Szerző

Hideg Mónika

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1561 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. március 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Hideg Mónika

Nincs baj, semmi baj...

Nézz mélyen a szemebe,
Látnod kell mit érzek.
Látnod kell, már nem félek.

Elengedtelek, tudom így jobb lesz,
- remélem, hogy az lesz -
Haragszol rám és nem értesz
meg,
Nem hiszed el, hogy miattad van
ez...

Te hibáztál, én tépelődtem,
Azt hitted nincs baj, pedig én
féltem.
Féltem, hogy vége, ennyi volt
örökre...

Most mégis én vagyok,
aki kimondta a szót.
Aki naivan azt hitte,
nem felejted el sose.
Mégis azt látom,
egy hét kellett neked.
Mit szóljak ehhez, belül sírok,
de előtted nevetek.

Miattad lett vége,
Te csináltál rosszat,
Én mégsem kérek semmi,
csak mondd ki, mondjad:
Mondd, hogy jó volt szeretni,
s nem akarsz feledni.

Nem haragszom, ez az egy nem
megy,
De te rám nézel, azt hiszed te vagy
a keményebb.
Látom, hogy csajozol, sosem
unatkozol,
Csak gratulálni tudok, remekül
változol...

Bennem él egy kép, egy régi
emlék,
Álompár... ezt hallottuk
mindég.
Most mégsem tudok veled őszinte
lenni,
Mert Te egy valamit tudsz már
csak, megbántani, kinevetni...

Fáj, hogy ilyen vagy,
Hazudsz önmagadnak.
Flegmán megkérdezed, mi baj?
Inkább nem sorolom, azt mondom
nincs baj, semmi baj...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zi.zi982010. április 2. 21:25

Mindegyik versed elolvastam most és hihetetlen te nem költőnek készülsz?
Gyönyörűek köszönöm, hogy leírtad!!!!!:D :)

zol2009. május 24. 22:08

Jót jelent csak is jót, így nagy sokára reagálok, jobb késöbb mint soha.

Monaa(szerző)2009. március 19. 16:17

jól esik az együttérzés:) köszönöm a dicséretet:):)

furjanos2009. március 17. 17:22

Mónika!

Teljesen átérzem versed mondanivalóját, fájdalmát.
Egy kicsit hagyd pihenni, nyugodni és érlelődni érzéseidet. Addig amíg cipeljük a ''zsákot'' zsibbad a vállunk és nem azt érezzük, amit kell. Le kell tenni, s amikor már nem fáj a vállunk, emeljük meg újra a zsákot és majd akkor érezzük igazán, hogy mit is cipeltünk. Ez csak egy jó tanács, ha nem akarod, nem is kell vele foglalkoznod. De sajnos én is tudom, milyen ez:-(

Üdv.: Papp Für János

Monaa(szerző)2009. március 17. 16:52

:)akkor ez most jót jelent:)mert sikerült érthetően fogalmaznom:)

zol2009. március 15. 21:48

Ezt örömmel hallom, nekem is ismerős volt a dolog. Nem akartam én osztani az észt:) Csak sikerült átéreznem.

Zoli.

Monaa(szerző)2009. március 15. 20:03

köszönöm szépen Zoli!igen erre már én is rájöttem.....
/szerencsére/:) még egyszer köszönöm:)

zol2009. március 14. 22:31

Aki ilyen szépen leírja érzéseit még ha csalódás is annak nincs szüksége egy ilyen emberre. Már bocsánat,szép a lelked ne pazarold, el olyanra aki nem értékeli.

Üdvözlettel Zoli.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ