Eszéki Gergő

Félig idegen

Megszületünk, de ki tudja, hova,
Azt hittem, ismerem, mégis tétova,
Legfontosabb a család, mégis idegen,
Benne mindenki olyan vadidegen.

Ma családi szellem csak látszat,
Minden rendben szelleme ismeretlen,
Vakfolt jelenlétem, lelkiismeretben
Látnom kéne, ellenben idegen láthat.

Anonim vagyok e családban,
Ismernek e hitben, mégse éreznek,
Radar nem jelez kényelmes kabátban,
Szavak, sorok, talán érlelnek.

Miért? Túl sok az ismeretlen,
Hibás vagyok én is, kérlek,
Elveszünk magunk, dicsérek,
Beszélünk levegőbe meredten.

Idetartozom? Képről talán
Felismerlek. Hol? Messze.
Szeretve szeretünk, az ám,
Szavaim mindet felébressze.