Szerző
Gősi Vali

Gősi Vali

Életkor: 65 év
Népszerűség: 308 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1252 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. július 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (62)

Gősi Vali

Mégis élek

Különös ez a nélküle-némaság, ami körbevesz.
Ha idézem azt az örökig tartó, utolsó percet,
újra és újra eszmélek, hogy ő csupán emlék,
halott remények martaléka és én vagyok,
aki kifosztott lélekkel mégis élek. Túlélek.
(Hogy életben maradtam, talán csak kísérlet
arra a mondhatatlanra, amelynek fájdalma
mindennél erősebb: túlélni e kiüresedett
földi létet.)

Nem létezik semmi azóta, ami felülmúlhatná
az eszelős vágyat - lehetetlen szívhez-szólóbban
kérni a Teremtőt, mondani könyörgő, vége-nincs
imákat: adja vissza, ne engedje veszni a gyermeket!
Egy anya nem áldozhatja oda soha, senkinek
ártatlan magzatát, a legnagyobb kincset!
Minden hiába. Élek. Vagy csak megtörténik
velem azóta az élet...

Nincs arca az emléknek, időnek,
alig verdeső szíve már némuló,
e kegyetlenségtől kielégült, földi létnek.
Mégis élek.

"Életben kell maradni. (...) És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami. " (Szerb Antal)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gosivali(szerző)2016. július 20. 09:30

@erzocsend: Hálásan köszönöm, hogy az átszűrődő szomorúságot is vállalva megálltál itt, elmondtad gondolataidat, kedves Tibor.

gosivali(szerző)2016. július 20. 09:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

erzocsend2016. július 19. 23:22

Kedves Vali! Olvasva a kommenteket, így még jobban át tudtam élni ezt a megrázó, de szép versedet! Egy csendes főhajtással itt hagyok egy szívet, és gratulálok a kiemeléshez is: Tibor

gosivali(szerző)2016. július 13. 21:04

@Kozakmari: Az idén lesz - néhány nap múlva - tizenhat éve, hogy küzdök a mérhetetlen hiánnyal, Drága Mari. A hétköznapok, amikor sok a feladat, könnyebbek, de az ünnepek, évfordulók ma is ugyanolyan fájdalommal teliek...
Köszönöm, hogy itt voltál.

Kozakmari2016. július 13. 20:00

Nagyon szépek verseid Valikám! A fáj sosem múlik, mindig szorítja a kezünket. Ölellek!

gosivali(szerző)2016. július 9. 09:31

@eskarita: köszönöm gondolataidat, és örülök, hogy érzed a vágyat az életigenlésre.

eskarita2016. július 9. 07:58

Szívszorító a vers és témáját rendkívül jól kifejező! Gyomrom, szívem összeszorult, ahogy olvastam...Anyaként szorongva képzelem el e kereszt súlyát...de jó, hogy életigenlésed erős és segít a fájdalommal birkózni! Szívvel olvastam méltán kiemelt versed!

gosivali(szerző)2016. július 7. 21:18

@varkonyi.zsuzsa: Köszönöm, Zsuzsa.

varkonyi.zsuzsa2016. július 7. 16:57

Nagyon szép emlékezés.Meghatódva olvastam.Zsuzsa

gosivali(szerző)2016. július 7. 08:02

@merleg66: Igen, Gábor, nélkülük, de mégis velük - az emlékek vissza-visszahozzák őket. Egyszer nagyon fontossá válnak az emlékek...
A feldolgozás, elengedés, gyászmunka - és hasonló 'szakkifejezések'' ez esetben gyakran üres közhelynek tűnnek... Azt gondolom, ez a sors legkegyetlenebb próbatétel, és a legigazságtalanabb, amikor a szülő áll a gyereke sírjánál.
Igen, élni kell tovább, megpróbálni tartalmasan, magunkért, az Ő emlékükért, itt maradt szeretteinkért... Ez élethosszig tartó feladat...

merleg662016. július 6. 21:22

Kedves Valika! Ez a veszteség szinte feldolgozhatatlan. Ez a fájdalom nem embernek való!

Egy anya nem áldozhatja oda soha, senkinek
ártatlan magzatát, a legnagyobb kincset!

De az élet megy tovább! Igazságtalanul, kegyetlenül de megy tovább megállíthatatlanul. Nagyon szép emlékezésedet szívvel olvastam. Üdv: Gábor

gosivali(szerző)2016. július 6. 19:26

@Andicsek: nekem öröm, hogy itt voltál, külön is, hogy elmondtad véleményedet. Köszönöm, Andi.

Andicsek2016. július 6. 18:45

Meghatóan szép emlékezés..,
Őszinte szeretettel : andi

gosivali(szerző)2016. július 6. 08:18

@csillogo: Köszönöm szépen, kedves Mária.

csillogo2016. július 6. 07:41

Szívvel olvastam megható, fájdalmas versedet.... ölelésem kedves Vali!

gosivali(szerző)2016. július 5. 21:29

@jade1023Köszönöm szépen.
@mike: köszönöm a mosolyt.

mike2016. július 5. 20:27

:)

Metta2016. július 5. 19:45

Kedves Valika!
Fájdalmas,megható versed szívvel olvastam!
Szeretettel.Margit

gosivali(szerző)2016. július 4. 21:50

@danizsofi: Köszönöm, örülök.

danizsofi2016. július 4. 21:49

szeretem mint minden versed. 🌷🌷🌷

gosivali(szerző)2016. július 4. 21:34

@zeleizo: Köszönöm, én is szeretem. Belém ivódott ez a sora is, jó néhány mellett.

zeleizo2016. július 4. 21:17

Nagyon-nagyon jó vers! Gratulálok Vali!
(Szerb Antal az egyik nagy kedvenc.)
Szívvel, Zoli

gosivali(szerző)2016. július 4. 17:51

@Zseraldina: Köszönöm szépen.

Zseraldina2016. július 4. 16:35

Szívemet küldtem Neked!

gosivali(szerző)2016. július 4. 15:14

Köszönöm szépen mindenkinek.

lakovics2016. július 4. 12:31

Ölelésem!
Szívvel!
Erzsi

harsfalvi.12016. július 4. 11:53

Kdves Valika.Igen csak megkönnyeztetett a versed.Gyötrő fájdalmad áthat a verseden.Teljesen átérzem a ''nélküle-némaságot''mivel bennem is ott van az üresség.Szomorú de egy szikrányi földi létnek köszönjük,hogy'' mégis élek''.Szeretettel.Sanyi.

judit.szego2016. július 4. 10:46

Gyönyörű vers, Valikám!

joco572016. július 4. 09:42

''Minden hiába. Élek. Vagy csak megtörténik
velem azóta az élet...''
Szívet tépő fájdalom! Méltó vers a kiemelésre!
Csendben hagyom itt a szívet!
Jocó

gosivali(szerző)2016. július 4. 09:36

@Maria_HS: Köszönöm, kedves Mária.

Maria_HS2016. július 4. 09:34

Szívvel olvastalak!
Maria

gosivali(szerző)2016. július 4. 09:17

Zsóka, Gyuri: köszönöm kedves szavaitokat.

gypodor2016. július 4. 07:04

''Nincs arca az emléknek, időnek,
alig verdeső szíve már némuló,
e kegyetlenségtől kielégült, földi létnek.
Mégis élek''
MÉLTÁN KIEMELT VERS!
Szívvel olvastalak.
Gyuri

zsoka.kacsa2016. július 4. 06:57

Valikám, mérhetetlen fájdalmadban veled érzek. gyönyörű verset írtál róla! Szívem hagyom: Zsóka

gosivali(szerző)2016. július 3. 21:48

@Titta: köszönöm kedves soraidat, Ági.

Titta2016. július 3. 20:54

Kedves Vali.
Együttérzek fájdalmaddal,mint anya átérzem!,Nem szabadna azt a mérhetetlen fájdalmat átélni egy anyának sem,szabadna megérni hogy elveszítse gyermekét. de sajnos az élet kiszámíthatatlan,és úgy érezzük, hogy kegyetlen,majd egyszer talán kapunk rá magyarázatot.szeretettel Ági

Titta2016. július 3. 20:35

Nem éli már az árnyék világot,
nem érzi már a nyári virágot,
de látja a végtelen rónát,
ott jár fent,hol nincsen már korlát,
Fájó szívetek még most is ég,
de hidd,hogy vigyáznak
Rá az angyalok már rég.
Emlékezz,hogy öröm volt az élet Vele,
ha fájdalmasan is ,de élned kell nélküle!!

gosivali(szerző)2016. július 3. 19:52

@Evanna: Köszönöm, hogy itt jártál.

Evanna2016. július 3. 19:52

Megható a versed, érezteti nagy fájdalmad.
Szívvel olvastam.
Evanna

gosivali(szerző)2016. július 3. 19:48

@Trombone: Kedves Istán! Köszönöm, hogy itt jártál, és elmondtad véleményedet, ami igazán kedves, akkor is, ha túlzó a dicséret.

Trombone2016. július 3. 19:38

Drága Vali!

Fogadd őszinte gratulációmat versed és annak kiemelése miatt. Nem véletlen lett az. Mestermunka! Gratulálok!
Szeretettel: István

gosivali(szerző)2016. július 3. 17:41

@zelgitta1: Köszönöm, hogy mégis, mindezek ellenére is megálltál itt, Brigitta. Igen, próbálok, és a hétköznapok lassan-lassan egyre könnyebbé válnak, visznek előre a feladatok. Az ünnepek azonban - talán, mert annyira szerettük, még együtt - mindig vissza-visszatérő, szomorú emlékekkel (is) tarkítottak, amelyeket tudom, meg kell élnem, újra és újra, hogy képes legyek újra és újra útjukra engedni azokat, hogy helyükre költözhessen az életöröm, a harmónia. Az emlékeket vállalnom kell, hiszen - ahogy egy amerikai filozófusprofesszor írja megrendítő naplójában - ''ha szeretetemre méltó volt, méltó arra is, hogy gyászoljam őt.'' Lehet, hogy élethosszig tartó feladat vinni a terhet, tanulni a túlélés utáni újra élést... Csoda, és hálás vagyok érte, hogy eddig - immár tizenhat évig - sikerült... Hiszem, hogy van még erőm, időm, hogy méltón őrizzem az emlékét. Köszönöm ezúton is Neked és mindenkinek, aki néha leült mellém arra a padra, amely oly csöndes és szomorú: a gyászolók padjára...

gosivali(szerző)2016. július 3. 17:34

@111111Köszönöm jöttödet, kedves szavaidat, Piroska.

zelgitta12016. július 3. 17:13

Jaj Vali..., ilyenkor megáll bennünk a szó, s csak bolyong a gondolat, a szív megfájdul az együttérzéstől...
Látod...élsz, miután túlélted a rengető fájdalmat, de nemcsak élsz, hanem mindenek ellenére értelmesen...
Szívvel...
B.

1111112016. július 3. 17:11

Megint szíven ütött fájdalmad és megkönnyezte anyai szívem. Szívvel Piroska

gosivali(szerző)2016. július 3. 17:06

@amalina: Köszönöm, Éva.

amalina2016. július 3. 17:05

Nagyszerű, szívbe markoló versedhez szeretettel gratulálok. Szívem hagyom:
éva

gosivali(szerző)2016. július 3. 16:39

@kicsikincsem: Köszönöm, Icus.

gosivali(szerző)2016. július 3. 16:39

@kreativ55: Köszönöm mindig kedves szavaidat, Ágikám. Igen, élni kell, újra és újra talpra kell állni magunkért, szeretteinkért - a még ránk váró ''szeretet-ölelésekért... '' Köszönöm, hogy érzed, érezted...

kreativ552016. július 3. 16:20

Drága Valikám!
Szerb Antal és Te is megfogalmaztad: '' Életben kell maradni.''
'' Mégis élek.'' Igen, valami, vagy valakik miatt élsz.
Küldetésed van.
Például: szeretet ölelés Bicskén!
Versedet a csodálás mellett megkönnyeztem.
Ági

kicsikincsem2016. július 3. 15:45

Megérdemelten kiemelt versedhez szívvel gratulálok.
Icus

gosivali(szerző)2016. július 3. 15:37

Köszönöm szépen, azoknak külön is, akik kiemelésre méltónak érezték a verset.

KataHars2016. július 3. 15:02

A torkomat marja megrendítő versed!
Itt hagyok egy szívet.
Kata

Törölt tag2016. július 3. 14:42

Törölt hozzászólás.

adamne2016. július 3. 14:13

Megrendítő versedhez gratulálok drága Valikám.
Szívvel, szeretettel olvastalak: Manyi

gosivali(szerző)2016. július 3. 12:31

Köszönöm szépen mindenkinek.

BakosErika2016. július 3. 12:10

Valikám, megérintett szívszorító alkotásod...
Szeretettel jártam itt. ♥

stapi2016. július 3. 07:18

Gratulálok szívszorító, remek versedhez!

szalokisanyi12016. július 3. 06:20

Megrendítő, nagyon szép alkotás.
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

Gmeindlmargitka2016. július 3. 01:11

Kedves Vali!
Szomorú szívvel gratulálok és szívet hagyok! Margó

gosivali(szerző)2016. július 2. 23:37

@babucsikp: Kedves Péter!
Köszönöm szépen, és talán elhiszed, hogy immár tizenhat éve próbálok, tanulok újra élni. Az évfordulók ideje van most, ilyenkor sajnos, a szép emlékek mellett a fájdalmasak is feltörnek, újra és újra. Nem tudok mit kezdeni velük. Hagyom feltörni, majd elengedem őket - vélhetően egyre hosszabb időkre, hogy helyükbe férkőzhessen némi életöröm. Ez esetben egyébként nincs elengedés... Az általad említett verset édesanyámhoz írtam... Az más volt. Nem könnyebb, más, és lehet mondani azt a közhelyet, hogy az élet rendje, ha valaki nyolcvanegy évesen eltávozik, úgy, hogy kívánsága szerint mindkét gyermeke vele lehet utolsó hónapjaiban, éjjel - nappal. Aztán az a kegyelem is megadatott, hogy foghattam a kezét, utolsó lélegzetvételéig, - és így volt édesapámmal is... A Szerb Antal idézet is sugall azért talán reménykedést, és nem boldogtalan vagyok, csak fáj az élet néha, nagyon, ahogy sokunknak... Kinek ettől, kinek attól. Ennél nagyobb igazságtalanság azonban nincs, ami a fiammal történt. Sajnos, a szakemberek által olyan sokat emlegetett elengedés, gyászmunka, gyászfeldolgozás - ide nem jó szavak. Nincsenek jó szavak. Köszönöm még egyszer, hogy elmondtad gondolataidat.

gosivali(szerző)2016. július 2. 23:29

Köszönöm szépen mindenkinek.

schvalmrozsa2016. július 2. 23:01

Együttérzéssel, szívvel, olvastam fájdalmas emlékezésedet, kedves Vali.
Szeretettel: Rózsa

olahmariann2016. július 2. 22:40

Nem lehet ennél nagyobb fájdalom...mégis élsz...örök, mély fájdalommal...de mégis élsz...
Megrendítő, csodás versednél csendben hagyok egy szívet! Szeretettel: Mariann

szilgyi2016. július 2. 22:18

Örök fájdalmadat nem enyhítheti semmi!
Fájdalmas versednél vérző szívet hagyok!
Terike♡

kapocsi.ancsa2016. július 2. 22:15

Nehéz ilyen mélyre menni...
Most hozzászólni is
Szeretettel: Annamari

Elise2016. július 2. 22:12

Megértem ezt a hatalmas fájdalmat és senkinek se kívánnám. Mély együttérzéssel versedért szívet küldök!
Elise

m.agnes2016. július 2. 21:27

Túlélők vagyunk, majd elveszettek.
Szívvel, Ági

Golo2016. július 2. 21:09

Drága Valikám!

Fájdalmad úgy érzem soha sem enyhül, de az életet bármilyen nehéz is nélküle élni, elfogadod.
Nekem ezt sugallja anyai jajszavad.

P.s.

Szerb Antal tanár úrnak tanítványa voltam az egyetemen. Imádtuk hallgatni az előadásait.

Dram2016. július 2. 20:46

Tisztelettel olvastam fájdalommal teli
emlékező versedet.
Üdvözlettel; András.

vargaistvanneel2016. július 2. 20:38

Drága Vali! Csak az ölelésem szeretném küldeni....

filo-csibi2016. július 2. 20:14

''Mégis élek''
Anyaként érzem és megértem kedves Valika, hogy szinte lehetetlen ''elengedni'' Őt, azonban az irántad érzett mélységes szeretete lehetséges, hogy azt üzeni Neked, hogy így szeretné, mert talán ez neki is könnyebbséget jelentene.
Fájdalmas és gyönyörű soraidnál szívet hagyok: Ilike

Zuzuke2016. július 2. 20:11

Megrendítő, Gyönyörű!Szívvel!Márti

M.Laurens2016. július 2. 20:02

''Egy anya nem áldozhatja oda soha, senkinek
ártatlan magzatát, a legnagyobb kincset!
Minden hiába. Élek. Vagy csak megtörténik
velem azóta az élet...''
--
Kedves Vali! Fájdalmasan mély érzésekkel telt soraid előtt nagy tisztelettel és szívvel hajlok meg szótlanul...
/ Miklós /

Zsuzsa03022016. július 2. 19:44

Kedves Vali! Nagyon csodálatos gyönyörű szép emlékező verset írtál. Szívvel gratulálok: Zsuzsa

''Minden hiába. Élek. Vagy csak megtörténik
velem azóta az élet...''

B...yL...o2016. július 2. 19:32

A múlton nem változtathatsz. De feledni sem lehet. Mégis élni kell. Remény: majd találkozunk újra!
Szeretettel:
László

dr.vegha2016. július 2. 19:09

''Minden hiába. Élek. Vagy csak megtörténik
velem azóta az élet...''

Nem kellenek további szavak..
Szívvel, Attila

maxika2016. július 2. 19:07

Fantasztikus vers!!!!
Albert

pintyipontyi2016. július 2. 19:03

Fájdalmad átérzem.Megható versedhez szívből gratulálok,kedves Vali!
Ilon

Kicsikinga2016. július 2. 18:54

Megrendülten olvastam, és már nem először.

keva5262016. július 2. 18:53

Drága Vali! Torokszorító, szívfacsaró...hihetetlen erőt kíván, és hihetetlen próbatételek elé állít az élet...de élj!!!!!!!
Nagy nagy szívvel, Éva

Grigo_Zoltan2016. július 2. 18:51

Mélyen megrendített a versed...
Gratulálok neked! Zoltán

dvihallyne452016. július 2. 18:31

Torokszorító soraidhoz szívvel gratulálok! Ölellek:Saci

babucsikp2016. július 2. 18:14

Kedves Vali, ne írj egy darabig erről a tragédiáról:
Ez a vers ugyanis ijesztő.
Gyönyörű, de ijesztő: Nem vagyok ugyan hozzátartozód, de féltelek,
- mint egyik nagy kedvenc szerzőmet itt,
én még szeretnék ''Fenséges májusokat''...

Most a hallgatás (erről a témáról) talán többet érne: A jó versek csapdák is sajnos: nem engednek elengedni...
Pedig arra van szükség: lassú, fokozatos elengedésre.
Beletörődni abba, hogy fél lábbal élsz.

Ha nagyon nem értesz velem egyet, akkor bocs, nyugodtan töröld ki ezt a hsz-t, de nem tudtam megállni, hogy ne írjam meg...

anci-ani2016. július 2. 18:07

Maghatóan szép emlékezésedhez kedves Vali szívvel szeretettel gratulálok: Anci

editmoravetz2016. július 2. 18:06

Drága Vali!

Kimondhatatlan az a fájdalom, mely árad minden egyes szóból - szívedben lévő hiányt nem töltheti be senki és semmi ...
Te mégis kimondod a legkegyetlenebbet:
''Egy anya nem áldozhatja oda soha, senkinek
ártatlan magzatát, a legnagyobb kincset!
Minden hiába. Élek. Vagy csak megtörténik
velem azóta az élet...''

Fejemet meghajtva nyújtom szívemet .... megértelek ... Edit /9./

Motta2016. július 2. 17:43

Élsz, mert valamiért élned kell, egy ilyen fajdalommal.
Megható versedet szivvel olvastam.
Motta

Gebics2016. július 2. 17:38

Szépen csak azt lehet megírni, ami nagyon fáj - valahogy így mondta Móricz Zsigmond. Csatlakozom Sidához (a vigasztalás itt hiábavaló).

B.Sanyi2016. július 2. 17:34

Nagyon szomorú, megható versed!

Szívvel: B Sanyi

rojamsomat2016. július 2. 17:33

Minden sor ismerős kedves Vali!
Veled érzésem mégis más, oly mély ''szépséggel'' írsz
hogy a fájdalom önkéntelenül engem választ, és szeretném ha boldog lennél!!!
Nehéz a kosarunk!!
Megható versed szíven talált!!
Szívem veled és itt!!,,,,Tamás

Sida2016. július 2. 17:25

Az ember olvassa a verset és akaratlanul, nem a vershez, hanem hozzád szól.
Vigasztalnálak, de tudom, hogy hiába.
Csak szívem hagyhatom a megértés jeleként.
Klári

clarekri2016. július 2. 17:07

Gyönyörű, szívhez szóló és megrendítő! Egy óriási szívet küldve gratulálok: Klári

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom