Szerző
Vers

A verset eddig 299 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. július 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Thamássy Nagy Géza

Kemoterápia

Fentről csepeg a szer
kanülből vénádba, beléd,
érzed minden centiméterét,
de mondod, legyen!
Legyen, ha kell, s közben
eszedbe tolul minden,
mit nem döntöttél még el -
szeretni merd-e hibáival
igazán azt, kit szeretsz,
vagy utáld inkább halálig
bántó mulasztásotokat -
bocsánat helyett héjaként,
szemért csak a szemet...

Sürgetőn, bár lassan
csepeg egyre a szer...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


erzocsend2016. július 20. 08:05

Kedves Géza! Bátor és kifejezően valós versedért itt hagyok egy nagy szívet: Tibor

stapi2016. július 17. 06:46

Ott, akkor sok minden megfordul az ember fejében... Kifejező versedhez gratulálok!

TNG(szerző)2016. július 10. 18:27

@jocker: Ha ez egy sóhaj volt, akkor vettem....

TNG(szerző)2016. július 10. 18:26

@HalpaMaria: Amíg nincs jobb más, addig ez van. Bizonyos betegségekben az orvostudomány jelen tapasztalata szerint ez ad reményt és hitet a gyógyulásra. Hogy ennek ára is van? Mindenki tudja. Szeretném, ha a továbbiakban inkább a vers gondolatisága lenne a téma.

jocker2016. július 4. 14:36

Hmm...

HalpaMaria2016. július 4. 14:00

Barátnőmet is kezelték, rettenetes volt, már az első csepptől hányingere lett, kezelések után 8-12 napig járkált benne a fájdalom, mire jobban lett, kapta a következő kezelést, és ez tartott vagy egy évig.
Túlélte - de keserves árat fizetett. :( Olyan, mint egy kisbaba, állandóan fáradt, aluszékony - és ez csak egy a sok mellékhatás közül.

TNG(szerző)2016. július 3. 20:56

@zelgitta1: Megértettél. Megráz, belédmar, elgondolkoztat... Pont ez volt a célja annak a Barátomnak, akihez ezt a verset írtam s ki azt kérte, hogy a poet.hu-ra is tegyem fel...

TNG(szerző)2016. július 3. 20:50

@gypodor: Köszönöm a gratulát Gyuri!

TNG(szerző)2016. július 3. 20:46

@rojamsomat: A remény velünk hal el. De még élünk s addig lehet minden kicsit másképp...

zelgitta12016. július 3. 20:15

A sok ''léleksímogató'' után ez...
Megráz, belédmar, elgondolkoztat valósan...
SzÜ
B.

gypodor2016. július 3. 18:37

Fizikálisan és átvitt értelemben is ütős ez a vers: aki átélte vagy szeretteinél látta, tudja miről írtál. Minden nap egy lélektani dráma: miért éppen ÉN, miért nem a MÁSIK.... de gyűlölöm, idejön engem nézni...
Társadalmi kemoterápia is zajlik: csöpög a SZER a sajtóból, a táblákról....
Nem is folytatom (utálom valóban halálig bántó mulasztásokat)
NAGY VERS!
Szívvel gratulálok.
Gyuri

rojamsomat2016. július 3. 17:37

Szívszorító sorok!
A remény mindig él, most is!!
Szívvel,,,Tamás

TNG(szerző)2016. július 3. 15:58

@gosivali: Remény nélkül miért is élnénk tovább? Én most azt remélem, hogy aki olvas, az magába néz mélyen... és egy nagy sóhaj után másképp kezdi élni hátralévő napjait...

TNG(szerző)2016. július 3. 15:57

@gosivali: Remény nélkül miért is élnénk tovább? Én most azt remélem, hogy aki olvas, az magába néz mélyen... és egy nagy sóhaj után másképp kezdi élni hátralévő napjait...

gosivali2016. július 3. 15:43

Megrendítő sorshelyzet, mégis felemelő a megcsillanó remény a versben.

TNG(szerző)2016. július 3. 14:58

@Motta: Szívvel köszönöm! TNG

Motta2016. július 3. 14:25

És reméljük, meggyógyit, és igen, kényszerit, hogy átgondold az életed.
szivvel olvastalak
Motta

TNG(szerző)2016. július 3. 14:11

@Kicsikinga: Megértettél...

TNG(szerző)2016. július 3. 14:07

Kedves Mindenki! Nem szokványos verstéma ez. Éljük a világunkat – sokszor önzőn. Csak az ego, csak az ÉN. Szeretünk, megcsalunk, válunk türelem és megbocsátás helyett, inkább gyerekeken osztozunk, aztán rokonok méltatlan „öriharija”, gúnyos összekacsintás a harmadik fél háta mögött… stb….stb… És hárítunk a végtelenségig, amikor az élet véges voltáról vagy betegségről hallunk. Mert ez velünk nem történhet meg… márpedig igen… a tanulság
levonása ki-ki maga dolga. Köszönöm, hogy elolvastok!

Sida/Klári: Köszönöm!

Kicsikinga2016. július 3. 14:06

Csepeg a jelen, de benne van a múlt, és a jövő is. A remélt jövő.

Sida2016. július 3. 13:34

Megrázó vers. Kétségeket és reményt fejez ki, akár a valóságban.
Ma nekem, holnap neked... ki tudja kinek hogyan alakul a sorsa.
Gratulálok a vershez.
Klári

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom