Szerző

Mary Lance

Életkor: 21 év
Népszerűség: 68 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Mary Lance

Ha azt mondom...

Ha azt mondom, az élet számomra már nem titok,
Ha azt mondom, nem boldogít már semmi sem,
Ha elmondom, mind jöttök ti, hatalmasok,
Akik, ha minden igaz, a szeretteim...
Teljes mértékben rám tör rettegett félelmem,
Ti meg soroljátok bűnös tetteim.
Megcsonkított lelkem meg csak fáradtan bömböl,
A csonkításért nem győzök nektek köszönetet mondani...
Közben ajtómon egy büdös koldus dörömböl,
Ti meg néztek rám, mintha csodát várnátok,
Ajtónyitásra vártok, de arra várhattok.
Mikor felemelve éreztem magam, ti sokáig ezt nem hagytátok,
Pofonokat osztott az élet is, de a legtöbbet bizony ti adtátok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


clarekri2016. szeptember 22. 18:42

Ez bizony elég keserű vers, de annyit elmondok neked, hogy ebben az életkorban én is ilyen verseket írtam. Még pszichológushoz is elküldtek verseim miatt. S ma már nekem sem fájnak a régi pofonok. Meglásd, az évek múlása meghozza a megnyugvást is. Szívvel olvastalak: Klári

1111112016. szeptember 22. 08:38

''Mikor felemelve éreztem magam, ti sokáig ezt nem hagytátok,
Pofonokat osztott az élet is, de a legtöbbet bizony ti adtátok.''
Sok hibát követünk el életünk során szeretetből, féltésből is.Nem véletlenül született a mondás: “A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve” . Szebb napokat szeretettel, szívvel: Piroska

gypodor2016. szeptember 21. 17:55

Az ember tizennyolc éves korára sok mindent megtapasztalt már. Kritikus kor ez: az elszakadás, a felnőtté válás, egy kicsit a düh, a fájdalom kora is. Ilyenkor azt is bántjuk, aki szeret bennünket. Sőt! Őt talán jobban is! Hogy miért? Talán pont ezért...
Igen! Ez az első pofonok kora, ha későn jön, az is baj, ha túl korán, akkor meg azért. Pont jókor az ÉLET tud adni, de nagyot!
Azt hiszem, én tudom, Te miről írsz, Te pedig azt, miért...
Szívvel
Gyuri

adamne2016. szeptember 21. 15:07

Szomorú soraidat szívvel olvastam drága Mary.
Szeretettel olvastalak: Manyi

szalokisanyi12016. szeptember 21. 13:22

Szomorú jajkiáltás ez az alkotás!
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

anci-ani2016. szeptember 21. 11:56

Szomorúság bánat elégedetlenség... ezeket mint szeretteid lelkedbe ültették???
Légy nyitott feléjük, próbáld lelki gondjaid megosztani azokkal, akik közel állnak hozzád...
Megható, fájdalmas versedhez szívet küldök szeretettel: Anci

Motta2016. szeptember 21. 09:29

Ez nagyon szomorú.
szÍvvel olvastalak
Motta

dr.vegha2016. szeptember 21. 09:20

bocs: érzés

dr.vegha2016. szeptember 21. 09:20

Jó a vers, de az ézés, ami kiváltotta koránt sem...
Szívvel,
Attila

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom