Korrozív sóvárgás
Kopogó falak
Hullámhosszán állok
Tétován merengve új erőért kiáltok
Mágnesként tapad rám a levedlett mocsok
Mely zsarnoki súlya alatt lassan térdre rogyok
Tengernyi titok
Bőröm alatt tolong
Tértől megfosztva ereimben szorong
Csontig hatolnak a kimondatlan szavak
Prédára vadásznak mint a vehemens vadak
Füstszürke est
Ver lelkem homokján tábort
Jogosulatlanul belém döfve a gunyoros zászlót
Diadalszót fúj az új hajnal tavasza
Gyötört hangom megveti az idő romhalmaza
Kriptám ajtaján
Lép be a zarándok felismerés
Engem okolva el nem követett tettemért
Fejemre ködbe burkolózva búcsúcsókot lehel
Porladozó szellememre borítva a sivár halál-lepelt
Egy kísértő emléknek, Matnek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
JohanAlexander2017. május 30. 08:50
Edit, ez nagyon jó!
Szívvel (3.) gratulálok, s figyelőmet (7,) sem hagyom tétélenül!
szalokisanyi12016. augusztus 21. 07:11
Nagyon megrázó gondolatok.
kicsikincsem2016. augusztus 17. 10:41
Nekem nagyon tetszett... Szívvel gratulálok.
Icus
gypodor2016. augusztus 17. 08:41
Nehéz sorok, ütős vers: impulzív címmel!
Tetszik.Szívvel olvastalak.
Gyuri
Törölt tag2016. augusztus 16. 21:04
Törölt hozzászólás.