Szerző

Schneider Kincső

Életkor: 18 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 658 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. július 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

lizomka, rojamsomat, 1 láthatatlan tagunk

Schneider Kincső

A fogyatékos gyermek

Távoli, hideg sóhaj a vállamon.
Elveszettem egy napsugarat régen.
A rideg távolságtól befagyott föld...
Elveszett hit, mi rég még melengette.
Úgy hittem, megvolt, míg fentről kémleltem.
Tudtam, hogy így lesz -
Tudnom kellett volna, észre sem vetted,
Észre sem vetted, anya, mikor sírtam.
Most távolabb vagy -
De távolabb vagy, mint ahogy gondoltam,
Anya, halványan érzem most, hogy ölelsz.
Anya, bárcsak öleltél volna régen,
Mielőtt a kocsi fénye vitt volna
El belőlem egy darabot. Már késő.
De ne sírj, anya,
Én megbocsátok.

2016. április 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. július 5. 17:43

Megható csoda vers!!
Szívvel,,,Tamás

Perzsi.2016. július 4. 22:02

Itt
ragadtam a versednél. Újra és újra elolvastam. Mintha én lennék te, az volt az érzésem olvasása után, annyira átjön a mondanivalója a versednek. Régóta figyellek.
Itt hagytam egy szívet:Erzsi

lizomka2016. július 4. 18:40

Meghatóan szép vers.
Csendes szívvel olvastam nálad.
Szeretettel,figyelni foglak:Kati

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom