Balaton-fevidék
Ölelő karját nyújtja a Balaton
Fénylő vizén csodás az esti alkony...
Hol kecskekörmök regélnek a parton,
Mosolygó holdsugár, rá ezüstöt von
Vitorlák ringnak fényes víztükrén
A hajnal pírja, mint ébredő szirén
Villantja szemének sugarát kékjén
S, tarajcsillámok nyargalnak mezején...
Szép domb-völgyes nap érlelte lankákon
Cigánynóta ébredezve pislákol
A míves, útszéli víg csárdákon,
Hol tüzes bor csókja forr a poháron
Halászlék, gulyások illata terjeng
Bográcsok hívogató füstje kereng
Mezők tarka virága édesen leng
Távol, több düledező várfal mereng
Akadnak köztük büszkén meredezők
A harcos, magyar múltra emlékezők
Vitézi hagyatékok, ősi erők
Legendás mítoszok, kiemelkedők...
Kergetődző öreg bakonyi szelek
Régi, híres betyárokról regélnek
Hegyeiben hűs források erednek
Festői tájainkon csörgedeznek...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szuzus2009. március 11. 18:23
Nagyon szép, kedves vers az ismerős tájakról!
üdv.:szuzus
kerecsen2009. március 11. 13:39
Már a cím gyönyörű...És a vers is megpezsdíti az igazi jó vörös magyar vért, akár a Balaton-felvidéki jó vörös borok!
Gratula!
mezeimarianna2009. március 11. 03:39
szép!!!