Pécsi Ágnes

A fecskék és a macsek

Egy kicsi fecske
gallyakat gyűjtve
eresznek alján
fészket készítget.

Látja a cirmos
háztetőn mászva,
repked a szárnyas,
csőrébe pálca.

Setten a szőrmók
kúszva, lapulva,
kíváncsi forma,
lesni akarna.

Röppen a tollas,
szorgosan épít,
nem veszi észre,
hatolva nézik.

Cirmos, a kukkancs,
ereszhez érve,
nyújtja a nyakát,
alulra kémlel.

Hirtelen fölcsap
még egy kis fecske,
vészjelzőn csippant,
tszink-tszink, segítek!

Két kicsi fecske,
védve a fészket,
csapkodva bátor,
nyaú felé hess!

Cirmos felugrik
borzolva szőrét,
két manccsal csapkod
fecskéktől félvén.

Villáskák csőre
egyet le koppant,
szőrmók eliszkol,
feladta gyorsan.

Fecskepár boldog,
megvan az otthon,
vígan csipogják,
tszvit-tszvit-tszvit, oly jó!

Tojáskák gyűlnek
fészeknek alján,
reppen az egyik,
pelyheske lám, lám!

Két kicsi fecske
gyűjti a férget,
rovarok, lárvák,
fiókát éltet.

Fészeknek szélén
aprócska szárnyak,
ejtőzni készen
szállni tanulnak.

Cirmos a fűből
felnéz oly sokszor,
menne, de mégsem,
sajog a csőrkopp!

Kis bölcső alja
hideggé válik,
búcsúznak lakók,
vándorlás csábít!

Sok kicsi fecske
ősszel elindul,
Afrika télen,
tavasz, nyár itthon.

Macsek, a kukkancs,
nyávogva nyújtóz,
várja a tavaszt,
addig is durmol!