Szerző
Csorba Tibor

Csorba Tibor

Életkor: 63 év
Népszerűség: 85 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 310 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. július 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

m.falvay, Motta, rojamsomat, szilgyi, zelgitta1, 2 láthatatlan tagunk

Csorba Tibor

Bivalyok

Hat fekete bivaly -
rossz lelkiismeret,
földöntúli, sötét,
könnytelen menet -
vontat méla búval
egy varázsszekeret.

Kötelek feszülnek,
szarvak ringatóznak,
széllel kergetőznek
felhői a pornak.
Hasadt bivalypaták
hangyákat tipornak.

Most kel a Nap - virrad.
Hosszúak az árnyak,
messzire vetülnek
ólmos fecskeszárnyak -
frakkos vendégei
izzó magyar nyárnak.

Jézus-arcú búza-
szem kalászba érett:
szőke búzatenger
lengi a vidéket,
s ahogy a Nap felkel,
úgy tikkaszt, úgy éget.

*

Péter-Pál kaszát fen,
búzatő megszakad.
Ezer év Tiborca -
csak a lelke szabad -
kérgesült kezekkel
a mag népe arat.

Suhan a kaszaív,
búzaszárak dőlnek:
szabályos rendekben
borítják a földet,
magrejtő kalászok
csokorba verődnek.

Marokszedő lányok,
fejkendős asszonyok
sarlóval a kézben
követik a nyomot -
kévét kötnek, s gyűlnek
keresztek, asztagok.

*
Kalászból pergetni
milliónyi szemet?
Kinek, ami jutott -
sokféleképp lehet:
cséppel, nyugodt lóval,
ki szérűn lépeget,

s tüzesgéppel hajtott
cséplőmasinával -
lépést tartva korral,
technikai árral -
megtoldva a hitből
felnövő imával.

*
Hat bivaly a porban:
cséplőgépet húznak.
Messziről, messzire,
hosszán keskeny útnak,
estig tartó kínján
csontnak, élő húsnak.

Mezítlábon baktat
a hajtó a vezér
ökör mellett, ostor-
szíj, ha füléhez ér,
ránt egyet a jármon.
Az ember csap, s beszél.

Sehol egy felhő,
messze a szárnyék -
rövidül és kúszik
alájuk az árnyék.
Mintha a levegő
forró tűzzé válnék.

S ahogy egy domb mögül
az út kikanyarul,
hat bivaly orrába
vízpára iramul -
szomorúfüzek közt
zsombék és víz alul.

Csá! - ordít a hajtó,
ostorszíj hasogat.
Rángatja a jármot,
őrült bivalyokat -
de az útról letér
az ördögi fogat.

S rezgő orrcimpákkal,
felvetett hat fejjel
rohan a zsombéknak.
Szentségel az ember,
száguld a vontatmány -
a víz mindent elnyel...

Vízi bivaly módra
hűsöl a hat állat -
nyakig elmerülve
isznak, dagonyáznak.
Üvölthet a hajtó,
a cséplőgép ázhat.

Áthajlott már a Nap
fényíve az égen.
Az árny újra nyúlik.
Szerte a vidéken
morzsol a vén idő -
a sohase tétlen.

A hat bivaly elszánt:
recseg három járom.
Nem látott még ember
hetedhét határon
ilyen ősi erőt
harminc tüzes nyáron.

Feszülnek az izmok,
szemek kiguvadnak.
Talajt fog a lába
fekete, bús hadnak,
és megmoccan a gép!
Mint a Nap, haladnak.

*
Ásít a napkorong,
némák az asztagok.
Tücskök ciripelnek,
egy gólya andalog.
Bogarak röppennek -
zümmögő angyalok.

Megáll a gyászmenet,
az út itt megszakad -
a gép megérkezett.
Napokra itt marad
pergetni életet
a magyar ég alatt.

2016. április 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rozella2016. augusztus 23. 21:22

Végig ''láttam'' nagyon köszönöm az élményt, remek volt! Szívvel, szeretettel olvastam, Róza

Szinci2016. július 20. 18:19

Régi emlékek, jaj de jó olvasni :-) Még annak idején mikor cséplőgépek mentek házról házra csépelni a gabonát, és ott főztek az embereknek ahol az ebédidő érte őket:-). szinte látom magam előtt versed kapcsán az eseményeket. Nagyszerű vers , csak dicsérni tudlak. Üdvözlettel. szinci

szilgyi2016. július 13. 13:29

Gyönyörűszép emlékezés, látszik a szereteted a vidék iránt! Olyan szemléltetően írsz, mintha egy természetfilmet néznék!
Szívvel: Terike

rojamsomat2016. július 6. 17:19

Kedves Tibor visszajöttem szép versedhez figyelni!
Szeretettel,,,Tamás

rojamsomat2016. július 5. 07:46

Remek emlékezés!!
Sok dologban személyesen részt vettem gyermekként!!
Jó vers!!
Szívvel,,,Tamás

m.falvay2016. július 4. 23:14

Nagyon szépen írtad le a régi kétkezi aratás folyamatát .Valamikor én is részt vettem benne , de csak a vízhordó feladatig jutottam , meg a cséplőgép mellett szoktam ólálkodni .
Szívvel olvastalak Miki

zelgitta12016. július 4. 20:29

Kedves Tibor, egyébként én is onnan jöttem (igaz, egy picit odébbról, magasabbról), s minden arató/cséplő mozdulatot ugyanúgy ismerek, sőt a bivalyok nálunk még mindig csordában járnak legelőre, ha épp nem húzzák a szekeret vagy cséplőgépet. Bocsánat a kiegészítőért.

mernok58(szerző)2016. július 4. 20:12

@zelgitta1: Nagyon szépen köszönöm, kedves Brigitta!

Különösen jól esik ez ma, mert éppen születésnapozok (''született július negyedikén''). Igen, én onnan jöttem, jól érzed! És ha tényleg maradsz még egy ideig, hát igazán kiteszek magamért - elviszlek a pusztába sok-sok kalandra: versben persze, de úgy sem lesz nagyon unalmas.
Szeretettel: Tibor

zelgitta12016. július 4. 19:44

Kedves Tibor, azonkívül, hogy jó mesélő és fantasztikus verselő vagy, jól érződik, hogy a magyar vidék, a falu, dolgozó falusi ember képét sem könyvből ismered. Bizonyára ott nőttél fel, láttad, megtapasztaltad a paraszti élet minden apró és jellegzetes mozzanatát. Én részemről élvezettel olvastam az elbeszélő költeményt és örülök, hogy idetaláltam, biztosan nem utoljára.
Elismerésem!
Brigitta

Motta2016. július 4. 12:44

Nagyon tetszik, ahogy leirtad az aratást.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom