Félig idegen
Megszületünk, de ki tudja, hova,
Azt hittem, ismerem, mégis tétova,
Legfontosabb a család, mégis idegen,
Benne mindenki olyan vadidegen.
Ma családi szellem csak látszat,
Minden rendben szelleme ismeretlen,
Vakfolt jelenlétem, lelkiismeretben
Látnom kéne, ellenben idegen láthat.
Anonim vagyok e családban,
Ismernek e hitben, mégse éreznek,
Radar nem jelez kényelmes kabátban,
Szavak, sorok, talán érlelnek.
Miért? Túl sok az ismeretlen,
Hibás vagyok én is, kérlek,
Elveszünk magunk, dicsérek,
Beszélünk levegőbe meredten.
Idetartozom? Képről talán
Felismerlek. Hol? Messze.
Szeretve szeretünk, az ám,
Szavaim mindet felébressze.
Győr, 2015. október 13.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Gerikkkee(szerző)2016. június 27. 00:09
@rojamsomat: @Anida: Köszönöm! :)
Anida2016. június 26. 15:31
Nagyon jó kis vers.
Gratulálok:Andi
rojamsomat2016. június 24. 16:35
Gratulálok remek versedhez!
Szép lett nagyon!!
Szívvel,,,Tamás