A természet varázsa
magány
A távolba nézek, s látom, alkonyodik,
A tájra lassan ködfátyol húzódik: csendben, csöndben,
Lám minden lepihen, elalszik...
Eltűnődöm az őrtorony ablakánál,
Elmerengve nézem a természet új varázsát,
Lent a mélyben rideg, zord, ezüstös csillogás,
Fent az égen a kéklően tündöklő csillagok raját...
Megfigyeltem egyet ott magamnak, s mintha te lennél ott,
Úgy ragyog az,
Ezer örömmel ontja fényét, én becézgetem,
S ő mintha értené...
1987. január 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lalala(szerző)2016. július 27. 09:30
@111111: @Hopehely: @adamne: @Tracus: @jocker: @filo-csibi: @Motta: @Metta: @keva526: @anci-ani: @dr.vegha: Kedves Költő Társak! Mindenkinek köszönöm hozzám,illetőleg versemhez írt hozzászólását! Baráti öleléssel, lalala!
1111112016. július 26. 23:23
Nem mai vers, de érezni a tömény sóvárgást soraidból, szívvel: Piroska
Törölt tag2016. július 26. 15:06
Törölt hozzászólás.
adamne2016. július 26. 14:37
Nagyon tetszett a versed! Gratulálok kedves László szívvel,
szeretettel olvastalak: Manyi
Tracus2016. július 26. 14:00
Szép sorok, gratulálok!
jocker2016. július 26. 09:42
Érdekes és nagyon tetszik is.
jocker/Kíber/Feri
filo-csibi2016. július 26. 08:56
Talán a legfontosabb kedves László, hogy Te elképzelhetőnek tartottad, hogy Ő érti.
Szívet hagyok: Ilike
Motta2016. július 26. 08:49
Talán érti...
szivvel olvastam emlékezésedet.
Motta
Metta2016. július 26. 07:34
Szép emlékezésed szívvel olvastam!
Üdvözlettel:Margit
keva5262016. július 25. 22:02
Biztos értette is...
szívvel, Éva
anci-ani2016. július 25. 21:57
''Úgy ragyog az,
Ezer örömmel ontja fényét, én becézgetem,
S ő mintha értené...''
Nagyon szép romantikus emlékezés, csodás természeti képekkel...
Szívvel olvastam: Anci
dr.vegha2016. július 25. 21:46
Nagyon szép vers... legalább anno Te nem aludtál őrség közben :-)
Szívvel,
Attila