Szerző
Vers

A verset eddig 192 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. július 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Kovács Gábor (sir.koga)

Porcukor

Hazatérsz este: csendes a lakás,
és nem hallatszik nyuszikaparás.
Az üres ketrec borúsan fogad,
mert nem rágcsálnak már a kis fogak,
apró körmével ott már nem neszel.
A nyolc hosszú év hamar elszelel.

Szép élet volt az, mit ő élhetett,
mert tőled kapott mindig friss vizet,
szénát, gyümölcsöt, néha kis simit.
Szemed sarkába apró könny szökik,
fakó mosoly villan csak ajkadon,
csendes a hangod, lelked fáj nagyon.

Segítenék, de sehogy sem tudok,
kevés vigasz csak, amit nyújthatok.
Egy világ választ téged tőle el,
de szívedben él, míg emlékezel.
Nem érsz nyomába, bár már nem szalad,
hisz általad nyert angyalszárnyakat.

Egy tarka réten ugrál boldogan,
hol felkelő nap örök fénye van.
Ha zsenge fűvel bendőjét tömi,
minden zöld falat örömmel teli,
szőre fényes és puha, mint a plüss.
Legyen hát kedved újra szép, derűs!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. július 7. 07:43

Megható vers!!
Szívet szorító fájdalom!!
Szívvel,,,Tamás

Zsuzsa03022016. július 6. 10:11

Szeretem a nyuszikat, aranyos kis állatok. Szépen emlékeztél meg róla. Szívvel olvastalak: Zsuzsa

Motta2016. július 6. 09:57

kedves kis emlékezés a nyuszidról, nagyon meg tudja őket az ember szeretni.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom