Szerző
Vers

A verset eddig 593 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. február 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Komáromi Edina

Gyöngyszem

Ez rettenet, melyet
egy egész évszázad
elrejthet.
Múltat jelent, s jövőt.
ez képezi az időt.
Múlt megtörtént, amit
visszahozni nem illő.
Tele vidámság, és bánat,
melyben megtört ember,
és keserű élet, amelyre
nincsen magyarázat.
Ki ha kell élni nem
mer.
Kapaszkodunk keményen
a sziklába, élünk tovább,
itt a jelent remélve, hogy
egyszer talán jobb
lesz.
Ezeket a szemeket
egymás mellé helyezzük,
melybe a jövőbe vetett
hitünket tovább hintünk.
Szájról szájra szól a sóhaj
s összekapcsolódnak a
szemek.
A jelenben vagy, de
tovább lépve már
a jövőt éred.
Ami ma jelen,
az később múltat
jelent.
Így telnek az évek.
Kiindulunk a tegnapból,
ami már volt, s elmúlt
Hozzákapcsoljuk a
mai napot az ami
még van,
az jelen van.
Fordul a kerék,
s az idői igen csak
mégy.
Sodródunk az árral,
amely tele van
számmal.
Nappal, hónappal,
s a nagy évaddal.
Az idő csak
egyre nő.
Feljegyezzük, hogy
el ne felejtsük.
A többi csak árny
marad, melyből
az emlék fakad.
Mily hosszú, és
rövid az élet, ez
az amit előre tudni
nem lehet.
Rakosgatunk minden
szemet, amely, ha
leesik mindörökre
eltörik.
Óvatosan hiszen
minden élet egy
gyöngyszem.

2009. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom