Szerző

Major Hunor

Életkor: 21 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 243 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Major Hunor

Mandulafa

Elfáradt a lelkem abban a sok mocsokban, amit látott,
Elfáradt, midőn segítségért kiáltott,
Az örökös harcok,
Amikor nem voltak mellettem az ismerős arcok,
Azok a kifürkészhetetlen, végtelen utak,
A lelkem mélyre ásták, mint valami kutat,
Már csak te vagy itt nekem,
Ki élhetővé teszed sötét életem,
Itt voltál s itt is maradtál velem,
De mégse,
Mégse szorítod a kezem,
Elvégre neked ott van valaki más,
De én járom tovább a végtelen utat!
Ásom - ha kell - a mélységes kutat!
Hisz érted élek, s ez így is marad.
Küzdök érted!
Míg nem ölelhetlek egy mandulafa alatt!

2015. október 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2016. szeptember 2. 19:06

Nagyon szépen versbe írtad! Szívvel gratulálok: Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom