kutattam,
fejed biccenését,
ajkad nevetését
oldalról szemléltem.
Most már tudom, rosszul tettem,
bátrabbnak kellett volna lennem,
megszólítani téged,
s veled lenni, ha lehet.
Fent a Kékesen
beszélni ékesen,
és lent Egerben,
nem nézve szerte sem,
csak ajkad szavát lesni.

Tudom, hogy nem szeretsz,
s rajtam inkább nevetsz,
de mért is társalogna
a dalos pacsirta
a buksi bagollyal,
vagy a büszke hattyú
a bumfordi tulokkal?

Most már messze vagy,
és jólesik, ha szavad
hozzám néha eljut,
s az enyém visszafut
Torda szép tájára.
Gyöngyös és a Mátra
most már csak szép emlék,
de talán lesz még
találkozásunk.
S beszélgetünk majd akkor, sokat,
mint jó barátok szoktak,
s nem ül közénk a kor,
nem emel falakat,
csak a jót akarás, a megértés, szeretet
hagy a lelkünkben nem romló kincseket.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. június 6. 06:58

Szép vallomásodnál szívet hagyok!!
Szeretettel,,,Tamás

erzsebet102016. június 5. 15:16

Nagyon tetszett vallomásod szépen írtad le szívvel olvastam talán Ő is olvassa, akinek írtad. Erzsébet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom