ChrystallBluee

Tenger

Tajtékzik a tenger, csöndesen morajlik,
Lábamnál egy hullám, kicsap majd a partig.

Dühös most a vize, lelkem szinte párja,
Örvénylik a tenger büszke, sötét árnya.

Iszapos a homok, kering épp alattam,
Hínár-ezrek csápja tekeredik rajtam.

Pillanat az egész, felnézek az égre,
Csillagtalan este tekint le rám félve.

Jeges még a víz ma, elmúlt már a szikra,
Te jutsz most eszembe, kínzó soraimban.

Ölel már a tenger, legalább ő meg mer,
Visszavonni késő, engedélyed nem kell.

Sós cseppek a számon, remegve csak várom,
Csókold le még róla, múljon bosszúságom.

De jobb` szeret a tenger, bizonyíték nem kell,
Sodródik a testem, Tőled s egyre messzebb.

Hallom félhatáron, nevem most te szádon,
Találkozunk egyszer, majd a túlvilágon.