Raffay Györgyné Anna

Emberek, remények

Egyedül, ám nem magányosan.
Élnek emberek és remélnek,
Hogy egyszer majd, ha felkel a nap,
És vidámak lesznek ők, az emberek.
Kik rohannak, szinte észre sem veszik,
Egy mosollyal szebbé és
Boldoggá lehetne tenni e földi világot.
Öröm és bánat együtt soha nem létezik,
Mert van ember, ki szomorú, az arca csupa bú,
Aki vidám boldog arcán csupa öröm, vidámság.
Nyitott szemmel járjunk, tárjuk ki a szívünket,
Segítsünk, aki elesett és szomorú, akkor
Nem lesz bánatos ember e világon.
Mindenkinek ezt kívánom.