Szerző

Tóth Bálint (Balinthka1)

Életkor: 3 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 185 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. augusztus 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Bálint (Balinthka1)

Halotti beszéd

Kedves szomszéd
hogy vagy már gyalog se
pedig nemrég még együtt kocsikáztunk
az élet sztrádáján s most
új utakra tévedtél
ó minek törted annyit fejed
lám megfejtetted a halál titkát
az élet nagy rejtvényét
midőn a miénk voltál most már a földé
felötlött a világ s alásüppedtél
hogy unokáink gyepeden
játszhassák ezt az életnek csúfolt
játékot ha tiéd már lejátszott
meccs

s már tudom hogy hova tűnt
az a több milliárdnyi halott
ezek vagyunk: fűszálak
látjátok feleim szemetekkel
végre kitalálunk az élet
kusza labirintusából és ezek leszünk
fűszálak

kedves Barátom szokj az újhoz
asszony helyett új az Isten
a lesz már nincsen
de szellemed letüdőztük mélyen
itt vagy már itt élsz bennünk
való voltál képzelet lettél újra
a sír az új gyámod
így rendelte a sors bírósága
a találomra szeparált esküdtszék
de ilyen már csak ez
a véletlenek körforgása
a karma húsodba maró karma
látott szemed
melyet most a halál kibélelt
dübörgött szíved
de most végleg lenyugodott
a síri csend járja át
északtól délig kelettől nyugatig
minden egyes testtájad
beszédesebb voltál élve
most úgy bámulsz rám
mintha nem is ismernél
bár elismerem farkasnézésbe
most te nyertél
nyertél

már ki se nézel
pedig oly nagy csoda voltál
hétmilliárdból csak egy
születhetett ilyennek
s neked sikerült
oly különleges voltál
s klisé lettél
köz-hely lettél
részegek és mások vizelő-helye
a természet újjászülető gyermeke
csoda voltál halott lettél
s szívünkbe örökre
lett-tél

hiányozni fogsz
de inkább már fent tali
mint itt még egyszer
zombiként
a morál emel föl
mert mi akarjuk nem te
de remélem szép álmokba vitt
ez a végekig szóló tente
félek rettegek
ajtót se nyitok ha csengetnek
nehogy a postás hozza azt a bizonyos
takarót

szomszédom barátom
a haláldeviza túl sokat rótt
independens számládra
de hidd el kortársaid közt
senki se faragott ily koporsót
senki se dalolt ily vidám gyászéneket
senki se rendezett ily szertartást
se tort
se...
mi élők szüzek vagyunk
de egyszer mindnyájan elveszítjük
mert ez a mi dolgunk
ó halál te
strici

hamvaink már nem állnak össze eggyé
bármi voltál mostmár nem vagy csak két té
elporladnak összekarcsult testeden
az egyszer jelei mozdulatlan verem
szellemednek e föld alatti síkság
újra nősz - könnyeink etette virág
s tűnt végtagjaid szirommá lesznek
s akkor kinyílnak kapui a mennynek
s szeretteid repítenek ha a szél nem
párás ablakomra vésem:
nyugodj békében

hát látjátok feleim mik vagyunk
fűszálak és két t-k

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sida2016. augusztus 28. 15:43

Nem mondhatom, hogy végig veled szomorkodom, mert helyenként megmosolyogtam a szöveget.

Si

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom