Szerző
Vers

A verset eddig 478 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. március 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Zelenka József

Szomjas éjszakán

Ezen az éjjelen üres a város,
csendes, elfeledett és oly homályos.
Szomjamat indultam csillapítani,
mert vérem vágya nem hagy megnyugodni.
De én csak halkan haladok előre,
e nagy fénypompázó betonerdőbe.

Átkozom az átkot amit te adtál
azon az éjszakán mikor elhagytál,
és azóta te vársz rám a sötétben
felszabadító csókom reményében.
Kereslek is, és majd megtalállak.
Addig is járom csendes éjszakákat.

És egyszer egy ilyen szomjas éjjelen
mikor nem találom gyilkos végzetem,
rád találok sötét árnyak leple közt,
és sorsunk lángja végleg összeköt.
Együtt indulunk a legvégső útra.
Az utolsó, csendes, üres városba.

Kezem kezedben és csókom a szádon.
Nincs is más mi kellene e világon.
Elindulunk hát régmúlt idők óta
első és egyben végső hajnalunkra.

És e szép hajnal fényében pusztulunk,
de a csendes széllel tovább utazunk
együtt az üres kiszáradt világban,
szélben hamvaink végtelen táncában.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


valoczy_szyl2009. március 11. 20:50

Szeretem, amikor valaki a jövőről ír verset. Az optimista szemlélet sokat segít a szomorú helyzetekben. Csak néha nagyon nehéz.
Szyl

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom