Szerző
Kaposi György

Kaposi György

Életkor: 65 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 321 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. július 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kaposi György

Városliget

Itt nőttem fel a liget szegletén
Itt fociztam először a zöld gyepén
Itt tanultam meg korcsolyázni
Itt tanultam meg a Széchényiben úszni
Itt tanultam meg bicajozni
Itt volt az első randevúm

Itt tapasztaltam meg, hogy milyen gyermeknek lenni
Itt szereztem meg jó barátokat, néha "ellenlábasokat"
Itt értettem meg, hogy milyen szabályok vannak
Itt voltak az első "galerik", bunyózások
Itt találkoztam először a rend őreivel
Itt kergetett meg először a gyepek őre

Akkor még volt tisztelete a "csősznek"
Akkor még volt szép gyep árnyas fák alatt
Akkor még Beatles dalokat énekeltünk a padokon
Akkor még volt tengópálya, mit mi rajzoltunk
Akkor még volt zöld bokros rész, hol néhány csók megtörtént
Akkor még volt igaz romantika, néha féltékenység

Nekem a liget volt az "otthonom", békés, néha lázadó
Lehetett a tóban horgászni, csónakázni
Vagy csak a békákra, gőtékre "vadászni"
Lángost, perecet, netán virslit majszolni
Szép lányoknak a haját húzva udvarolni
A vidámparkban csocsózni, dodzsemezni

Az állatkertben a majmokat majmolni
Virágokban, lepkékben gyönyörködni
A medvéket, oroszlánokat "bosszantani"
Az elefántot, zsiráfot fényképezni
A fókák vicces mozgásában gyönyörködni
A farkasok, hiénák "illatától" megszédülni

Ez volt a liget, hangulatát máig is érzem
Mi lesz veled, kedvencem?
Mi lesz az emlékeimmel?
Betondzsungel lesz belőled?
Ezt nem szeretném, hiszen ezzel elveszteném
A fiatalságomnak szép idill képeimet...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metta2016. július 28. 16:58

Kedves György!
Nagyszerű verset írtál a városligetről,szép emlékezés! Az ember csak reménykedik,hogy nem dúlnak fel mindent,és egy-egy kis szeglete megmarad úgy ,amint emlékeinkben él!
Ilyenkor mindig meghal az emberben valami.
Szívvel olvastam sorai!
Üdvözlettel:Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom