Szerző

Pálné Lele Ilona

Életkor: 63 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 283 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. október 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pálné Lele Ilona

Bánatos apóka

Őszbe csavarodott, bicegő apó
botjára dőlve a föld felé hajol.
Remegő kezével virágot tép le,
párjának sírjára szomorún ül le.
Görnyedő hátán nyolcvan év múlása,
borostás arcán szenvedés rózsája.
Egy hete ment el hatvan év boldogság,
egy hete szíve csak üres méhkaptár.
Kicsordult belőle minden, mi édes,
eltemette azt drága hitvesével.
Gyere most már értem! - néz fel az égre,
nyomorult éltemnek legyen már vége!
Hangját az égiek megértőn fogadják,
a jajongó apókát fénybe burkolják.
Teste elernyed, lelke száll az égig,
párját keresi Ő az ég tengerén végig.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


uszuka(szerző)2016. október 2. 10:06

Köszönöm szépen a hozzászólásokat!!!

kicsikincsem2016. október 2. 07:29

Szomorú... Szívvel gratulálok.
Icus

garkati2016. október 1. 18:52

Nagyon szomorú a történet. Valóban lehet annyira szeretni, hogy elviselhetetlen a másik hiánya, s bánatba meghasad a szív...szívet hagyok cserébe: Katalin

Ibolya.522016. október 1. 18:21

Megható, szomorú történet. Szívet hagyok. Ibi

Motta2016. október 1. 16:48

Szomorú, szép történet.
szÍvvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom