Szerző

Kiss Angéla

Életkor: 20 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kiss Angéla

Meglelem

Meglelem egyszer vajon én is...

Olykor, mikor magányos vagyok,
Sokszor pillantok fel az égre,
S gondolok arra, hogy
A mi kapcsolatunknak miért is lett vége?

Szerettük egymást, s bíztunk benne,
Hogy egyszer majd mi is mondhatjuk,
Együtt maradtunk örökre,
De nem így lett, ennek már egy éve.

Hogy megcsaltál s elhagytál örökre,
Olyannyira szerettelek, hogy
Az szavakkal el sem mondható,
De érzéseimmel mindig hadban állva

Merengtem el abban, hogy
Kimutassam neked csak egy kicsit is,
Hogy érezd, de nem ment,
De hidd el, nem születtem érzéketlennek,

Érzéseimet megtagadva mosolyogtam rád,
Mikor megpillantottalak az utcán,
Nevettél vele, ki miatt elvesztettelek,
De nem haragszom rád, hisz...

Ez is egy próbatétel, mit ki kell
Hogy álljak, hogy igaz szerelmemet
Végül én is megtaláljam,
Kívánom magamnak e csillagos éjszakán,
Hogy végül így legyen, s az életem vele leéljem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


JakabFatima12016. szeptember 30. 15:29

Csodás vers, szívvel gratulálok: Fatima

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom