Bánatos apóka
Őszbe csavarodott, bicegő apó
botjára dőlve a föld felé hajol.
Remegő kezével virágot tép le,
párjának sírjára szomorún ül le.
Görnyedő hátán nyolcvan év múlása,
borostás arcán szenvedés rózsája.
Egy hete ment el hatvan év boldogság,
egy hete szíve csak üres méhkaptár.
Kicsordult belőle minden, mi édes,
eltemette azt drága hitvesével.
Gyere most már értem! - néz fel az égre,
nyomorult éltemnek legyen már vége!
Hangját az égiek megértőn fogadják,
a jajongó apókát fénybe burkolják.
Teste elernyed, lelke száll az égig,
párját keresi Ő az ég tengerén végig.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
uszuka(szerző)2016. október 2. 10:06
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!!!
kicsikincsem2016. október 2. 07:29
Szomorú... Szívvel gratulálok.
Icus
garkati2016. október 1. 18:52
Nagyon szomorú a történet. Valóban lehet annyira szeretni, hogy elviselhetetlen a másik hiánya, s bánatba meghasad a szív...szívet hagyok cserébe: Katalin
Ibolya.522016. október 1. 18:21
Megható, szomorú történet. Szívet hagyok. Ibi
Motta2016. október 1. 16:48
Szomorú, szép történet.
szÍvvel olvastalak
Motta