ma összedőlt egy világ
ma összedőlt egy világ
márványoszlopa romokban
ernyedt testek a homokban
s az ablakon jégvirág
táncolnék így is még veled
ha elfelejt a rengeteg
s a kezünk még meg-megremeg
és arcunkról homok pereg
új világunk vérrel épül
s üveg benne minden ér
testünk lelkünk összeér
ketten győzni fogunk végül
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Jacqueline(szerző)2011. október 16. 20:32
köszönöm.
Ernest2011. október 15. 12:36
Ez is nagyon szép vallomás!
Őrni
Jacqueline(szerző)2010. február 19. 19:54
talán jó lett volna...
Enemy2010. február 17. 18:06
Sokkal jobbat reméltem Neked, Jack.
Azt hittem... azt akartam hinni, hogy a kutyás korszak végtelen.
Hogy ne legyen más.
Jacqueline(szerző)2009. augusztus 16. 19:41
köszönöm :) nagyon szeretem azt, akinek írtam...
AmorousGirl2009. augusztus 16. 16:41
Gratulálok, szép vers! :)
Jacqueline(szerző)2009. június 13. 07:44
rímkényszer? előfordulhat, bár nem szoktam gondolkozni azon amit papírra vetek, az első ami eszembe jut azt leírom...
köszönöm a hozzászólást!
velem nem könnyű bírni János! :)
hiszen tudhatnád már jól, mindig enyém az utolsó szó...
ha összedől egy világ én újjáépítem! vagy egy másikat építek helyette... egy sokkal színesebbet!
Somogyianziksz2009. június 12. 23:32
Érzek benne pár rímkényszer szülte sort, de ez, sajnos, velem is előfordul. A hangulata ugyanakkor kifogástalan. JL hangulat és alagútvilágító vállalkozó
Soultribe2009. június 12. 21:36
eeeh, nem bírok ma Veled, legyen... :)
így dőlnek össze a világok
Jacqueline(szerző)2009. június 12. 21:20
mint a virágok a mezőn...
Jacqueline(szerző)2009. június 12. 21:19
lehet az város, csak színesek benne az emberek...
Soultribe2009. június 12. 21:12
az már nem is város, mondjuk egy virágos mező?!
Jacqueline(szerző)2009. június 12. 20:50
szürkére kopott? színes lesz, csak úgy kell hozzáállni... nem egyik pillanatról a másikra, de bízni kell. és ha elég kitartó az ember, minden színes lesz megint... talán még színesebb, mint azelőtt volt...
Soultribe2009. június 12. 17:52
''a perc emlékektől sáros
a nyárelő hangulatával
kéz a kézben andalgok
szürkére kopott a város''
Jacqueline(szerző)2009. június 11. 19:40
az jó, ha ilyen ''vidám természetű poéta'' vagy, még ha a verseidből nem is erre gondolnának az emberek... de hát, miért is ne dolgozhatná fel egy vidám figura a verseiben a keserűséget? annál hamarább képes túllépni rajta... nem?
kalimpali2009. június 7. 19:50
más téren?:) ugyan... verseim alapján egy depresszív magábaforduló embernek látnak valószínű... az életben viszont éretlenebb vagyok.. és mindig mosolygok... magamon is:) és mindenki máson:) csak néha száll meg az érzés... na mindegy... ja, nincs mit köszönni
Jacqueline(szerző)2009. június 5. 18:07
hogy értem-e valamit, nem tudom, bizonyára a költészetet tekintve mindenképp... más téren, mintha semmi nem történt volna, vagy csak még inkább éretlen lettem...
köszönöm a hozzászólást!
kalimpali2009. május 24. 20:26
eltalált a versed... olvasgattam tőled párat:) látszik a régebbi verseiden, hogy sokat ''értél'' az eltelt idő alatt.. mondom én 22 évesen:D na mindegy
gratulálok, tetszett
Jacqueline(szerző)2009. április 9. 15:47
köszönjük Enemy...
Enemy2009. április 6. 16:01
Jacqueline(szerző)2009. március 14. 16:53
köszönöm
19702009. március 14. 16:37
Nagyon szép!Megvan a magam értelmezése...szívet adok versedért!
Jacqueline(szerző)2009. március 14. 10:52
köszönöm
mezeimarianna2009. március 14. 10:36
szép!Gratulálok!!!
janow2009. március 14. 10:31
Ez igen! Élmény volt olvasni. Szép vers az összetartozásról.
Soultribe2009. március 14. 08:56
drága lélek
benmar2009. március 14. 08:53
nekem meg az uccsó versszak jön be nayon..
@benmar
Jacqueline(szerző)2009. március 14. 08:49
neked János mindig örülök... hisz mocskosak vagyunk mind... tisztulni pedig nehéz... nagyon nehéz... ezt mind tudjuk... a víz is kitisztul hamarosan, s aztán már el is kezdődik... és elhagyjuk a sok szennyet.
igen, azt hiszem mindig az éjszaka legsötétebb szakasza után kezd el világosodni...
Soultribe2009. március 14. 08:44
Akkor először is! Before The Dawn - Fear me
Ezt legalább tízszer, volume: pump up!
Szétmállott minden, porlik a végtelenbe, de ott kiabál a remény, még hátul. Az ablakról a jégvirág leolvad :) és nyugovóra tér!
Romokból sarjad a szó!
Nekem ne örülj! Mocskos vagyok és sötét a víz felettem.
Jacqueline(szerző)2009. március 12. 21:23
köszönöm nektek... örülök
zol2009. március 12. 19:55
És nekem is nagyon tetszik.
Zoli.
Törölt tag2009. március 11. 22:46
Törölt hozzászólás.
Mesike2009. március 11. 21:22
szia5!
Nagyon bejön.Ügyes vagy.Grat!
Emese
kormanyossanyi2009. március 11. 16:41
Tetszik.. különösen a középső versszak..Üdv.Sanyi.