Szerző

Kalmár Gábor

Életkor: 21 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kalmár Gábor

De...

Vad őszi szél szórja szerteszét búbánatnak porát,
Keresném, de nem találom fájdalmaim okát.
Megannyi okom lenne boldogan, fent, magasan szárnyalni,
De visszahúz egy érzés, egy gyötrő kis kötelék által, mi
Körbefonja testem, gátol, leszorít és elszorít,
Befészkelődik fejembe, kínoz, letör és elszomorít.
Szárnyaimon rút keserűség és gyengeség taposnak,
Nem emelnek fel már, ők is a fájdalomnak adóznak,
De még tartom magam, ha félve is,
Saját magam vagyok a menedék,
Hová bújok biztonságért, ha
Már nincs hely, hova mehetnék.
Sosem hittem volna, hogy ennyi elszállt év után
Ő fog megint uralkodni elmém titkos zugán.
Hiába a feledés, már értelmét vesztette,
Úgy tűnik, végigkísér, ki velem ezt tette.
Emléke jelen van, de hozzászokok lassan,
Hozzászokok lassan, de egyre biztosabban.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2016. október 23. 12:32

tetszik!
jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom