Temettem akkor
Egy véres, üvöltő húscsomónak
anyám kívánt elsőnek boldog életet,
mikor a rá kirótt szenvedés után
a kezébe vett, aztán másfél évtized,
és rájött - az átka vagyok, ő csak
egy áldozat, kit nőként a szülés
tönkretett, fejemre olvasta,
anyát temettem akkor.
Apám mindig kis-embernek nevezett,
kérges tenyere simította arcom,
mélybarna szeme mosolygott, ha volt idő,
mert ő volt az, aki soha nem pihent,
aztán elengedte a kezem, nem vezetett,
már életbe fáradva szíjjal nevelt,
apát temettem akkor.
Kezem kulcsoltam imára, és kérdeztem,
pap-szolga fegyelmezett,
- Isten nevét mocskos szádra ne vedd!
És megértettem, kérni tilos, csak
térdelni szabad, imádni alázattal,
Istent temettem akkor.
Érzem-félem az időt, de kihúzom magam,
hallom már, hogy fájó sípolássá
megváltozik a régi ritmus,
egyenes lesz holnapra a hullámzó vonal,
engedd hát el kezem, ints búcsút, menj,
magam temetem most.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
attilamesz2019. február 22. 02:39
Ez elsodort
....
stapi2018. szeptember 30. 10:58
Nem mondhatom, hogy egyetértek a tartalommal, mert más kert más fájának gyümölcse vagyok, de a benned megfogalmazódott gondolatokat remekül komponáltad meg. Gratulálok!
Ellenpontként itt hagyom, hátha elolvasod:
Kis István Mihály: Köszönöm, apám!
petruchio(szerző)2017. december 27. 17:25
@viola61: köszönöm szépen Viola
petruchio(szerző)2017. december 27. 17:25
@kmezo: köszönöm szépen :)
petruchio(szerző)2017. december 27. 17:25
@colomanusparvus: köszönöm neked és az ''elátkozottaknak''...írni kell, igen....
viola612017. december 21. 09:05
Elismerésem!
Törölt tag2017. november 8. 01:57
Törölt hozzászólás.
colomanusparvus2017. augusztus 14. 19:28
Annyi nagyszerű gondolat, annyi igaz szó, ezért jó olvasni téged. Megismételhetetlen egyedi hangja van verseidnek. Ne készülj az ismeretlenbe korai még. Sok a gond, írni kell arról és annak a népnek, aki nem biztos, hogy elolvas. Még is értük kell, mert gyökereink ők az elátkozottak.
Timea392017. június 2. 19:34
@petruchio: Ne kérj bocsánatot nincs miért! nem vagyok egy sértődős tipus:)...Igen így van mi irányítjuk sorsunkat nemaz minket,de olykor kicsúszik az irányítás a kezünkből s azért hibázunk tévedünk hogy tanulhassunk belőle!!...ismerős érzés az önmarcangolás s én is több terhet cipelek a kelleténél,de kitartó s bizakodó vagyok hogy egyszer e terheket letehetem még mielőtt eltávozok e viláról s megismerhetem a boldogsággal teli gondoktól mentes örömteli életet...de ez jelenleg csak álom,de azért én türelmesen várom s igyekszek tenni érte hogy valóra váljon!:)
petruchio(szerző)2017. június 1. 19:47
@Timea39: bocsánatot kérek a ''közhelyezésekért. Nem sérteni akartalak, egyébként is JA nagymestere volt a közhelyek használatának, tehát van költői példa is...
amit megírtam...rövid összefoglalója az életemnek...bizony van benne, önirónia és önmarcangolás is...hiszen életünkért saját magunk vagyunk a leg-felelősebbek....és túl sokszor tévedtem...és a múlt terheit cipelnem kell....
petruchio(szerző)2017. június 1. 19:44
@hillailaszlo-ve: lehet Laci, hogy ''jobb lesz belőlem''?
Timea392017. május 31. 10:44
Kedves Imre versedből érződik a fájdalom szenvedés mely mélyről fakad szívedben...Nem vagyok profi író s lehet tévedek,de ezt érzem!...olvastam bemutatkozód mi kettős érzéseket váltott ki bennem picit megmosolyogtatott túlzott öniróniád magad felé s egyben elszomorított hogy a depresszió önmarcangolás súlyát érzem írásodban.(mert kicsit magamra ismretem) s tudom nem egyszerű így élni!...Nem ismerlek s te sem engem így véleményt alkotni nehéz csupán verseink által tudjuk kiismerni egymást...Köszönöm hogy jártál blogomban...s lehet szeretem a közhelyeket,de nem minden az aminek látszik...s nem mindent értek amit kéne...ezt nézd el nekem...üdv Tímea:)
Törölt tag2016. december 4. 18:39
Törölt hozzászólás.
SAROLTA552016. október 5. 23:18
Halál fele tartunk amint megszületünk,az öregedés a születés pillanatától elindul.
Így járunk mindnyàjan,ha már napvilágot làtunk,azoknak szomorú akik temetnek.
Szeretettel szívet nyújtok soraidért,halottainknak csendes nyugodalmat.
Sarolta
petruchio(szerző)2016. szeptember 11. 19:04
@Secret32: meghalni születünk.....sajnos...de rajtunk mullik, hogy tudunk megélni egy-egy csodát és mosolyogva búcsúzunk az élettől...A szívem már régóta benned dobog és vigyázok a tiédre...
''annyira''
Pflugerfefi2016. szeptember 11. 16:42
ez a csodás versed ,egyszerűen lenyűgöző!
szivet hagytam!!
designo2016. szeptember 10. 16:11
Igazán remek alkotás...ez mostanában a legjobb, amit olvastam.
Secret322016. szeptember 10. 10:41
Születésünk pillanatától temetünk. Gyönyörűen írtál erről. Szívem hagyom és viszem a Tiéd. ''annyira''
vezsenyi.ildiko2016. szeptember 8. 19:17
Pontosan!
Erről van szó!
Szeretettel:
Ildikó
Liszka08082016. július 2. 20:54
Zseniális!!!
Gadratil2016. július 1. 09:47
Jaj de jó lázadásszerű sorok :) Gratulálok!
tzoldav2016. június 21. 18:25
remek versedhez gratulálok (37)
hillailaszlo-ve2016. június 21. 10:18
Remek VERS az életedről! Jogos a kiemelés!
Azt sajnálom a legjobban, hogy a pap-szolga ennyire félre vezetett!
Isten örökké él, Őt nem lehet eltemetni!
Legfeljebb az ember temeti el a hitét!
Kérni Tőle bármikor lehet, de csak azt adja meg ami az ember üdvösségére vezet!
Sajnálatos dolog, aki ennyi évet megélt,
miért nem jutott el Istenhez?
De van még idő, a jobb lator is élete végén ismerte meg!
Különleges versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci
odygastro2016. június 19. 18:15
Veled temettem Őket.
Azért téged nem.
jegvirag2016. június 19. 16:45
Fájdalmas sorok!...a vers remek, de várj még a temetéssel!
ambrus.magdolna2016. június 19. 11:35
Átéreztetted velem a hátborzongató , ''szíjjalnevelés fájdalmát''!
Nagyrabecsüléssel : Gratulálok!!!
petruchio(szerző)2016. június 18. 18:45
@Trombone: köszönöm szépen István...végtelenül megtisztelő...
petruchio(szerző)2016. június 18. 16:37
@Metta: igen Margó...a szívünk lelkünk tele érzésekkel és nem mind pozitív....köszönöm, hogy itt jártál...
petruchio(szerző)2016. június 18. 16:36
@maxika: köszönöm Albert ...ne túlozz...:)))
petruchio(szerző)2016. június 18. 16:35
@rojamsomat: köszönöm szépen Tamás :)
M.Laurens2016. június 18. 00:21
Őszinte szívvel gratulálok soraidhoz és az elismeréshez.
/ Miklós /
Rozella2016. június 17. 11:24
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
gosivali2016. június 17. 09:54
Megrendítő vers.
lejkoolga2016. június 17. 09:29
De szép alkotás, kedves Imre! Gratulálok!
Szívvel, szeretettel: Olgi
m.agnes2016. június 17. 08:06
Gratulálok költészetedhez!
Szépen szól! Ágnes
szalokisanyi12016. június 17. 05:57
''magam temetem most.''
Ne siess! Bízd ezt az ellenségeidre...
mezeimarianna2016. június 17. 04:15
...remek...
dr.vegha2016. június 16. 22:03
Íme, a VERS!
Attila
1111112016. június 16. 21:49
Nem találok szavakat, annyira drámai versed rám mért ''csapása''.Szívet hagyok Piroska
merleg662016. június 16. 21:43
Kedves Imre! Az élet már csak ilyen! Temetünk - szülőket - temetünk, fontosnak ítélt dolgokat, temetünk - koholmányokat, mellyel hülyítenek bennünket - és még hosszan sorolhatnám! De magad ne temesd! Azt majd valaki más teszi meg helyetted! Te csak írj, szép és igaz verseket, életről, fájdalomról, szerelemről stb. Mi olvassuk. Nálam ez a nap verse. Üdv: Gábor
Eleonora2016. június 16. 21:40
NEM,!?.... MARADOK.
szivvel
Nóra
Elise2016. június 16. 21:34
Döbbenetes, megrendítő életút, nem csodálom a fájdalmat, keserűséget a verseidben! Gyönyörűen írsz!
Szívvel; Elise
kapocsi.ancsa2016. június 16. 21:11
Temetve kiásva, magunk, mást, múltat, jelent
Forgunk körbe, csak néha ne látnánk kívánsággal ajkunkon.
Törölt tag2016. június 16. 20:14
Törölt hozzászólás.
kodrane2016. június 16. 19:57
Micsoda verset hoztál! Megrendülten olvastam és szívem itt hagyom!
955kondoros2016. június 16. 19:33
''És megértettem,kérni tilos,csak térdelni szabad,imádni alázattal,''
Zsuzsa03022016. június 16. 19:33
Szívvel olvastam remek, megható írásod. Zsuzsa
laszloklara2016. június 16. 18:50
Megrendítően szép
baramara2016. június 16. 17:39
Ez a versed is azok közé tartozik, amely érzéseket nem sokan tudnak így éreztetni.
Különleges vers. Engem megfogott!
Kicsikinga2016. június 16. 17:36
Megrendítő.
Vadvirag462016. június 16. 17:35
Nagyon nagy verset írtál szívet hagyok Üdvözlettel Vadvirag46
Sida2016. június 16. 16:46
Mélyen emberi versedet szívvel jelölöm.
Klára
iliesrenata2016. június 16. 13:31
Na ez ott van! Jàr érte a szív!
Üdvözlettel
Renáta
Ja,és a figyelőmbe veszlek!
Trombone2016. június 16. 13:24
Húúú barátom... Nem semmi verset írtál.
Nagyon fájó volt olvasni és egyben nagy élményt adott. Gratulálok művedhez!
Alkoss még nagyon sok ilyet!
Szép napot kívánok!
Baráti üdvözlettel: István
Metta2016. június 16. 13:19
Szívvel olvastam versed!
Remek alkotásod meghatott.Az ember szívében mennyi fájdalom,keserűség van mélyen eltemetve!
Üdvözlettel: Margit
maxika2016. június 16. 12:50
A hét verse!
Kiváló írás!!!!
Albert
rojamsomat2016. június 16. 12:10
Megható szép vers!!
Gratulálok kedves Imre!!
Szívvel,,,Tamás