Csak néha el
Csak néha el-
nézem ezt a tükröt,
ki ez a lány, kinek el-
nézem, hogy arcán törött,
csak néha el-
hallgatom, nem,
ez nem az én hangom,
én elhallgatom,
egy levegőre visszatartom,
mert nem értem,
de nem érti senki sem,
csak az a lány
törött tükörrel az arcán,
szemben velem,
kinek velem szemben
elhiszem és mondanám...
így magunk között,
mégis néha csak el-
nézem a könnyem a szemében.
Ez az én tükröm,
majd letörlöm.
Csak néha el-
felejtem.
2016. június 2.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
KataHars2016. június 13. 18:24
''de nem érti senki sem,
csak az a lány
törött tükörrel az arcán,
szemben velem,''
Nagyon tetszett!
Kata
Liszka08082016. június 13. 12:36
Nagyon tetszik versed!!!
M.Laurens2016. június 12. 22:03
Nagy tisztelettel és szívvel gratulálok versedhez, kedves Barbara!
/ Miklós /
rojamsomat2016. június 12. 17:51
Kedves szép önismereti vers!!
Szeretettel,,,Szívvel,, olvastalak,,,,Tamás
Kicsikinga2016. június 12. 16:40
Mindig élményt nyújtanak a verseid!
Majdnem elsírtam magam, mert átéreztem, nagyon!